Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-394
208 394. országos ülés deczemlier 4. 1871. mindössze 7 hónapja, és azon tapasztalás után, hogy ugyanazon országgyűlésnek tavaly 6 hónapra volt szüksége, hogy a költségvetést megszavazza? Ugyan mi practicus czélja lett volna ennek? És mert azt tartom, hogy ezen országnak, ezen tőrvényhozásnak elég sok dolga van, hogy ne töltsük az időt oly fejtegetésekkel, melyek bölcsek, igazak és helyesek lehetnek, de semmi gyakorlati eredménynyel nem bírhatnak: hallgattam. (Élénk helyeslés jobb felől.) Én azt tartom, hiba, talán bün ezen országgyűlés idejét theoreticus fejtegetésekkel rabolni. S épen ezért én soha sem megyek azon utón, a melyen Simonyi Ernő képviselőtársam rendesen jár. Ő hosszú, két napra átnyúló beszédében szólott a világon mindenről és sajátságos dolgokat mondott el. Elmondotta, hogy ő nem tudja: mi történt Gastein és Salzburgban, hanem egy dologtól tart, mert hát ama hatalmas német birodalomD ak vezérlő államférfin, mint mondják, rég kifejezést adott azon nézetének, hogy a monarchia súlypontja tétetnék Budára és a monarchia terjeszkedjék kelet felé. És ő, t. i. Simonyi Ernő képviselő ur attól fél, hogy ez talán most egyezmény tárgya lett, és ebből magyarázza azon féltékenységet, mely keleti szomszédainknál felkölt, miben ő veszélyt lát. Az izlés sokféle. Én megvallom, nem nagyon örvendenék, ha a súlypont Budára tétetnék; de valóban nem tudnék szomorkodni, hogy ha a súlypont Budára esnék. Már pedig Budára esik: ha a monarchia keleti fele oly súlyt ad magának, melynél fogva lehetetlen, hogy a súlypont egyebüvé essék. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Ha ettől fél a t. képviselő ur: én nem félek. (Zajos helyeslés jobb felől) Vagy talán a tanács másik felétől fél a képviselő ur: attól, hogy terjeszkedjék a monarchia kelet felé ? Mikor mondotta, nem értettem. Hiszen hogy minden további terjeszkedés csak veszélyünkre lehetne, az oly világos dolog, hogy józan magyar vagy osztrák államférfiuról nehéz azt föltenni, hogy ha ily tanácsot adnának neki: azt el is fogadná. (Helyeslés.) Nem értem a képviselő urat annál is inkább, mert akkor már olvasni lehetett Andrásy gr. körsürgönyét, a melylyel ujabb hivatalát elfoglalá, s ott nagyon is meg volt mondva, hogy nemcsak érdekünkben nincs hódítani, de nem is bírnánk körülöttünk meghódítani oly földet, mely vesztünkre ne lenne. (Élénk helyeslés.) Ha a t. képviselő ur e mellett is fél, ugyanazon államférfiú közbejötte mellett nem történt-e Gastein és Salzburgban ellenkező megállapodás : akkor rá nézve hiába hozták Kálmán alatt azon törvényt , hogy a boszorkányokról ne legyen szó, mert azok nincsenek. (Hosszas derültség s éljenzés jobbról.) Mondom, a mikor a t. képviselő ur szólott, nem értettem; most azonban értem, mert azóta mondotta, hogy az államvagyon jövedelmezőbbé vált — s intensivebb felszerelése daczára sem ér többet, mint előbb. E felfogás mellett lehet, hogy ö nem birja felfogni: miként hódithatnánk keleten, hacsak négyszögmértföldeket nem hódítunk szomszédainktól. De én azt mondom, hogy különben is van mit hóditanunk; meg kell hóditanunk a magunk országát, és ha azt meghódítottuk: akkor nagyon terjeszkedtünk kelet felé. (Élénk helyeslés jobb felől.) Meg kell pedig hódítani nagyon sok mindenfélétől. Van itt nekünk ellenségünk elég: (Felkiáltások jobbról: Igaz!) roszakarat, elfogultság, vakság, mindezek kiirtandók. (Élénk helyeslés jobb felől.) Azután, nem tehetek róla; de mindig eszembe jut Széchenyi, ki egy könyvében azt irta, hogy ha egy magyar nemesnek azt találná mondani egyszer a hatalom, hogy egy télen nem szabad az urnák kimenni falujából és ott internálva lesz, egész Magyarországban szét fognának hangzani a czifrábbnál ezifrább föliratok e zsarnokság ellen, pedig hát így sem szabad neki kimenni, mivel hogy nem lehet, mert nem engedi a sár. (Élénk derültség a jobb oldalon.) De ennek mi megadjuk magunkat. (Derültség. Élénk éljenzés jobb felől.) Ilyen ellenségünk van nesünk elég, ezek ellen kell nekünk terjeszkednünk, hóditanunk kelet felé. (Helyeslés jobb felöl.) De a képviselő urnák ez mind nem hódítás. Megmutatta ezt az államvagyon kérdésénél, és igy értem, hogy fél attól a programúitól. En nem félek tőle. Aztán beszélt még a képviselő ur sok minden dologról: elmondta a többi között, hogy ő a horvát országgyűlés ismételt elnapolása folytán azon országgyűlés küldötteit nem ismeri el azon országgyűlés képviselőinek. (Felkiáltások bal felől l Nem is ismerjük el!) Pedig elismerhetné, sőt el is kellene őket ismernie, föltévén, hogy nem az az alkotmány, mi Simonyi képviselő ur theoriájával megegyezik: hanem az, a mi az alkotott törvényben áll. Az unió-törvény 34-ik §-ának második alineájában ugyanis ez van mondva: „azon esetre, ha a horvát-szlavón- dalmát országgyűlés időközben feloszlattatnak, a Horvát-Szlavon és Dalmátországok képviselői mindaddig tagjai maradnak a közös országgyűlésnek. (Zaj. Mozgás. Fölkiáltások a szélső bál odalon: Olvassa tovább !) Mig az ujolag egybehívott horvát-szlavon-dalmát országgyűlés uj képviselőket választ." (Fölkiáltások: Nem
