Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-391

S"l. országos ülés november 30. 1871. 121 kifizetés végett az állampénztárnál. (Igazi ügy van ! hal felől.) Most még a t. ház engedelmével csak néhány szót kívánnék szólani a t. barátom Szontagh Pállal együtt beadott különvéleménynek ezéljáról. (Halljuk!) Nem czélja ezen külön-véleménynek recriminatió a minisztérium ellen, a minisztérium jó szándékát az ország háztartásának kezelésében kétségbe nem vonjuk; de nem hagyhatjuk figyelmen kivül azon franczia közmondást sem, mely szerint még a pokolba vezető ut is csupa jószándékkal van kikövezve, és nem fogja kétségbe vonni senki, hogy a legjobb szándékkal is lehet hibás pénzügyi politikát követni. (Igaz! Ugy van! hal felől.) Távol van tőlünk, vélni azt, hogy azokkal, mik külön-véleményünkben foglaltatnak: ki van merítve már mindaz, mit pénzügyünk jelen állásáról, aimak okairól és javítása módjáról mondani lehet; a báz bölcseségével szemben több lenne a vakmerőségnél, ha igy vélekednénk. Bevalljuk továbbá azt is, hogy habár nem osztozhatunk a pénzügyi bizottságnak pénzügyeink kedvező állapotáról kijelentett azon véleményében, melynek ugy az átalános jelentésben, mint az egyes költségvetésekben több tételre nézve szavazatával adott kifejezést; mi pénzügyeink jelen állapotát komolynak, igen komolynak, de ez idő szerint még kétségbeejtőnek nem tartjuk; és épen azért nem annyira azon néhány tőrlésért, melyet javaslunk; hanem azért szólaltunk föl leginkább, hogy a törvényhozás idejében figyelmeztettetvén a fenyegető veszélyre, most még mikor ideje van: aképen intézkedjék, hogy a baj, mely most még orvosolható, orvosolhatatlanná, a most még csak igen komoly pénzügyi helyzet időjártával kétségbe ejtővé ne váljék. (Helyeslés.) Mint mondám, nem annyira azon egyes törlések, melyeket külön véleményünkben indítványba hoztunk, s a melyekre az előadó ur különösen reflectálni méltóztatott: teszik főezélját külön véleményünk beadásának. Mi ragaszkodunk ugyan továbbá is kölön-véleményünkben a részletekre nézve kifejtett nézeteinkhez, ós ezen nézeteinket annak idejében s a maga helyén támogatni is fogjuk; de főczélja külön-véleménvünknek az, hogy a t. ház a költségvetés tárgyalásának megkezdése előtt hazánk pénzügyi állapotának valódi állásáról kellőképen fölvilágosítva legyen. A t. ház határozni fog bölcs belátása szerint ; de akár helyesli nézetünket, akár nem; mi külön-véleményünk beadásával azon czélt elértük, hogy a t. ház, bármit határozzon, a létező tényállásnak teljes ismeretével öntudatosan fog KÉPV. H. TffAFLQ 1814 XVHI. határozni, és mi teljesítettük azon kötelességünket, melylyel, mint a pénzügyi bizottság tagjai saját meggyőződésünknek és a t. háznak tartoztunk. (Éljenzés.) Egyébiránt az egyes költségvetések tárgyalásánál nézeteinknek előadását fönntartván: a benyújtott költségvetést részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Hosszas zajos éljenzés bal felől.) Kerkapoly Károly pénzügyi miniszter: Azon szerencsés helyzetben vagyok t. ház! (Halljuk '.) hogy nemcsak a pénzügyi bizottsággal, s a pénzügyi bizottság előadójával, hanem a pénzügyi bizottság kisebbségének különvéleményével, s az előttem szólt t. képviselő úrral is elvekre, s irányra nézve tökéletesen egyetértésben találhatom magam. E szerencsés helyzet megkönnyíti nekem azon feladatot, mely e perezben előttem áll. Nem szükség, ugyanis, hogy megtámadjam a mindkét oldalról felállított s egyiránt igazaknak vallott elveket; nem szükség, hogy szembe állítsam magam akár az egyik, akár a másik oldalról hangsúlyozott iránynyal: mert hisz e kettő egy és az enyém is. Minden a helyzet felfogása; minden a mindkét oldalról helyesnek ismert elv s irány alkalmazásának módja körül forog s csakis azon felfogási különbözetet, s az alkalmazásnak azon egymástól eltérő módját, kell, hogy némileg szemügyre vegyem, a végre, hogy eljárásunk, államháztartásunk vitele a helyzetnek valóban megfelelő legyen, hogy tul ne menjen azon, a mit erőnk enged, de innen, se maradjon a szükséges befektetésekben azon határon, a melyig józanon elmenni lehet; mert különben az idő, mint a pénzügyi bizottság többsége — igen jellemzetesen mondja, — gyakran visszavonhatlan kárral menne el felettünk. — Én egyátalán nem akarom kétségbe vonni azt, mit a külön-vélemény mond, a melyet előadásom fonalául kívánok venni; nem akarom tagadni, hogy nekünk még nem volt előirányzatunk, mely hiányt ne mutatott volna fel. Sőt megengedem azt is, hogy a fennforgott hiányok valóban nagyobbak voltak, mint azok a külön-véleményben is visszaadvák, és pedig nagyobbak voltak nemcsak azon okon, melyet a különvélemény aláírói hangsúlyozni méltóztattak, s a melynek jogosultságát bizonyos megszorítások mellett elismerem; hanem azért is, mivel a t. képviselő urak, mindig csak a pénzügyi törvényt vették alapul, tekintet nélkül a póthitelekre, melyekkel pedig például az 1869-ik évre előirányzott hiány 13.214,739, saz 1870-re előirányzott 22.243,020 frt volt. Mondám, hogy a kisebbségi vélemény felfogását bizonyos megszorítással elismerem: mert hiszen bizonyos az, hogy hiány van ott, hol egy bizonyos óv költségei nem annak jövedelmeiből, 16