Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-394
394 országos ülés deczember i. 1871. 207 Én ezt a múlt évi budget beterjesztése alkalmával ezen módon tisztán kifejtettem, és miután azóta nézetem nem változott: nem láttam át, miért beszéljek róla újra. Ha valami hézag van, a mit elismerek: ugy ez abban áll, hogy a fedezés módozatáról nem szóltam. — Hogy mit és mire akarok kiadni, azt megmondtam; miből vélem fedezhetni, arról, igaz, egy részben hallgattam. És miért történt ez? egyszerűen azért, mert maradtam a régi nyomon. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a budget bemutatta a mérleget s a fedezet módját csak a pénzügyi bizottság jelentésében látta először egész teljességében az ország. E gyakorlatnál maradtam meg és ennél annyival inkább vélhettem megmaradhatni, mert semmi különös ujdonszerü eljárásnak a fedezetre nézve épen most szükségét nem láttam. Itt ugyanis újra eltérek Wahrmann képviselő úrtól. 0 nagyon is találóan, megfelelő szavakkal rajzolta az ország azon állapotát, melyben mi azt átvettük. Elmondotta mily destruált, mily felszereletlen volt az; de elmondotta azt is, minő értékeket örököltünk, a melyeket minden további megfontolásnélkül fordíthattunk a legégetőbb szükségek fedezésére, ugy monda, azok elfogytak, és mert elfogytak, itt van végideje megkérdezni magunkat, hogy mit akarunk tenni most, a midőn azokból kifogytunk; akarjuk-e mégis folytatni az investitiókat, és ha akarjuk, úgymond : itt az idő elhatározni magunkat, hogy bevételeinket is fokozzuk; vagy ha ezt nem akarjuk: — megakarjuk-e állitani a megkezdett befektetéseket, koezkáztatásával azon magas érdekeknek, melyek azokat kivánják ? Én a dolgot nem igy látom; én azt látom, hogy nem fogytak el eddigi segédforrásaink. A képviselő ur névszerint is elsorolja a szerinte már elfogyott értékeket, eladtuk — úgymond — a kassa-oderbergi papírokat; az erdélyi vasutéit (Wahrmann közbekiált: Hiba!) el a, tiszaiakat. Mind megvannak ezek és most sem akarjuk őket eladni, sőt félértékeik elterhelése által a deficitet fedezhetni vélem. Es kérdem: ennek ellenében nem támadt semmi uj érték ? En nem fogadhatom el azon állítást, hogy azok a vasúti előlegek semmik; mert hisz a mennyit azokra adunk, — pedig az ezen elzálogolás folytán nyerendő értéket mindazokra adjuk: — az megint uj érték, és pedig ép annyi névszerinti érték. Es itt kénytelen vagyok alkalmilag áttérni azon érvelésekre, melyek a subventió folytán nyújtott előlegekre vonatkozólag mondattak el. Ha jól emlékszem, Ghyczy t. képviselő ur volt az első, ki ezt kiemelte, utána igen sok szónok a túlsó oldalról. Mindnyájan megegyeznek abban, hogy ezt nagyon kevésre becsülik. Én nem tartozom azok közé, kik igy gondolkoznak. Én valóban reális értéknek, olcsó kamattal kamatozó, bizonytalan időben visszatérő, de reális értéknek tartom azt. Es ha régibb értékeink elfogynak : ezek meg helyökre állanak. Azt is kiemelték, hogy ha ez áll is; de 4 százalékra előlegezünk 7 százalékos pénzt, a mi mégis csak rósz gazdálkodás! Hisz igaz, s ha semmit sem kapnánk érte: csupán passióból bizonynyal nem tennők; de az isten szerelméért, ezen áron kapjuk meg a vasutakat, s azoknak csak mégis van valami hasznuk! Indirect hasznuk megbecsülhetlen, sőt bélyeg formában már ma adót is hoznak. Hisz ha csak arról volna szó, hogy 7 százalékos pénzt 4 százalékra adjunk és pedig bizonytalan időre való visszafizetésre: nem kellene a felől tanácskozni; mindenki készen volna a válaszszal, minden ember azt mondaná, hogy ne; ha ez nem volna azért, hogy ennyi meg ennyi vasúthoz jutottunk. Már ha a kérdés igy áll: ugy reá a válasz meg volt adva akkor, midőn a garantiát méltóztattak elvállalni, mert ez annak csak consequentiája. Hát most jajgassunk rajta? (Helyeslés.) Tehát az említett értékek nem fogytak el, sőt — mint mondám — az illetékek 2 millióval még szaporodtak, s tettek a múlt év végével 13.700,000 frtot, a direct adóból van még mintegy 27 millió hátralék. Éhez járul 900,000 frt. fogyasztási adó és 9 millió frt. bórhátralék, ez utóbbiak együtt csak 900,000 frttal fogyván meg. Ha tehát azok elfogytával indokolja a t. képviselő ur, hogy most lett volna ideje fölvetni a kérdést: mit teendünk azok elfogytával ? ugy én állítom, hogy az időszerűség nincs bebizonyítva, annál is inkább, mert különben minden ellene szól. Ha az országgyűlés most megállapítana egy jövőben követendő irányt: lenne-e azon helyzetben, hogy ezt avagy csak a legközelebbi jövőre is fenntarthassa? April 20-án lejár ezen ház mandátuma. Ezen országgyűlést, mely nincs azon helyzetben, hogy azt megtartsa, illeti-e meg, hogy megjelölje a követendő irányt ? Ha az országgyűlés ezt eddig nem tette : ma ennek nincs ideje; annál kevósbbé, mert az országgyűlés előtt oly sok félig kész dolog kívánt s kíván elintézést. Avagy felvegyem most ezen kérdéseket és beszéljek az egész adórendszer reformjáról: holott azon országokban, melyekre a t. képviselő ur utalt, az adórendszer egyetlenegy izét képező adónemének, egyetlenegy adótörvénynek némi módosítása évekig tartó vitát, sőt vihart keltett föl. Beszéljek szeptember 16-ikán a budget beterjesztésének alkalmából, az egész adórendszer átalakításáról, azon tudattal, hogy azon országgyűlésnek, a melynek beszélek, van még
