Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-391

122 391. orsaágos ülés november 30. 1871. hanem kölcsönökből, habár már megkötve lennének is azok, avagy eladásból fedeztetnek. Ezt megengedem; de épen azért, mert én is a helyzetet óhajtom tisztázni, és a dolgok állását a valóságnak megfelelőleg föltüntetni: nem hagyhatom szó nélkül, ha a t. képviselő urak azt mondják, hogy mind az hiány, a mivel egy évnek valóságos kiadásai ugyanazon évnek valóságos jövedelmét meghaladják. Ezt nem ismerhetem el. Az év kiadásaival szemben az év bevételei és nem jövedelmei, és viszont az év jövedelmeivel szemben nem az év kiadásai, hanem költségei állanak. E két-két szót nem szabad egymással felcserélni; s parallel kell azokat használni, különben kétségtelenül zavarba megyünk, akár akarjuk, akár nem. Mondom az év kiadásaival az év bevételei, jövedelmeivel pedig költségei állanak szemben. Ezen nem csak egy itt elkövetett szóhiba, hanem az egész külön véleményen átvonuló nem egyszer zavart okozó tévedés, azt eredményezé: hogy a helyzet ne olyannak tűnjék föl, mint a milyen az valóban, s ezt a nélkül, hogy ezen egy hibának természetes következményén kivül az tévesen volna föltüntetve. Hogy ennek minő következményei vannak, azt igen könnyű megmutatni. A t. képviselő ur igen helyesen különböztet a rendkívüli kiadások közt is, melyeknél megjegyzi, hogy ne vigasztaljon bennünket azon tény, hogy csak a rendkívüli kiadások okozzák a nagy deficitet, és nem a rendesek, mert — ugy mond — van elég olyan is azok közt, melyek nem gyümölcsöző befektetések. Ez igaz, de mi következik ebből? az, hogy mivel nem gyümölcsöző befektetések: az év jövedelmeiből kell, hogy fedeztessenek? ÍTem: hanem igenis az, hogy az év bevételeiből fedeztessenek. De az év bevételei ismét nem két, hanem valósággal háromfélék, csak ugy, mint az év kiadásai. Ez fontos, ha tisztán akarunk látni, akkor ezen kérdéseket sem ignorálnunk, sem kevésbe vennünk nem szabad. Azon kiadásokat, melyek állandóan szükségesek az államháztartásnak in statu quo tovább vitelére : az év költségeinek tartom, és ezeknek fedeztetniük kell az év jövedelmeiből. Vannak aztán, — mint a képviselő ur helyesen megjegyezte — oly rendkívüli kiadások, melyek — ez évben — léteznek, de nem fognak létezni jövőre; s azért rendkívüliek, a nélkül azonban, hogy gyümölcsöző befektetéseknek neveztethetnének. Előttem szóló képviselő ur azonban megjegyzé, hogy azok helyébe máskor mások fognak állani, metyek megint ezen évben nem léteznek. s azt mondja, hogy ezeket kölcsönből vagy akár ingó, akár ingatlan értékek árából akarni fedezni hiba lenne, épen mivel ilyen kiadás mindig lesz. Igen, de ilyen bevétel is mindig lesz, és ez az évnek nem rendes jövedelme. Az ily bevételek egyik forrása kiapad, a másik megnyilik, ez ephemer, átmeneti bevétel. Határozottan állítom, hogy ha nem is a zárszámadásokban forma szerint, de magunkban, ugy szólván házi használatra háromféle megkülönböztetést kell tenni: levén rendes bevétel, rendkívüli bevétel, kölcsön vagy eladás, s viszont rendes és rendkívüli kiadás, meg gyümölcsöző befektetés. A rendes bevételek kell, hogy fedezzék a rendes kiadást; a rendkívüliek a rendkívülit; a kölesönzés vagy eladás csak a befektetést s meg legfölebb a teher törlesztést. Hogy vannak rendkívüli bevételek, melyek sem kölesönzés sem eladás formájában nem támadják meg az állam vagyonát, a képviselő ur maga megmutatta. Ilyen minden adó, — ?

s minden bérhátralék. Ez nem az év rendes jövedelme, hanem az év rendkívüli bevétele, s egészen helyes a rendkívüli kiadásokat belőle fedezni. Mi lett volna rendeltetése azon bérnek vagy azon adónak azon időben, melyben be kellett volna nekik folyni? nemde az állam kiadásait kellett volna fedezniök ? kiadásokat, melyek talán épen azért maradtak azon időről el, mert a bevételek nem jöttek be; átmaradtak mostanra, a midőn bejönnek azok, mint hátralékok. Tagadom, hog}

7 államgaszdászat szomorú képéhez tartozzék, ha befolynak az adó és bérhátralékok, habár elköltetnek is azok, rendkívüli kiadásokra, ha azok nem is gyümölcsöző befektetések, de szükségesek. Én nem kívánom, hogy az ország fináncziái akként javuljanak, hogy azon activ követelés, a mely adó és bérhátralékok formájában jelentkezik : évről évre növekedjék; én igenis kívánom, hogy financziáink romoljanak akkiat, hogy ezen activ követeléseink évről évre alább szálljanak; kivánom, hogy mindig kevesebb legyen azon adóhátralék, mindig kevesebb legyen az a bórhátralék, a melyre elköltés végett számithassunk. Es nem is kivánom ezt tőkésíteni, sem a rendes kiadásokra fordítani; mert ezeket bajos lenne ily ingatag alapra fektetni. Yannak olyan rendkívüli kiadások, melyeknek szükségét senki kétségbe nem veszi, és melyek még sem rendesek, sem nem gyümölcsöző befektetések. Ezeknek fedezésére valók az ily bevételek. Néhány ily tételt akarok épen a különvéleményből kiemelni, a melyekről nem fogják mondani, hogy nem szükségesek, s a melyeknél