Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-394

218 894. országos ölés deczember 4. 1871. találjuk, hogy ha fordított is a kormány gondot egynémely hasznos tőrvényjavaslat elkészítésére, minő pl. az ipartörvény volt: fájdalom, ezen törvényjavaslatoknak száma nagyon C3ekély, s mig másrészről meglehetős hű gondot fordított tervelésére azon palotáknak, melyeket az emelendő sugárúton fog Pest városa szemlélhetni, talán azon szobrokra is, melyeket ott felfog állítani, mig lefénykép ezteté vagy olajba festette Mezőhegyes és Bábolna katonai méneseinek csődöreit: (Derültség.) ugy látjuk, hogy polgári és büntető törvénykönyv nélkül hagyta az országot; daczára annak, hogy épen ezen kabinetnek egyik kiválóbb tagja igen fényes beszédben maga eonstatálta azon alantiasságot, melyre Magyarország sülyedt igazságszolgáltatásában, melyet ugyanő csak Törökországéval talált egybehasonlithatónak. A jelen kormány úgyszólván semmit nem tett börtöneink reformjára; alig valamit a szegényügy reformjára nézve; a községi törvényben semmit a közegészségügy szervezésére, noha azt lehet mondani, hogy mind börtönügyünk, mind szegényügyünk, mind közegészségügyünk állapota botrányul szolgál Európának. Mit mondjak a közoktatás-ügyről ? azt hiszem, hogy közoktatásügyünk szégyenteljes nyomorát nem fogják tagadni azok, a kik azzal közelebbről foglalkoznak; és mégis azt tapasztaljuk, hogy még azon egy törvényt, melyet mint javaslatot még a boldogult miniszter terjesztett elő, és melyet a t. ház elfogadott és törvénynyé emelt, sem lehet végrehajtani; és a kormány mindeddig mit sem tett, hogy az e tekintetbem revisió utján reform kezdemónyeztessék. Felsőbb tanintézeteinket, közép-tanodáinkat, kisdedovodáinkat szintén intézkedés nélkül hagyá a kormány, és ha intézkedett is e téren némi tekintetben : azt csak rendelet utján néhány hét előtt tévé, és tévé oly szellemben, melyet én nem helyeselhetek, és melyet a közoktatásügyi tárcza budgetjének tárgyalása alkalmával bővebben fogok érinteni. Mit tett a földmivelesért ? azt hiszem, nagyon keveset, hogy még — ugylátszik — ezen kérdés tanulmányoztatását sem tartotta elég fontosnak ; vajon az oly sokak által sürgetett külön földmivelési minisztérium felállítását behozta-e vagy nem % Hogy mit tett a közlekedésügyért: azt megmondta Simonyi Ernő képviselőtársam, és elmondják azon vicinális utaink, melyeken naponkint százanként szoktak a feneketlen sárba belefuladni gabnaszállitó szekereink. Hátra volna a honvédelem és közigazgatás. Megvallom őszintén, én nagyon tudok örülni azon gondolatnak, hogy van 180,000 főre menő honvédségünk, kiket magyar szó vezényel; de megvallom, örömem nem lehet egész, ha meggondolom, mit tapasztaltunk legközelebb a váczi nagy katonai hadgyakorlat alkalmával, hogy már e zsenge ifjú magyar haderőbe is beleharapódzott a közös hadseregnek rákfenéje a rósz élelmezés. Mi a közigazgatást illeti: vajon intézkedett, kezdeményezett-e reformokat a központi igazgatást illetőleg? intézkedett-e, hogy a központi hivatalos állomások száma, minősitvénye, ügyrendje, számvitele, a hivatalnokok fizetése korszerüleg szabályoztassék ? ÍTem tette. Egyátalában nem intézkedett a közigazgatás terén tárgyilagos rendszabályokról; hanem legfölebb arról, hogy a főispánokat a közigazgatásnak ezen egyedül kegyelt közegeit arra utalta, hogy a párt politikájának vidéken minél nagyobb kortesi szolgálatokat tegyenek. Exi igyekeztem, mint mondtam is beszédem elején, hogy lehetőleg tartózkodni fogok a pártszemponttól; de lehetetlen azt az igazság érdekében nem constatálnom, hogy e főispánok véleményezésétől, tehát a pártkormány közvetlen nyomása alatt álló nem közigazgatási közegek véleményezésétől s

tette függővé a kormány a függetlennek nevezett birák kinevezését, a mit én részemről szó nélkül mégsem hagyhatok, és nem hiszem, hogy legyen e házban pártember, a ki saját lelkiismerete előtt azt mondhatná, hogy ez helyes. Tgyanazt láttuk a tanfelügyelők kinevezésénél, hogy mi lett következménye ezen főispáni korteskedéseknek, mutatja a tanfelügyelők nagy részének működése. így tehát a kormánynak azon politikáját, melyet a belügyekben űzött: én a magam szavazatával nem erősbithetem ; de nem helyeselhetem ezen költségvetés előirányzati javaslatát sem, melyet a kormány, eddig megkezdett politikáját folytatandó, élőnkbe terjesztett. Nem elegyedem most a kérdésnek pénzügyi tüzetes oldalába, annyira meg vannak azok vitatva jobbról és balról, hogy ujat mondani e részben nem lennék képes; de annyi bizonyos, hogy ha az állana, a mit a pénzügyminiszter ur mondott, pedig meg vagyok győződve, hogy az legalább jó nagy részben nem áll, mert inkább adok hitelt Ghyczy Kálmán képviselőtársam számításainak; de még ha mindez állana is; még abban az esetben sem helyeselhetném tervrajzi beosztását ezen költségvetési előirányzatnak, nem helyeselhetném azért, a miért nem helyeseltem 1868-, 69-, és70-ben; azért t. i., mert ámbár folytonosan hangoztatták itt a eulturai érdekek előmozdításának nagy jelszavát : tényleg mégis a legmostohábban jártak el a cultura érdekében, és ha megtakarításokat akartak tenni, azt nem tették azon rovatoknál, a hol lehetett volna : anélkül, hogy a haza érdeke csorbát szenvedett volna, hanem tették ott, a hol a mulasztás legérzékenyebben fogja magát