Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-391
128 891. országos :i!é« riOTembev 30 1871. Mindamellett, mikor kiadásainkat csak a mondott összeggel irányoztuk elő magasabban: akkor az ennek folytán fenyegetett hiány nem állott be tettleg; de a mikor ezen tul ment a törvényhozás: akkor beállott a kedvezőleg pénztári eredmény. Előirányzatainkban egy sajátságos tünemény mutatkozik, tudni illik az, hogy az 1870 évben tulajdonképen egygyel több évnek jövedelmi növekedése segített kiegyenlíteni az előirányzott hiányt, miután az előirányzott bevételek voltak 1868-ban 124, 1869-ben 132, 1870-ben 131 millió, tehát míg 1868-ról 1869-re többet előirányoztunk 7 millió százezer forinttal: addig 1869-ről 1870-re nem hogy többet nem előirányoztunk, hanem 32,000 frttal még kevesebbet mint az elő évben. Azon növekedés tehát, mely — mint mondám — a bevételekben beáll: az előirányzatban azon alkalommal nem volt értékesítve. Egészben és nagyban bevételeink évről évre 6 — 7 millió frttal szaporodnak; előirányzatainkban nincs meg ez az állandóság, mert 24-től 32-ig megvan a 8 milliónyi emelés és a helyett, hogy 1870-re is hasonló vagy megközelítő emelést eszközöltünk volna a 131 milliónál, tehát semmi többletet nem irányoztunk elő, sőt még visszaléptünk Az év pedig behozta a szokott növekedést. És mi történik 1871-ben? Én előirányoztam 145 milliót miután az 1869-től 1871-ig lefolyt két év többlete 13 milliót tett s hogy 1871-ben ezen előirányzott ősszeg be is jön, azt méltóztatnak elhinni, ha mondom, hogy 9 hónap alatt 8V2 millióval már is több jött be mint az előévben. A helyzet tehát nem oly szomorú, mint a milyennek azt a képviselő urak föltüntették; de azért deficittel jár, tehát meggondolást kivan. Szabad legyen a dolgot egy más példával is illustrálnom. (Halljuk!) 1868-ban, mikor az állam a maga gazdálkodását megkezdette : az előirányzat szerint összes bevételeink 73%-a volt előirányozva államadósságra és közösügyi költségekre, s összes közigazgatásunkra maradt csak 27°| 0 . A következő évben 1869-ben 29, 1870ben 32 °| 0 , 1871-ben pedig 35% lőn már ugyanarra előirányozva. Nehogy azt higyjük, hogy ez azért van; mert ezen évben többet költöttünk kölcsönpénzből vagy eladott értékek árából; mindig ismételnem kell, hogy tisztán azon tételekkel dolgozom, melyekben ilyenek nincsenek. Mit mutat ez t. ház? Mutatja azt, hogy bár csak az államadóssági járulék állandó, bár a közösügyi költségek növekedtek: mindamellett azon °|o, mely nekünk közigazgatási szükségleteinkre megmaradt: már is 8%-tel növekedett, a 8%-nak növekedése pedig 27 0 /°-ról már az egésznek több mint V* része. Ha ezt számokban akarjuk kifejezni: könnyea tehetjük és én tulajdonképen már ki is fejeztem. Bevételeink a, zárszámadások tanúsítása szerint 144-ről emelkedtek 158-ra; tehát a t. képviselő ur jól számított, midőn körülbelül 14 milliót hozott ki; igen, de ez 1868 —1870 állott be s az 1867-ről 1868-ra beállt tetemes emelkedés még figyelembe vételt igényel. Egészben véve tökéletesen helyes azon számítás, melyet a központi bizottság előadója tett; de a melyet én nem ismételek. Azon magaslatot, a melyet mi méltán számítottunk, t. i. 152 millió forintnyit: valóban elértük, sőt meg is haladtuk 3 év alatt. Egyébiránt ha egyes positiókat össze akarunk hasonlítani: ezekben is nagyou sok tanulság van. (Halljuk!) Én megkísértettem egy kis parificatiót a szomszéd állam háztartásával szemben is, mert mégis érdekes értesülve lenni azok pénzügyi viszonyairól, a kikkel mi oly köveli viszonyban vagyunk, és a kiknek mostani gazdálkodásáról épen nem lehet mondani, hogy rósz. A részemre készített kimutatás szerint 1868ban volt ott 190.464,000 frt nettó- bevétel; 1869-ben lett 200 millió, tehát 10 millió emelkedés; 1870-re lett 203; 187 l-re 217 millió. Ezek előirányzati tételek, és nem mint a mieink: zárszámadásiak. Ezeket nem vehette ki, miután nekik 1869-ről van zárszámadásuk, 1870-ről még nincs. Nekünk volt az első évben előirányozva 96 milliónk: tehát felénél kevéssel több; ezután lett 98, ennekutána 103, és az ezt követő évben 113. Ha vesszük az eredményeket: ugy ezek — mint tudjuk — kedvezőbbek. De nem állítom, hogy ott is nem kedvezőbbek, csak hogy nem mondhatom meg mennyivel, miután ott a zárszámadások még ismeretlenek. A mi előttem rendkivülileg fontos: az a belkormányzati költségek aránya itt és ott. Az arány igy áll: államadósságra, közösügyi költségekre és a többi ott igénybe vétetett az első évben 72%, maradt tehát a maguk szükséglete fedezésére 28%; nálunk maradt ugyanakkor 27%. A második évben maradt náluk 34%, nálunk 29%, a harmadikban maradt náluk 31 %, j nálunk 32%. Ezek az eredmények, melyek nem csak igen megközelítik egymást, de állandónak is mutatják viszonyt. Az első évben nekik 1%-kal maradt több beligazgatási szükségletükre, mint nekünk, átlagban pedig %% marad a különbség. Ezek azonban az előirányzat számai; a zárszámadásokéi kedvezőbbek, s pedig azt hiszem itt, és ott egyiránt. Csak némi tanulságot kívánok ebből levonni és ennek elmondására kérek még a t. háztól engedelmet. (Halljuk!) Ez némileg válasz is
