Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-386

386. országos ülés november 22. 1871 h 1. Mily törvény alapján bocsátá ki a t. belügyminiszter ur azon rendeletet, mely Dr. Miletics tisztelgő elfogadását eltiltó. ? 2.) Mivel igazolja ezen eljárást, mely szerint néhány héttel ezelőtt az újvidéki városi polgár­mester megkérdésére táviratilag azt feleié, hogy ugyanezen elfogadtatás ellen nincs semmi kifo­gása, utóbb pedig midőn már a költséges előké­születek megtétettek vala, azt betiltá? 3.) Van-e tudomása a tisztelt miniszter ur­nák arról, hogy a főispán Lénárd Máté. daczára annak, hogy az illetők minden ovátiótól jó eleve elállottak volt: a polgárság ellen kikivó és il­domtalan módon, az állandó és honvéd katona­ság felhasználásával, minden adott ok és alap nélkül olyképen erőszakoskodott, hogy igen könnyen valamely összeütközés vagy szerencsét­lenség előidéztetett volna, hogy nevezetesen a békés polgárságot minden megelőző nyilvános megintés nélkül szuronyokkal megtámadtatta, a vendégeket a vendéglőkből esti időtájban szét­kergettette, és lefeküdni kénytelenitette ? 4) Hajlandó-e a t. miniszter ur a főispán Lénárd Mátét feleletre vonni, és az újvidéki polgárság megsértett becsületének és érdekének illó elégtételt adni?" — Mindenekelőtt köszönetet mondok a képvi­selő urnák , hogy önmaga hivatkozott egy táviratomra, melyet Újvidék szabad kir. városa polgármesteréhez intéztem és a melyben kijelen­tem, hogy én nem ellenzem azt, hogy dr. Mi­letics képviselő urnák barátai és tisztelői tanáes­kozmányt tartsanak a felett, hogy mily ünne­pélyeket rendezzenek számára akkor, midőn ő fogságából kiszabadul. A t. képviselő ur ez által kettőt constatált, először azt: hogy én a polgárok szabad gyüle­kezési és tanácskozási jogát tiszteletben tartom, másodszor azt: hogy nekem nem volt szándékom­ban dr. Miletics barátait és tisztelőit akadályoz­tatni abban, hogy őt hazatértekor ünnepélyesen fogadják, mert föltettem, hogy ezen ovatiók ál­tal csakis dr. Miletics képviselő ur iránti ro­konszenvüknek akarnak kifejezést adni, a mi el­len nekem — természetesen — kifogásom nem is le­hetett. Volt azonban alkalmam ennek ellenkezőjéről csakhamar meggyőződni. A kérdéses tanácskoz­mányban, mely octóber hó 6-án tartatott meg: határozatot hoztak egy kiáltványnak kibocsátá­sára, melynek másolata előttem fekszik és mely­nek első sorai ekként szólanak : „Szerb testvérek! Miletics a szerb haladás és szabadság ernyedetlen harczosa! megszabadult azon tömlöczből, melyben egyálló évig igazságtalanul tengődött". — A kiált­vány továbbá részében elmondatik, hogy „szerb testvérek nem miattunk rendezzük ezen ünne­pélyt, hanem az idegenek miatt," értve az ide­genek alatt a magyarokat, kik nem akarják fel­ismerni az ő jogaikat. Végre a kiáltvány többi részében elmondatnak sorrendben azon ünnepé­lyek, melyekkel Mileticset fogadni szándékoznak. Hogy ezen ovatiók rendezése nem annyira dr. Miletics képviselő ur tiszteletére, mind in­kább arra voltak irányozva, hogy egy alkotmá­nyos ós törvényes bíróság által hozott itélet el­len demonstratió rendeztessék: azt maga a ki­áltványnak első sorai, melyekben az esküdtszék Ítélete igazságtalannak nyilvánittatik, eléggé bi­zonyítják. (Helyeslés). Hogy mit jelentsen azon szó: „idegen", ak­kor midőn egy és ugyanazon haza polgárai, egy és ugyanazon hazának törvényes bírósága factu­máról van szó: annak taglalásába bocsátkozni nem akarok, mert félek, hogy könnyen átlépném azon határt, melyet ezen válaszomban ma meg­tartani szigorú föladatomul tűztem ki. (Élénk helyeslés.) De nem is ez volt egyedüli oka annak, hogy ezen nyilvános ovatiókat betiltottam; hozzájá­rult egy fontos körülmény, mely igen szomorú következéseket vonhatott volna maga után. Ezen körülmény az volt, hogy nekem alapos értesülé­seim voltak a felől, miszerint ezen demonstra­tiók ellenében nagyszerű ellen demonstratiók ké­szülnek, melyeknek ismét alapos informatioim szerint súlyos nemzetiségi súrlódások lettek volna természetszerű következményei. Én, t. ház, bizonyára nem tartozom azok közé, kik egy politikai demonstratióban mind­járt a haza veszélyeztetését látják; de igenis ve­szélyesnek tartok minden oly actiót, melyet az egy hazában lakó, de különböző ajkú vagy vallású polgárok egymás ellen indítanak meg, (Élénk helyeslés.) mert mig politikai demon­stratiók, ha egy politikai czél elérésére irá­nyozvák, sokszor igen üdvös eredményeket hoz­hatnak létre: addig az- ily a nemzetiségi fajgyű­lölet terjesztésére intézett ovatiók a polgárok közt viszályt idézhetnek elő, a hazára nézve pe­dig veszélyt hozhatnak {Átalános helyeslés.) és azért én, midőn határozottan kijelentem egyrész­ről azt, hogy nagy hibának tartanám, ha a nem­zetiségeknek jogos törekvései bármi téren aka­dályoztatnának, ugy másrészről ép oly határo­zottsággal ki kell jelentenem: hogy addig, mig én ő felsége kegyelméből és a parlament bizal­mából ezen széket elfoglalva tartom, nem fogok semmiféle tüntetéseket tűrni, melyek a fajgyűlö­let terjesztésére irányozvák, {Átalános élénk he­lyeslés.) és minden hatalmamban álló eszközzel azokat megakadályoztatni szoros kötelességemnek fogom tartani. (Élénk helyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom