Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-394

39Í. országos ülés deczember 4. 1871. 223 mindenütt látszanak. (Nem áll! jobb felől.) Egy kinos tűrés jele van a népnél és nemcsak a faluban, nemcsak oly vidékeken, a hol csekélyebb tehetségű népsége lakik, mint például az oláhok és mások; de magukban a nagy magyar mezővárosokban is. Ha elmegy az ember azon városokba: hiában keresi azon régi, erős szálas embereket, kik valaha a megelégedés kifejezését tárták elő. Minden arra mutat, hogy a nép szenved; hogy a népnél nem teljesült azon várakozás, mely bele oltva volt, a midőn 5 év előtt a magyar kormány megalapult. Még tovább megyek és azt mondom: hova lett a magyarországi középosztály? hiszen valaha az védte a nemzet jogait, az állott ellen minden berohanásnak, melyet a magyar alkotmány ellen mindannyiszor tenni kísérlettek; hova lett ? Azt is a nagy adózás következtében támadt szükség azon 30,000-nyi seregbe taszította be, amelyet Simonyi Ernő t. képviselőtársunk terjesztett elő; ott vannak legnagyobb részt: a régi független emberekből sycophantok támadtak, mind kegy-keresők, mind hivatalvadászok. (Élénk helyeslés bal felől.) Ezek oly rendkívüli jelek a históriában, hogy világszerte tudatni érdekes volna, és igen érdekes volna, ha az igen tisztelt pénzügyminiszter ur egy pamphlet-et bocsátana közre a nép sorsa fölött aggódok kételyei eloszlatására, melyben megczáfolná azon nemzetgazdászatí auktoritásokat, kik azt állították, hogy az általam emiitett főelementális elvek ellenére kormányzott nép nem lehet boldog! Mai beszédében a t. pénzügyminiszter ur igen különösen nyilatkozott; ő azt mondta: takarékosság igen is szükséges, de a főczél a befektetés ; ha nem megy a dolog takarékossággal, ha nem megy a dolog a mérleg fentartásával a bevételek és a kiadások közt: akkor azon tul is; ha megy a dolog adóság nélkül: jó. ha nem megy adósság nélkül : szintén jó. Én megvallom ezen nézet könnyelműség; (Helyeslés hol felől.) és én azt gondolom könnyelműségnek nincsen helye ott, a hol a legnagyobb gondnak és aggódásnak kellene lenni t. i. a pénzügyminiszter ur hivatalában. (Helyeslés bal felől.) A pénzügyminiszter ur azt mondja: nekünk rögtön, miután a mi kormányunk átvette az igazgatást, meg kellett indulni a haladás, a fejlődés ösvényén. Az igaz, de az igen tisztelt pénzügyminiszter ur azt is mondotta, hogy az ország öt év előtt desolalt állapotban volt és hogy sebei voltak. Már most kérdem: mi lett volna a kormánynak első kötelessége. Kötelessége ezen desolalt állapotból a népet lépcsőnként a nyugalom és a jólét terére kiemelni és az elveket gyógyítani. (Paczolay János közbeszól: Azt tesszük! Nevetés bal felől. Felkiáltások jobb felől: Tesszük is!) Azt mondják a túlsó oldalon, hogy: „teszszük; elismerem a tiszta szándékot; de miért nem czáfolta meg a miniszter ur Simonyi képviselőtársam azon állítását, hogy mai nap ugyanazon terhek nyomják az országot, melyek nyomták Bach és Sehmerling alatt. (Felkiáltások hal felől: több, több!) Tehát vagy az nem áll, hogy az terhes állapot volt; vagy ha áll, hogy az csakugyan a nemzetet majdnem kicsigázta: akkor kérem, mi különbség lehet abban, ha ugyanazon teher nyom bennünket, csak hogy azt nem Bach, nem Sehmerling, (Felkiáltások bal felől: hanem Lónyay!) hanem önök vetették ránk. Ez válaszom arra, mit onnan hallottam, hogy „tesszük." A pénzügyminiszter ur maga elismerte, és van szerencsém abban vele egyetérteni, hogy az ország desolalt állapotban van. De még másra is kellett volna visszaemlékezni a pénzügyminiszter urnák, t. i. Magyarország ezelőtt öt évvel azon emberhez hasonlított, a ki a sorsnak sokszoros hányavetése következtében nyomorult állapotba jutott, de egyszer valamiképen a maga lábán érezvén magát, szükségesnek érezte, hogy neki gyors javulásra és előmenetelre van szüksége ; azonban ezen szerencsétlen ember, fájdalom, mielőtt ezen gyorsnak lenni kellett útra indult volna, rábeszéltette magát arra, hogy lábaira nehéz békókat vessen, (Egy hang jobb felől : óh! óh!) sőt arra, hogy a békokhoz egy nehéz ólomgolyót kössön. Kérem, nem csekély dolog az, hogy ha ön lábunkra állunk, és rögtön magunkra vettük a 650 milliónyi államadósságot, és megkötöttük kezünket és karjainkat, a közös terhek elfogadásával. így állván a dolog, t. ház, azt hiszem, Magyarország sohasem fog a jelen bajából a jelen folytonos sülyedéséből kimenekülni máskép, mintha a pénzügyekben a takarékosság elvét követi és másodszor, ha az ország teljesen meg lesz nyugtatva a békének fenntartása iránt. (Helyeslés bal felől.) Ha a békét tekintjük, t. ház: erre nem elég, hogy ne legyen háború; mert ha elég volna, legteljesebb békében volnánk; az sem elég, hogy ne legyen aggodalom külföldi bonyodalmaktól, mert e bonyodalmak, hol nagyobbodnak, hol oszlófélben vannak, mint az ég felhői: hanem az ország lakóiban, a nemzet kebelében kell, hogy béke legyen. (Helyeslés bal felől.) A béke első feladata az, hogy a nemzet tökéletesen meg legyen nyugtatva, s a maga intézménye, alkotmánya felől szentül biztosítva. Es ez nem létezik t. ház, sőt én azt merem kérdezni: mi Magyarországnak alkotmánya ? Mi, a kik Magyarországot ezer éves alkotmányos országnak tartottuk és azt hisszük, hogy Magyarországnak