Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-391

120 39!. országos ülés noTemfoer 80. 187í. tositás fejében fizetendő 9 millió forint-, a másik a kamatozó kincstári utalványokra vonatkozik. A pénzügyi bizottság és az előadó ur is azt mondják, hogy a vasúti kamatbiztositás nem inproductiv kiadás, sőt nem értékfogyasztás, nem egyéb, mint egyszerű előleg, mely annak idejé­ben az államnak kamatostól vissza fog térít­tetni. Inproductiv kiadásnak magam sem tartom a vasúti kamatbiztositékot; mert elismerem, hogy az csakugyan egy része azon árnak, me­lyet az ország az engedélyezett vasutak élveze­teért, használatáért fizet. Nem ellenezném soha, nem is elleneztem tehát ezen kiadás teljesítését, mert az elkerülhetlenül szükséges, annyival in­kább, mivel azt az egyes társulatokkal kötött szerződések szentsége is biztosítja. De épen az­ért, mivel ily nagy összegeknek fizetése elkerül­hetlen; mivel ezek már eddig is nagy mérvben terhelik az államháztartást, és még számos éve­ken keresztül nagy mérvben terhelni fogják: tartom szükségesnek, hogy óvatosak legyünk más oly kiadások megszavazásában, a melyek nem annyira mellőzhetlenek, nehogy az utób­biaknak netalán elhalasztható fedezésével utol­jára annyira kimerítsük az állam pénzügyét, hogy azokra ne legyen pénzünk, a mik elkerül­hetetlenek, elhalaszthatatlanok. (Helyeslés bal felől.) Elnök: leszáll és helyét Perczel Béla fog­lalja el.) A pénzügyi bizottságnak azon állítását azonban, hogy a vasúti kamatbiztositás ér­tékfogyasztással nem jár, részemről alá nem irom. (Helyeslés balról.) Ezt állítani annyit tesz, mint azt állítani, hogy az, ki 8% -os kamatra meghatározott bizonyos fizetési ha­táridőre szigorú kötelezvény mellett kölcsönt vesz fel: nem fogyasztja értékét, ha ezen kölcsön vett pénzt másnak oly feltétel alatt adja át, hogy az akkor fizessen kamatot, mikor fizetheti és 8 helyett csak 4%-ot adjon. {He­lyeslés bal felöl.) Mennyire lehet ez veszteség ez utón: kitetszik ez onnét is, hogy ha felteszszük azt, hogy még 10 évig fizetünk vasúti kamat­biztositást, pl. 10 millió frttal, a mi nem lehe­tetlen, s ez összeget évenkint ugy, mint eddig 7%-os kamatra felvett kölcsönből fedezzük: ak­kor az, a mit az állam a 7 és 4%-kos kamat különbözet mellett veszt, a 20 millió forintot meg fogja közelíteni. (Helyeslés balról.) A kincstári kamatozó utalványokat a pénz­ügyi bizottság és a t. előadó ur, ugy látszik, az állam terhére fölvett valóságos adósságnak nem is tekintik, hanem azon véleményben van­nak, hogy ezen kincstári kamatozó utalványok csak azon adóhátralékokat képviselik, melyek a törzsvagyont nem képezik, és ha annak idején befolytak volna: ugyanazon czélokra használtat­tak, vagy használtathattak volna fel, a melyekre most is felhasználtatnak. Tökéletesen igaza lenne a t. előadó urnák, ha a minisztérium teljesítené a törvényt, mely által a kamatozó kincstári utalványok kibocsátására felhatalmaztatott. E törvény így szól : „Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az államnak a dijak, bélyegek és illetékek hát­ralékaiból származó, s nagyobbrészt jelzálogilag is biztosított követelései alapján a fedezendő összeg erejéig, a szükséghez képest, időről időre kincstári kamatozó utalványokat adhasson ki, melyek azon arányban lesznek beváltandók, mely­ben az érintett biztosított követelések az állam­pénztárba befolynak" — ha, mondom, a t. mi­nisztérium ezen törvény folytán azon bevételeket, melyek a dijak, béfyegek és illetékek hátralékai­ból évenként befolynak, azon arányban, a mely­ben befolynak az állam pénztárába, a kincstári kamatozó utalványok visszaváltására, és ekként a kincstári kamatozó utalványok alapján felvett adósságnak törlesztésére fordítaná : akkor állana az, mit a t. előadó ur mondott, hogy t. i. a kincstári kamatozó utalványok alapjában csak azon adóhátralékok költetnek el, melyek, ha annak idején befolytak volna: hasonló czélokra lettek volna szintén fordítandók; de a miniszté­rium kiadja most is, s kiadni szándékozik jö­vőre is mindazon összeget, melyet a kincstári kamatozó utalványokért bevett, s mindazon ösz­szegeket is, melyek a dijak, bélyegek és illeté­kek adóhátralékaiból pénztárába befolynak, s ezt azon körülmény bizonyítja, hogy a költség­vetésben semmi összeg nem volt még fedezetül felvéve, ezen adóhátralékokból a kincstári ka­matozó utalványok visszaváltására, sőt ezen kincstári kamatozó utalványok most mintegy 7 millió forintot tévén, a pénzügyi bizottság ja­vaslata szerint a jövő évben 11 millióval szapo­rittatni fognak, a nélkül, hogy ezen kincstári kamatozó utalványok visszaváltására az illető adó bátralék okból bármely összeg a költségve­tésbe födözetül fölvétetnék; az pedig csak két­ségtelen, hogy ha én elköltőm azon pénzt, me­lyet kölcsön vettem, és elköltőm azon jövedel­met is, melyet ezen kölcsönnek visszafizetésére ren­deltem: az én adósságom nem fogy, hanem va­lóságosan szaporodik. (Igaz! Ugy van! bal felől.) A kincstári kamatozó utalványok képében pedig a legterhesebb neme a függő adósságnak szapo­rodik; mert ezen kincstári kamatozó utalványok­nak rövid bejáratuk van, mint a váltóknak, és így bármikor, — meglehet, épen a legnehezebbkö­rülmények közt — tömegesen praesentáltathatn ak

Next

/
Oldalképek
Tartalom