Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-391

391. orsKágos ülés november 80. 1871. 121 lesz Móricz Pál képviselő urnák egy korábbi alkalommal ellenem intézett szemrehányására. A képviselő ur ugyanis azt mondta, hogy bennem nincs meg a takarékossági ösztön, hogy en szeretek bőven költeni s mindjárt azzal kezdtem működésemet, hogy hivatalnokaimnak fizetését és szálláspénzét felemeltem. Igaz, azzal kezdtem, de méltóztassanak megengedni, hogy megmondjam mikép áll oda át a pénzügyi költség a mienkhez képest. Az első évben a túlsó félen költség nettó 18 millió frt. volt; nálunk volt 5 millió, a második évben oda át volt 13, nálunk 5; a harmadik évbeu ott 15, nálunk 5.600,000; azutáu ott 16.600,000, nálunk 6.500,000. Nálunk az összeg, a melyet kezelünk, felével több annál, mint melyet ők kezelnek; a teritorium, a melyen működünk, nagyobb mint az övék, a lélekszám 3

U-e annak mint az övék. Bármelyikét vegyük ezen tényezőknek akár a területet, mely az övékénél nagyobb, akár a népszámot, mely az ö népszámuk 3

/*-ót teszi, mindegyik indokolja, hogy az általuk e czélra fordított költségek arányában mi költhessünk vagy 9 milliót, költünk pedig tényleg 6.600,000 frtot. Mit mutatnak ezen számok? Azt hogy nagyon is alacsony mérvben voltak felvéve a mi tisztviselőink fizetései. (Helyeslés.) És igy én csak a humanismusnak és az igazság követelésének engedtem, midőn ezen óriási különbözetet legalább némileg kiegyenlíteni törekedtem. Vegyünk fel egy más ágat. (Halljuk!) A velem közlött kimutatás szerint az ottani bel és igazságügy együtt az első évben 17, a másodikban 17, a harmadikban 18, a negyedikben szintén 18 milliót tett; nálunk az első évben 10 milliót a másodikban 12-őt, ezután 13-at tett, az idén természetesen, az igazságügy reformjánál s a határőrvidék bel- s igazságügyi kiadásainál fogva többet követel az ottani 18.700,000 írttal szemben 16.500,000-et. Csak azt akartam kimutatni, hogy a viszonyok nagyon is indokolják a pénzügyi tárczánál történt felemelést. Egyébiránt ez csak mellékes. Azzal zárom előadásomat, hogy teljes meggyőződésem szerint a zárszámadások mérvadók; ezek pedig azt mutatják, hogy évről évre valószínűséggel 6—7 millió közti bevétel-növekedésre lehet számtani: kiadásainknak ugyanennyivel emelése által tehát nem rontjuk pénzügyi állapotunkat; de nem is javítjuk azt. Ellenben, ha kisebb mérvben fokozzuk azokat: ugy javítjuk az állapotot, és ez kívánatos. Én is amellett vagyok, hogy kevesebbet neveljük kiadásainkait, mint amennyivel valószínűleg bevételeink növekednek, mert hiányunk van és ezt igyekeznünk kell eltüntetni. Ha a nettobevételekefc vesszük tekintetbe, azoknál is azon eredmények állanak elő; az első évben 10, a másodikban 3, a harmadikban ismét vagy 10 millió többlet mutatkozott s ugyanannyi várható a folyó évben is. Mert e növekedés nem egészen állandó; én a négyet összeadva, merném talán azt mondani, hogy azok átlagát reménylhetjük rendes körülmények között. Ez megint legalább is hozna a 6 — 7 milliót. En azt állítom, hogy egy országnak, melynek tiszta bevételei évenként átlagban, az eddigi tapasztalás szerint, mely már négy éves, hat -hét millió forinttal növekednek, melynek rendes kiadásainál a mennyiben azok nem gyüj mölcsöző befektésekre, mint vasutak, csatornák kikötők létesítésére fordíttatnak, — a melyeket senki sem akarhat jelen körülményeink közt a jövedelmekből federhetni, — éverkint hat hét millió emelést lehet csinálni: egy ily országnak oka van a gondosságra, a mérsékletre; de egy csepp oka sincs kétségbeesésre: van oka takarékosnak lennie, de egy csepp oka sincs a fejlődés rovására fukarnak lenni. Nagyon kérem azért a t. házat most és mindig a takarékosságra, de határozottan mondom, hogy a fukarkodásra oka nincs. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök .• Az idő előre haladván , holnap folytatjuk a költségvetés tárgyalását. (Az ülés végződik d. u. 3 órakor.) Xktr. H. SAPLé 18$4 xvlii. 17