Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-394

394 orsságos ülés deczember á. 1871 219 megbőszülni a közművelődési érdekek előmozdi- | tására. Nem fogok most mélyebben azon statistikai párhuzamok taglalásába bocsátkozni, melyeket a 69-i költségvetés átalános tárgyalása alkalmával felhoztam; esak azt eonstatálom, hogy azon kedvezőtlen aránytalanság, melyben mi akkor kimutattuk, hogy Magyarország államháztartásában a cultura és a szó valódi értelmében productiv kiadások a meddő kiadások irányában állnak;: ezen aránytalanság megvan ma is, nagyon csekély különbséggel. Tehát részemről — megvallom őszintén, — nagyon csudálkozom, hogy t. pénzügyi bizottság, melyben hazánknak legnevezetesebb pénzügyi capacitásai ülnek, a megtakarításokat oly szellemben fogtafel, hogy szükségesnek vélte a törlést, véve oly rovatoknál is, hol a törlött összegek ugyan igénytelenek, de ahol a csekély törlések is azon kivül, hogy egyenesen kárt eredményeznek: eredményeznek még bizonyosan művelődési köreinkben egy bizonyos oly elkeseredést, mely arra figyelmeztet, hogy a jövőre való tekintetből jobb lett volna e törléseket abban hagyni. Elérkeztem azon ponthoz, hol kinyilatkoztathatom, miszerint egészben véve a külön-véleményt pártolom. Pártolom pedig különösen tekintettel azon tanácsokra, melyeket a külön-vélemény a kormánynak ad, midőn inti, hogy hagyjon föl a meddő kiadások tnlhajtásával, hagyjon föl az államvagyon fölött eddig űzött rósz gazdálkodással; hagyjon föl a fölösleges adósság csinálással. Elértem, mondom, azon pontig, hogy - előre bocsátva ezt kimondjam, hogy egészben véve a külön-véleményt pártolom. De nem pártolom azt föltétlenül; sőt lehetetlen, hogy kifejezést ne adjak fájdalmas érzésemnek afelett, hogy a külön-véleménybeu az iskolák s a kőutak rovatánál sem tartották szükségesnek a törléseket elhagyni. Megvallom őszintén nagyon fájdalmas érzést költött fel ez bennem és pedig annyivalinkább; mert igen igen sok munkást fog ez elkeseríteni közművelődésünkben, el fog az keseríteni vagy legalább azt eszközöli, hogy igen igen sokan nem fognak a jövőbe már ezentúl azon reményei tekinteni, mint tekitettek eddig, midőn még azt hitték, hogy ha az ellenzék kormányra jut, nem oly mostoha ápolásban fogja részesíteni a közművelődést, midőn még azt hitték, hogy az j ellenzék képes lesz és akarni is fogja azon esor- j bát kiegyenlíteni, melyet az eddigi kormány az ily valóban aránytalan költségvetési előirányzatok beterjesztése által ütött közoktatásunk fejlődésén. Megvallom, nem vagyok az ellenkezőről felvilágosítva a részben, nem is látom be, hogy a takarékosság érdeke nagyobb érdek lenne, mint milyenek a közművelődés és hazánk anyagi felvirágozásának valódi érdekei. A takarékosság relatív fogalom; mert csak azt nevezhetjük megtakarításnak, a mi tekintettel a törzsvagyon öszszes tőkeértékére és annak kamatképességére megkíméli egy részét a kiadásoknak, de ha ez igy van: akkor megvallom őszintén, hogy én a különvélemény törléseit nem nevezhetem megtakarításnak, mert én a nemzet összes tőkeértékének nemcsak azon pénzmennyiséget vagy ingatlan vagyont tartom, mely a nemzetnek épen rendelkezése alatt áll, hanem a nemzet tőkeértékébe bele értem annak szellemi erejét és kamatozó képességébe beleértem azon tehetséget, munkaképességet, azon értelmi erőt is, melyet a nevelés, közlekedési eszközeink és közgazdasági factoraink kifejtése által magasabbra lehet fokozni. Megengedem, elérhetjük ilynemű törlések által, hogy egy -két évre a valódi mérleg a kiadások és bevételek közt helyre álljon : nem hiszem azonban, hogy az ekként elért egyensúly huzamosb időre megállandósulhasson; legkevésbbé sem hiszem azonban, hogy az ily törlések által megmenthessük a cislajtháni exeeutiótól Magyarországot, mert annyi bizonyos, hogy hosszasabb idő múlva azon kiadások, melyekről a különvélemény maga is bevallja, hogy leszállithatlanok: kényszer helyzetünknél fogva évről évre fognak emelkedni, és ugyanoly fokra, hogy bármennyire töröljünk is ama jótékony kiadásokból, a nevelési, közlekedési, közegészségi kiadásainkból : azért mégis elfognak juttatni a deficit azon magaslatához, s az insolventia azon elvitázhatlan bekövetkeztéhez, melyekkel szemben cislajthaniának csakugyan eszébe foghat majd juthatni, hogy bennünket esequáltasson. Azt hiszem, hogy e cislajtháni executiót nem azáltal fogjuk elkerülni, ha mi arra törekedünk, hogy a papíron az egyensúly minden áron helyre álljon; hanem inkább fogjuk elkerülhetni azon cislajthániai executiót azáltal, ha igyekezünk kifejteni az összes nemzetben a szellemi s az erkölcsi tényezőket, s igyekezünk oly kamat-képessé tenni a nemzetvagyont, minővé tenni csak lehet. Hogy nemzetünk életereje, melyet kétségkívül be kell érteni ezen ingatlan tőkébe, a nevelés és közgazdászati factorok fejlesztése által nagy mértékben fokozható : ez eddigelé meggyőződése volt, pártkülőnbség nélkül, úgyszólván egész értelmiségünknek. Nem tudom, elvesztették-e hitöket azon mélyen t. képviselőtársaim, kik e különvéleményt előterjesztették, kamatfokozó erejébe azon művelődési factoroknak? Azt hiszem részemről, hogy tévednek, ha nem veszik eléggé számba e factorokat. 28*