Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-391

391. orsaágos Illés november 30. 187!. J23 dificultálják, hogy a rendkívüliekben fordulnak elő, minthogy nem gyümölcsöző befektetések, s a melyek még sem tartoznak a rendesek közzé. A közösügyi költségeknél szerepel 4.309,000 frt. Ez nem gyümölcsöző befektetés, mert például ágyút vesznek rajta, ez pedig nem hoz a kincstárnak semmit; de szükséges. Ezek ára az év rendes bevételeiből nem kerül, hanem kerül az elmaradt adókból, melyek ma már bejönnek, bejönnek azért, mivel az ország ma már jobban birja magát. Én azt gondolom, hogy egészen helyén van, ha az ily rendkívüli bevételekből, melyek tulajdonkép csak az előévek ránk maradt bevételei, az előéveknek elmaradt és ránk maradt kiadásait kifizettük. Ha ugyanis azon évben, melyre kivetettük, be is vettük volna a kivetett egész adót: megvehettük volna azt az ágyút is; de mert az adót nem tudtuk bevenni: nem vebettük meg az ágyút sem, s ha most megkapjuk azt a pénzt, megveszszük az ágyút is. Ez az ily szükségleteknek lehető legtermészetesebb födözési forrása. Mondok többet is. A megyéknek 300,000 frt segély adatik utak csinálására. Mondhatja-e valaki, hogy ez nem szükséges ? Hisz épen azért szavazzuk meg, mert szükséges. És mégis rendes kiadás ez? Nem, mert azt gondoljuk, hogy ha egyszer a megyék a maguk lábán megállhatnak önmaguk fognak magukon ily dolgokban segíthetni, s akkor elesik e tétel. Ez összeget tehát mint ideiglenest ide helyeztük. Miből födözzük 1 Arra is jogositva volnánk ugyan, hogy rendes bevételeinkből fedezzük; de még jogosultabb, hogy azon esetben, ha olyan bevételeink vannak, melyek átmenő természetűek, e szerint nem tartanak örökké: úgymint ezen,kiadás sem tart remélem örökké, ezekből födözzük. Ilyen az erdélyi telekkönyvi kirendeltségek szükséglete is. E kiadások mind jogosultak, indokoltak; de nem lehet rendesnek felvenni, mert nem lesz az rendes és állandó, miután szüksége már két év alatt nem lesz. A honvédségi felszerelésre, tehát nem annak fönntartására, 2.276,503 frt van előirányozva. Megmondhatom, hogy meddig tart a szükséglet. A szükséglet tart 12 évig 1868-tól 1880-ig, akkor eléri a honvédség a magaslatot, melyen évről évre megmarad, legfölebb a népesség növekedésének arányában növekedvén tovább. Ha egyszer el lesz érve a létszám maximuma: akkor ezen szükséglet elesik; nem jogos-e, ha addig oly bevételi forrásokból fedeztetik, melyek átmenő természetűek ? Én azt tartom: egészen rendén van az, ha az ily kiadás a múltból eredő bevételi forrásból fedeztetik; s ha abból fedezzük: nem mondhatjuk, hogy szegényebbek leszünk. A t. képviselő ur kiszámította, hogy az adó és bérhátralékból mennyit költöttünk el. Igen, de a képviselő ur nem mondotta, hogy hány millió frt áru honvéd egyenruhát s fegyvert vásároltunk rajta. Megvan az érték most is; előbb activ követelés volt, mint adóhátralék, most nem ugyan gyümölcsöző; de mégis befektetés mint honvéd felszerelés. Az államvagyon egy csöppet sem romlott vele. Mert ha jobb szerettük volna az adó- és bérhátrálékot, mint künlevő activ követelést: akkor kinnhagytuk volna azt. Én jobban szeretem a honvéd felszerelést. Ilyen t. ház, azon összeállítás, mely 20.696,000 frtot mutat fel, mint tulajdonképen a rendes költségvetésbe tartozót. Ha én azt az épen fölmutatott mértékkel megmérem: 2 — 3 milliónál nem marad több, a mit a rendesbe, nem mondom át kellene, de tán át lehetne tenni. En természetesen nem ismerem el ilyennek azon 9 milliót, mi vasúti subventióra kell; de erről most nem szólok azért, mert megérdemli a tárgy, hogy tüzetesebben szóljunk hozzá és valahára megállapodásra jussunk iránta, miután évről évre igen tetemes tételét fogja képezni budgetünknek s igy igen fontos, hogy minő kiadásnak tekintsük azt. Ha egyébiránt a t. képviselő ur hangsúlyozza, hogy nem egy tétel a rendes kiadások közzé való: meg fogja engedni, hogy ha azok mindamellett, hogy átmeneti természetűek nem állandók, mégis a rendesek közzé sorozandók; ugy azon bevételeket is, melyek szintén nem rendesek, hanem esetlegesek, mint az adó- és bérhátralékok; hasonlóan rendes bevételek közzé kellene soroznunk. A t. képviselő urnák igaza van abban, hogy ily kiadások mindig lesznek, ha nem is épen ezek; de ellenében nekem is igazam van, ha azt állítom, hogy ily bevételek is évről évre lesznek; nekem semmi kifogásom sincs az ellen, ha mindeniket a rendesek közzé állítjuk. De az elvet meg kell állapítani s mindkét irányban egyformán, hogy a mely elv alapján helyeztetnek a kiadások a rendes vagy rendkívüliek rovatába : ugyanazon elv alapján kell a bevételeket is a rendes és rendkívüli rovatok közzé sorozni, és akkor előre mondhatni, hogy nem romlik rendes bevételeink s kiadásaink mérlege. Nagy fontosságú dolog az, hogy az ország a maga pénzügyi helyzetét tisztán lássa. Elismerem, és azt hiszem, hogy a képviselő ur is el fogja ismerni, hogy sohasem törekedtem az ellenkezőre, hogy kimutatásaim s előadásaim mindig oda voltak irányozva, még ha az némi koczkáztatással járt is, koczkáztatásával annak, hogy ha a bevételeket és jövedelmeket nem teszem 16*