Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-386
386. országos ülés november 22. 1871 h 1. Mily törvény alapján bocsátá ki a t. belügyminiszter ur azon rendeletet, mely Dr. Miletics tisztelgő elfogadását eltiltó. ? 2.) Mivel igazolja ezen eljárást, mely szerint néhány héttel ezelőtt az újvidéki városi polgármester megkérdésére táviratilag azt feleié, hogy ugyanezen elfogadtatás ellen nincs semmi kifogása, utóbb pedig midőn már a költséges előkészületek megtétettek vala, azt betiltá? 3.) Van-e tudomása a tisztelt miniszter urnák arról, hogy a főispán Lénárd Máté. daczára annak, hogy az illetők minden ovátiótól jó eleve elállottak volt: a polgárság ellen kikivó és ildomtalan módon, az állandó és honvéd katonaság felhasználásával, minden adott ok és alap nélkül olyképen erőszakoskodott, hogy igen könnyen valamely összeütközés vagy szerencsétlenség előidéztetett volna, hogy nevezetesen a békés polgárságot minden megelőző nyilvános megintés nélkül szuronyokkal megtámadtatta, a vendégeket a vendéglőkből esti időtájban szétkergettette, és lefeküdni kénytelenitette ? 4) Hajlandó-e a t. miniszter ur a főispán Lénárd Mátét feleletre vonni, és az újvidéki polgárság megsértett becsületének és érdekének illó elégtételt adni?" — Mindenekelőtt köszönetet mondok a képviselő urnák , hogy önmaga hivatkozott egy táviratomra, melyet Újvidék szabad kir. városa polgármesteréhez intéztem és a melyben kijelentem, hogy én nem ellenzem azt, hogy dr. Miletics képviselő urnák barátai és tisztelői tanáeskozmányt tartsanak a felett, hogy mily ünnepélyeket rendezzenek számára akkor, midőn ő fogságából kiszabadul. A t. képviselő ur ez által kettőt constatált, először azt: hogy én a polgárok szabad gyülekezési és tanácskozási jogát tiszteletben tartom, másodszor azt: hogy nekem nem volt szándékomban dr. Miletics barátait és tisztelőit akadályoztatni abban, hogy őt hazatértekor ünnepélyesen fogadják, mert föltettem, hogy ezen ovatiók által csakis dr. Miletics képviselő ur iránti rokonszenvüknek akarnak kifejezést adni, a mi ellen nekem — természetesen — kifogásom nem is lehetett. Volt azonban alkalmam ennek ellenkezőjéről csakhamar meggyőződni. A kérdéses tanácskozmányban, mely octóber hó 6-án tartatott meg: határozatot hoztak egy kiáltványnak kibocsátására, melynek másolata előttem fekszik és melynek első sorai ekként szólanak : „Szerb testvérek! Miletics a szerb haladás és szabadság ernyedetlen harczosa! megszabadult azon tömlöczből, melyben egyálló évig igazságtalanul tengődött". — A kiáltvány továbbá részében elmondatik, hogy „szerb testvérek nem miattunk rendezzük ezen ünnepélyt, hanem az idegenek miatt," értve az idegenek alatt a magyarokat, kik nem akarják felismerni az ő jogaikat. Végre a kiáltvány többi részében elmondatnak sorrendben azon ünnepélyek, melyekkel Mileticset fogadni szándékoznak. Hogy ezen ovatiók rendezése nem annyira dr. Miletics képviselő ur tiszteletére, mind inkább arra voltak irányozva, hogy egy alkotmányos ós törvényes bíróság által hozott itélet ellen demonstratió rendeztessék: azt maga a kiáltványnak első sorai, melyekben az esküdtszék Ítélete igazságtalannak nyilvánittatik, eléggé bizonyítják. (Helyeslés). Hogy mit jelentsen azon szó: „idegen", akkor midőn egy és ugyanazon haza polgárai, egy és ugyanazon hazának törvényes bírósága factumáról van szó: annak taglalásába bocsátkozni nem akarok, mert félek, hogy könnyen átlépném azon határt, melyet ezen válaszomban ma megtartani szigorú föladatomul tűztem ki. (Élénk helyeslés.) De nem is ez volt egyedüli oka annak, hogy ezen nyilvános ovatiókat betiltottam; hozzájárult egy fontos körülmény, mely igen szomorú következéseket vonhatott volna maga után. Ezen körülmény az volt, hogy nekem alapos értesüléseim voltak a felől, miszerint ezen demonstratiók ellenében nagyszerű ellen demonstratiók készülnek, melyeknek ismét alapos informatioim szerint súlyos nemzetiségi súrlódások lettek volna természetszerű következményei. Én, t. ház, bizonyára nem tartozom azok közé, kik egy politikai demonstratióban mindjárt a haza veszélyeztetését látják; de igenis veszélyesnek tartok minden oly actiót, melyet az egy hazában lakó, de különböző ajkú vagy vallású polgárok egymás ellen indítanak meg, (Élénk helyeslés.) mert mig politikai demonstratiók, ha egy politikai czél elérésére irányozvák, sokszor igen üdvös eredményeket hozhatnak létre: addig az- ily a nemzetiségi fajgyűlölet terjesztésére intézett ovatiók a polgárok közt viszályt idézhetnek elő, a hazára nézve pedig veszélyt hozhatnak {Átalános helyeslés.) és azért én, midőn határozottan kijelentem egyrészről azt, hogy nagy hibának tartanám, ha a nemzetiségeknek jogos törekvései bármi téren akadályoztatnának, ugy másrészről ép oly határozottsággal ki kell jelentenem: hogy addig, mig én ő felsége kegyelméből és a parlament bizalmából ezen széket elfoglalva tartom, nem fogok semmiféle tüntetéseket tűrni, melyek a fajgyűlölet terjesztésére irányozvák, {Átalános élénk helyeslés.) és minden hatalmamban álló eszközzel azokat megakadályoztatni szoros kötelességemnek fogom tartani. (Élénk helyeslés.)
