Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-394
220 894. országos ttlés deczeraber 4. 1871. Mert inkább fogja a nemzet kifizethetni az adót, inkább fogja 1 Magyarország fedezhetni azon kiadásokat, melyeket nem lehet elkerülni már csak magánál az 1867. közjogi alapnál fogva, akkor: hogy ha most kellő mennyiséget, kellő összeget fordítunk a nevelésre, hogy ha kellőleg ellátjuk az országot nemcsak vasutakkal, de kellő kőuthálózattal, hogy ha kellő gondot fordítunk a földmüvelés javítására, az iparra, a közegészségügyre; ha kellő gondot fordítunk a pontos, gyors igazságszolgáltatásra, mint akkor: hogy ha megbakaritjuk azon alamizsnaszerü összegeket is, melyeket letörőltetni javasol a különvélemény s mint akkor, hogy ha elhanyagoljuk, vagy ha csak azon állapotban hagyjuk iskoláinkat, s közgazdasági factorainkat, melyben azok jelenleg állanak. Azt hÍBzem, hogy a nemzetnek élettőkéje, összes tőke-értéke elsorvad: ha ily gonddal, neveléssel nem ápoljuk, és ha egy ily törlési politika folytán eljön majd az idő, a midőn már majd egyszer nem fogjuk bírni a versenyt azon népekkel, melyek szomszédságunkban kezdenek emelkedni, s még kevésbbé birandunk egyenléptet tartani azon iszonyú értelmi erővel, mely magát Németországban commassálta: akkor hiába lesz minden mérleg, minden egyensúly a bevétel és kiadás közt, minden alkotmányosság, önkormányzat, hiába lesz még a magyar hadsereg is; mert nem hiszem, hogy lehetséges legyen még majd akkor oly huszár-attaque, mely képes legyen megmenteni Magyarországot nemcsak a pénzügyi bukástól, de a eulturai, s ennek folytán az állambukástól, a nemzeH végenyészettől. Megvallom őszintén, a részben nem pártolhatom a különvéleménynek ezen pontjait, habár más részben csatlakozom hozzá. Midőn ezt constatálom: lehetetlen, hogy ki ne jelentsem azt is, miért nem pártolom e tekintetben az itt ez oldalon igen t. képviselőtársaim által benyújtott határozati javaslatot. Nem pártolom azért, mert oly momentumok vannak belebonyolitva, melyeknek jelenlegi felhozatalát czélszerüknek nem tartom. Én ugyan annak lehetőségét kétségbe nem vonom, habár némely államtudósok, mint Gneist kétségbe vonják is annak erkölcsi lehetőségét, hogy vissza ne lehessen vetni egy nemével a bizalmatlansági szavazatnak a kormány előirányzati javaslatát. Én abban semmi erkölcsi lehetetlenséget mem látnék, hogy a képviselőház épen a költségvetés előterjesztése alkalmával buktathasson meg oly kormányt, mely bizalmát nem bírja. Elismerem ennek lehetőségét már csak azért is, mert ott látom a példát reá Angliában. így bukott meg az első Derby cabinet valami 18 szavazattal költségvetés feletti átalános vitában, a miért is kénytelen volt lelépni és helyet adni egy coalitionalis Aberdeen minisztériumnak. Abban tehát nem látok semmit, hogy egy párt, hogy az ellenzék a költségvetési előirányzat feletti átalános vitánál kijelentse, hogy nem szavazza meg a budgetet és a minisztériumot ezáltal visszalépésre kényszerítse. Én tehát nem azért nem pártolom jelenleg az igen t. képviselőtársam által beadott határozati javaslatot; hanem nem pártolom azért: mert bele van bonyolítva egyúttal a közjogi alap kérdése, azon közjogi alap kérdése, mely ellen magam is igyekeztem ugy tollal, mint szóval küzdeni, mely közjogi alapnak eldöntését jelenleg azonban, legalább az én meggyőződésem szerint, czélszerünek nem tartom föltételül szőni a budget vitába. (Majoros közbeszól. Bravó! Derék! a szélső bal oldalról.) Lesz idő, midőn meg fognak győződni a képviselő urak, hogy még most is oly erősek azon érvek, melyeknél fogva ezen közjogi alap ellen küzdöttem; de jelenleg, midőn átaljában véve nincs kilátás arra, hogy a közös ügyes jogalap megszüntetését illetőleg bármely indítvány többet nyújtson az ügynek, mint a mennyit egy ily indítvány e perczben magának ezen ügynek méltóságából levon*; midőn már kilátás nincs arra., hogy valamely párt, bármely erős legyen : képes legyen jelenleg a közjogi alapot megdönteni, a végett, hogy a budget a mi értelmünkben menjen keresztül, jelenleg — mondom — ezen föltételt nem tartom eszélyesnek. Elnök (leszáll, az elnöki széket Somssich Pál foglalja el.) Schwarcz Gyula (folyt.) Ezeket előre bocsátva, constatálom röviden, hogy ezen okoknál fogva nem csatlakozom a t. elvtársaim által benyújtott határozati javaslathoz, nem helyeslem a kormány előterjesztését, nem a pénzügyi bizottság előterjesztését, azon nagy törlések miatt, melyet az különösen a eulturai rovatoknál tett, és a különvéleményt is csak ugy pártolom, hogy annak szintén közművelődési törlései ellen tiltakozom. (Helyeslés.) Vukovich Sebő: T. ház! Az igen tisztelt pénzügyminiszter ur mai igen hatalmas előadásu beszéde igen erős volt, és nemcsak a begyőzésre, hanem az imponálásra is volt számítva. En átalában nem akarván vele mérkőzni a dialeetcia mezéjén, nem tehetem mégis, hogy némelyekre, miket mondott, megjegyzéseket ne tegyek. (Halljuk!) Ez a harmadik beszéd, melyet szerencsénk volt a pénzügyminiszter úrtól hallani, mióta,
