Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-391

391. országos ülés november 80. 187L 127 már 187l-re majdnem teljesen azon összegben irányoztatott elő a bevétel, melyet az azon elő­irányzat alapjául szolgált év, az 1869-iki mutat. Előirányoztatott ugyanis az emiitett évre 150 millió 433,961 fit: mig az 1869-ki valódi be­vétel, a zárszámadás szerint 150.985,000 frt; tehát a kettő közti különbség alig félmil­lió forint, amennyi latitudre mégis szükségem volt. Ezen előirányzást az év igazolja, miután már is beíolyt 133 millió frt:sigy 17 millió hiján az előirányzott egész összeg. Ha íordulnak is elő ez összegben átfutó tótelek: még sincs semmi kétség, hogy az előirányzatot, ezek kiválasztása után is túlszárnyalja majd az eredmény, miután az utolsó negyedben, a tapasztalás szerint csak egyenes adóban 22 — 23 millió írtnál többnek kell befolyni, minél az iudirect adók és jövedé­kek sem hoznak sokkal kevesebbet. A mondottak folytán a pénzügyi helyzetet oly szomorúnak, mint azt a t. képviselő urak festik: épen nem találom. Nem találhatom olyan­nak, látva, hogy tiszta bevételeink lS67-ről 1868-ra, 1869-ről 1870-re 10—10 százalékkal emelkedtek; látva, hogy ugyanily emelkedésre van kilátás a folyó évvel is, s látva, hogy az egyet­len év, mely aránylag kevésbbé kedvezőnek mu­tatkozott : még mindig több, mint 3 százalók emel­kedést mutat. Ezen nyilatkozatom azonban nem teszi azt, hogy a t. képviselő urak álláspontját tökéletesen correctnek részemről is ne tartsam. Mert emelkedtek rendes kiadásaink is majd­nem ugyanazon mérvben, s mert rendkívüli be­vételeink és kiadásaink aránya nem ilyen ked­vező, és mert az szomorú dolog, ha valaki ta­karékoskodni, jól gazdálkodni csak akkor akar, mikor a vizbefuláshoz már közel van. A pénzügyi helyzet hát nem oly szomorú, s határozottan fenntartom részemről is azon di­lucidaciót, melyet a pénzügyi bizottság többsége a maga jelentésében föltüntet. De mindamel­lett pénzügyeink állapota még mindig elég in­tés arra, hogy igen is kell gazdálkodnunk; mert ott, a hol — nem mondom vasútépítések stb. folytán, mert én ezt mint befektetést, mint szán­dékosan adósságból készíttetni szándékoltat nem veszem számításba, — de a hol ettől függetle­nül 22 millió hiányt vagyunk kénytelenek elő­irányzani: ez már magában is elég ok a figyelmez­tetésre; és habár tökéletesen helyesnek tartom is azt, hogy ebből 9 millió, ami subventióra for­dittatik: különös tekintet alá vétessék; mert ha ez nem egyéb tőkésítésnél, és igy határozottan kü­lön szempont alá esik : a még mindig fennmaradó 13 miliónyi deficzit is eléggé súlyos. Súlyát nem veszi el azon körülmény sem, hogy a deficit ta­valy még nagyobb volt ezen 13 milliónál, a meny­nyiben a subventiótól eltekintve tavai 15 millió és valami volt. Épen oly kevéssé találhatunk vi­gasztalást abban, hogy 1870-ben meg még sok­kal több volt az, t. i. 21 millió frt.: miután mindez nem azt mutatja, hogy a mostam pénz­ügyi helyzet jó, hanem csak azt, hogy az ke­vésbbé rósz, mint volt az 1870-iki és az 1871-iki; csak azt mutatja, hogy az 1872-iki, hajavulást mutat is: de mindemellett mégis 13 milliónyi deficitet hagy fönn függetlenül a vasutak által okozottól. Hogy ezen 13 milliónyi deficitből 5 millióról a kormány mit sem tehet: ez a mi irányunkban érv; de a pénzügyi helyzet minősé­gén nem változtat semmit. Azon 5 milliót ér­tem, melyet okoz a határőrvidéki és az igazság­ügyi reform. Elismerem én, hogy akkor, mikor egy ál­lamnak 13 milliónyi hiányt kell előirányoznia: elég oka van gondosnak lenni. Ámde, méltóz­tassanak megengedni, hogy a mint legelső alka­lommal, mikor ezen helyről szólani szerencsém volt, hangsúlyoztam: ugy most ismételjem, hogy a dolog természetében van, hogy egy felvirágzó államnak zárszámadása mindig kedvezőbb ered­ményeket tüntessen fel, mint előirányzata. Mert az előirányzat nem értékesíti 2 évnek vívmá­nyait. Az 1869-iki év eredménye képezi az elő­irányzat alapját l87l-re. melynél tehát érté­kesitlen marad az 1870-iki és 1871-iki vívmány, Mennyit tesz az ki, hogy itt nem biztossággal, hanem csak valószínűséggé lehet számítani, mu­tatják a következő számok. Mint mondám valódi bevételünk volt 1869­ben 150 millió, 1870-ben volt 158 millió: a kü­lönbözet tesz 7.300,000 frtot, mitafolyó év be­vétele legalább annyival ismét tulhaladand. Te­hát ha a bruttó-bevételeket veszszük : évről évre mutatkozik 6 — 7 milliónyi többlet és csak ez a kulcsa annak, hogy a deficit, mely az előirány­zatban mindig mutatkozik: 12 —13 millióig ren­desen eltűnik a zárszámadásokban, mert — jól mondotta a képviselő ur — tovább nem tűnik el. E részben az 1870-ik évet jellemzi az, hogy ott az előirányzott deficit pénztárilag nem tűnt el: igen természetesen, mert azon év közt, mely az előirányzatnak alapjául szolgált és azon év közt, mely a kezelési év volt, tehát 1870-iki: a két éven át csak 13 —14 milliónyi többlet me­rül föl, mig az előirányzott deficit 22 millió volt, a 14 és 22 közötti különbözet meglátszik a pénztári részleten. E szerint, ha biztosan akarunk eljárni: egy évre nem lehet több bevételi szaporulatot venni fél 6 — 7 milliónál; sőt az előirányzat alapjaként ez sem fogadható el, mint melynél az óvatosság parancsolja, hogy megmaradjunk az alapul vett év valódi eredményeinél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom