Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-394
216 394. országos ülés (közember 4. 1871. natkozó elveket állapítsuk meg most, midőn nem tudjuk vajon a törvényhozás, mely utánunk következik, épen ezen általunk elfogadandó elvek alapján fogja-e a kérdést megoldandónak tartani, vagy netalán az alapelveket is újra rakja le. Ez volt a nézet, mely engem vezetett. Ez szolgáljon mentségemül azért, a mit netán mulasztottam volna. Azt tartom az ügy rövidségére nem történt. Most kérem a t. képviselőházat méltóztassék, ha csakugyan nélkülöz ily pénzügyi programmot: elfogadni! ilyeül a mondottak rövid összevonását, s akként annak ismétlését mit már a múlt esztendei budget előterjesztése alkalmával is körvonalozni szerencsém volt, t. i.: lehető egyensúly a rendes bevételek és kiadások között; mértékkel való költekezés a rendkívüli rovat alatt, még a befektetés czeljából is, csak ez utóbbiakért adósságesinálás vagy oly értékek elköltése, melyek rendeltetése az, hogy törzsvagyont képezzenek s az államólet emelése czeljából teendő egyéb rendkívüli költségekre igénybe vétele az állam egyéb rendkívüli jövedelmeinek különösen a hátralékoknak. Azt gondolom, a mérték, melylyel mérni, — én előrelátásával annak, hogy az előirányzat még a törvényhozás rostáján is keresztül menend, — veszélytelennek tartottam, azt gondolom nem túlságosan nagy, megadtam azt a költségvetésben, megadta a pénzügyi bizottság is a maga részéről azon összegben, a melyre leszállította a kiadásokat. Azt hiszem, a befektetések terén inkább sokat mértem mint keveset, és épen azért megnyugodtam azon mérséklésben mit a pénzügyi bizottság tőn; nagyobbat részemről indokolatlannak tartanék. S ha Simonyi képviselő ur állítja, hogy a következés megmutatta, hogy az uj kölcsön a deficit fedezésére szolgál: bátor vagyok megjegyezni, hogy igen is arra szolgál, 20 millió forint erejéig, s hogy ha nem kellene erre, nem is vettük volna fel; de hogy azon kiadások, melyekre ezen 20 millió forint kívántatik, egytől egyig gyümölcsöző befektetések: azt állítom most is. (Éljenzés és taps. Élénk hosszas helyeslés jobb felől). ' Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után az elnöki széket Perczel Béla alelnök foglalja el.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Csanády Sándor: T. képviselőház! Tudom én azt, hogy az évi költségvetés megállapítása önfenntartási szükség ópugy az államokra, mint egyesekre nézve. Tudom azt is, miszerint azon államokban, hol az alkotmányos szabadság nem puszta szójáték, nem keserű gúny, — mint szegény elhagyott hazánkban: — az átalános évi költségvetés az alkotmányos szabadság megszilárdítása, a szellemi előhaladás és az aüyagi jólétnek emelése czeljából állapittatik, illetőleg szavaztatik meg. Megszavaztatik azért, hogy a megszavazott összeg valójában ama magasztos czélokra fordíttassák és ennélfogva az évi költségvetés megszavazása egyszersmind bizalmassági szavazat azon kormány irányában, mely azt kezeli. Óhajaim legfőbbike teljesíttetett volna t. képviselőház: ha oly helyzetben lennék jelenleg, hogy az állam szükségeinek fedezésére megkívántató költségeket megszavazhatnám; mert ez legbiztosabb jele lenne annak, miszerint oly férfiak állanak a kormány élén, kik elhatározvák szeretett hazánk önállóságának, függetlenségének viszszaszerzésére, e haza polgárai jólétének, boldogságának eszközlésére ós a minden rósz kútfeje és forrása, az átkos közösügyi egyezmény megsemmisítésére. (Élénk helyeslés a szélső hal oldalon.) Kénytelen vagyok azonban, t. képviselőház kinyilatkoztatni, miszerint az általam emiitett helyzetben nem vagyok, nem lehetek; mert a kormány, ragaszkodva eddigi jogfeladó, hazánkra nézve káros politikájához, én e kormány irányában bizalommal nem viseltetem és nem viseltethetem ; és mert nem akarok eszközt adni kezébe, hogy a kormányon magát továbbra is fenntarthassa: én e kormány részére költségeket meg nem szavazhatok (hosszan tartó helyeslés a szélső bal oldalon.) Az előttem szólott t. pénzügyminiszter ur találgatni akarta azon okokat, a miért mi, az ő nézetei mellett, nem szoktunk nyilatkozni; felszólított egyszersmind bennünket arra, hogy legyünk őszinték a nyilatkozatban. Én tehát elfogadom a felhívást és őszintén fogok nyilatkozni, el fogom mondani az okokat, melyek bennünket arra birnak, hogy a kormány nézeteit ne oszszuk, hanem ellenök nyilatkozzunk. Ugyan, t. ház! hogyan bizhatnék én a jelen kormányban, a mely már megalakulásakor eladta a haza ezeréves alkotmányát, feladta az ország önállóságának, függetlenségének legfőbb biztosítékait; mely kormány a nemzet ezeréves alkotmányos jogának romjain emelkedett azon vörös székekbe. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) mely kormány további működése alatt is nem tett egyebet, mint folytonosan csorbította a haza polgárainak jogait, igyekezett terjeszteni önhatalmát ; mely kormány a nemzetet, a hazát az elszegényedés ösvényének szélére taszította. Hogyan viseltethetnénk bizalommal a jelen kormány irányában, mely a századokon át rabigában tartott népet a szolgaság bilincseiből fölszabadító 1848-i
