Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-394
394. országos filé! deczember i. 187; 217 nemzeti gyűlés legszebb vívmányától, a képviselettől fosztotta meg; (Helyeslés a szélső bal oldalon.) azon kormány irányában, mely a jogok legszebbikét, a jogegyenlőséget tiporta lábbal, és helyébe a virilis szavazatot, helyébe a nagy birtok uralmát állította; azon kormány irányában, mely a haza polgáraitól elkobozta azon jogot, hogy saját első folyamodásu biráikat önmaguk választhassák, s e jogot önmagához kuporitotta, önmaga kezébe vette, azért, hogy kénye-kedve, tetszése, érdeke szerint nevezze ki a bírákat. Attól tartok, t. ház, hogy ezen újonnan létrejött rendszer következtében oda fogunk jutni, hol elmondhatjuk, hogy a tőrök igazságszolgáltatás áldásos volt a jelenhez képest. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Hogyan viseltethetném bizalommal a jelen kormány iránt, melynek egyik tagja a pápai csalhatatlanság és a katholikus főpapság jármában nyögő vallás- és közoktatási miniszter, (Derültség.) a vallás teljes szabadságáról szóló, -- előde által az országgyűlésnek bemutatott — törvényjavaslat tárgyalását bizonytalan időre elodázta, elodázta a polgári szabadságnak gunyjára, és a hazai nép lelki nyugalmának rovására. De, t. ház! nemcsak alkotmányos jogától fosztotta meg a jelen kormány a nemzetet; hanem azt az anyagi elszegényedés szélére is vezette. Ugyanis daczára annak, hogy négy és félévi működése alatt szintén egy milliárdra menő összeget exequált ezen ország népétől, daczára annak, mondom, a kormányrajutás óta az eddig teher- és adósságmentes országot szintén egy milliárdnyi adóssággal terhelte. Hogyan viseltetném bizalommal a jelen kormány iránt, mely a legközelebbi időben, mielőtt a jelenleg tárgyalás alatt levő költségvetést a háznak bemutatta volna, következőleg mielőtt tudni lehetett volna, menynyi ősszeg szükségeltetik a jövő évben az állam szükségeinek fedezésére, és mielőtt tudni lehetett volna, mennyit fog jövedelmezni az államvagyon. 30 milliónyi kölcsönt szavaztatott meg a neki hódoló többséggel. És, t. ház, a többség a kölesönt megszavazta, daczára annak, hogy a pénzügyminiszter kinyilatkoztatta, miként a kormánynak csak e kölcsön felére van szüksége. Hogy viseltetnék bizalommal a jelenlegi kormány iránt, mely a nemzet előtt gyűlöletes egyedáruság behozatala következtében keletkezett kémrendszer által a közerkölcsi'séget megmételyezte, és mely kormány oly politikát követ, melynek következtében a nép ereje, az ifjúság kénytelen hosszabb ideig fegyverben állani, a szellemi művelődés, az ipar és kereskedelem és a közgazdászat kárára, rovására. Ezek körülbelül azon okok, t. ház, a miért mi a kormány irányában bizalommal nem viselKÉPV. H. KAFLÓ 1841 xrat. tethetünk. Szeretem hinni: a pénzügyminiszter nem fogja jövőben az okokat tovább fürkészni. Én tehát a jelen kormány részére, mely feladta a haza önállását és függetlenségét, mely az eddig fenálló és független Magyarországot osztrák tartománynyá sülyesztette, mely saját hatalmának terjesztésére és az osztrák nagy hatalmiság légvárának fentartására szintén egy pár milliárdot pocsékolt el: sem bizalmat, sem pénzt nem szavazok meg; következőleg csatlakozom a Simonyi képviselőtársam által beadott és általam is aláirt határozati javaslathoz. (Helyeslés a szélső bal oldalon). Schwarcz Gyula: Nem tagadom, tiszt. ház, hogy a pénzügyminiszter urnák mai beszéde egyike a legügyesebb szónoki műtéteknek, melyek e teremben valaha végrehajtattak; nem tagadom ; de azért mégsem vagyok azon helyzetben, hogy helyeseljem azon politikát, melyet a kormány követ, a melynek jog czimén ez előirányzati javaslatot megszavaztatni kéri, de nem csatlakozhatom föltétlenül azon jelentésekhez, melyeket a pénzügyi bizottság többsége és kisebbsége élőnkbe terjesztett. Nem helyeslem, mondom, a kormánynak politikáját, de hogy is helyeselhetném ? Nem foglalok el e kérdésben pártbeli álláspontot, sőt beszélek ugy, mintha magam is tökéletesen osztoznám azon programban, melyet a t. ház túloldali többsége elfogadott; de ha igyekszem is magam beleélni azon helyzetbe : nem tehetem, hogy azon megjegyzést ne tegyem, miszerint átalában véve a kormány politikájában semmi alapos, a viszonyok körültekintő tanulmányozásából tárgyilagosan kiemelt rendszernek nyomát nem látom, s nem látok legalább ötödfél esztendei működése után egyebet, mint kísérletezést egy vagy más irányban, nem is megállapodott irányban, és ezt sem elvi alapon, hanem inkább csak pillanatról pillanatra a pártérdek ösztönzetei szerint; és ha van is valami következetesség e politikában, ugy — nézetem szerint — a következetesség csak abban áll, hogy habár a kormány folyvást hangoztatja a korszerű reform jelszavát, ha valami ujat alkot, az legkevésbbé korszerű, és ha conservál valamit a múltból, az íegkevésbbé mondható a történelmi fejlődés egészséges magvának, hanem, valljuk meg inkább, csak a múlt salakjának. Ez meggyőződésem. Mielőtt áttérnék az illető bizottság jelenté^ sere, szabadjon azt elmondanom, hogy midőn bennünket körülbelül 2 V 2 évvel ezelőtt ide behívtak : a kormány szónokai azt mondták, hogy ime ez lesz a reformok azon országgyűlése, mely regenerálni fogja Magyarországot. És ime mi történt ? harmadfél év folyt le azóta, s alig néhány hó múlva vége az országgyűlésnek: és mi azt 28
