Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-357

857. országos ölés janin* t. 1871. 61 miniszteri kérdést csinál belőle, törvényjavaslatait : talán miniszteri crisist idézhetnek elő. Ez ellen két biztosíték van, az egyik speciális minálunk, a másik átalános mindenütt. Speciális biztosíték, mely minálunk van. rejlik azon abnormis helyzetben, hogy a főrendiház jelen lenni szokott tagjainak többségét a kormány tetszése szerint nevezi ki. és bocsátja el : ebben tehát lelhet garantiát az iránt, hogy leszavaztatni nem fog, ha csak önmaga nem akar ezen leszavaztatás által menekülni oly helyzet elől, melylyel szembeszállni e ház kebelében nem mernék; de van egy másik, egy átalános biztositéka az iránt, és ez az, hogy még Angliában is, hol a felsőház. — mint mondám -— vagyont, hazafi érdemeket és intelligentiát reprae?entál, még ott is, ha a miniszter tőrvényjavaslata bármily nagy többséggel a felsőházban leszavaztatik : ez ellen a minisztérium mindig biztosíthatja helyzetét, csak egy bizalmi szavazatot kell a képviselő házban provoeálnia, és a képviselőház bizalmi szavazata előtt a főrendiház minden hatalma eltörpül. Számithat pedig rá. legalább még eddig nem volt oka kételkedni, hogy ha helyzete megingattatnék : ezen ház kebelében ezen bizalmi szavazatot . mely megerősitheti, meg fogja kapni; számithatna rá annyival inkább, ha ily kérdésben történnék, midőn az ezen kérdésbeni helytállásért bizonynyal még mi sem tagadtuk volna meg a bizalmi szavazatot, kik átalánosságban meg fognók azt tőle tagadni. (Helyeslés bal felől.) Ha már most t. ház! nézzük a t. főrendi ház, vagy tán ezen czim csekély lesz, a nagyméltóságú főrendi háznak törvényjavaslatát, mit mond az. A képviselőház törvényjavaslatának rövid tartalma ez: nincs időnk ezen fontos kérdést megoldani, pedig a telepitvényesekre vonatkozólag csakugyan léteznek különböző oly helyzetek, melyeknek végmegoldása eltérő eljárást követel: azért tehát, hogy ebez időnk legyen és megalkothassuk a törvényt ugy. hogy az valakinek még használhasson is : tartsuk fönn a .status quo"-t addig a 6. vagy 8 hónapig, mig a megoldás bekövetkezik. Mit mond ezzel szemben a nagyméltóságú főrendi házi Azt mondja, hogy ..hohó! ez nem megy így! tegyük meg a categoriákat most, midőn azoknak kellő megállapítására nincs idő" és a főrendi ház e categoriákat nagy hirtelen meg is állapitja és itt nem is követel statistikai adatokat, mint a botbüntetés eltörlésénél. (Derültség.) itt neki a statistikai adatok megvannak azon félelemben, hogy talán még veszthetne is valamit, és azt mondja : „no jó ! a hol őrök időkre volt a szerződés, azokat ne bántsuk ;" — megjegyzem, különben sem hiszem, hogy ezeket lehetne bántani; ezzel tehát nem nyerünk semmit. Azt mondják továbbá a főrendek: „De mondjuk ki törvényben azt, mi még eddig soha nem volt törvényben kimondva, hogy a mely telepitvényes községben a ház nincs a telepitvényes nevére telekkönyvezve, ott azt házából és földéből ki lehet lökni, mikor tetszik valakinek; a hol pedig a ház nevére van telekkönyvezve, ott is a földet brevi mami el lehet kezéről venni." Ez a főrendek törvényjavaslatának rövidre vont értelme, Én azt hiszem t. képviselőház. hogy ily eljáráshoz a képviselőháznak segédkezet nyújtani nem szabad : maradjon inkább a dolog a jelen helyzetben, maradjon annyival inkább, mert csakugyan igen furcsa vigasztalás az, a melyet a nagyméltóságú főrendiház izenetében ad, midőn azt mondja, hogy a felállított categoriák által semmiben sem nehezíttetik meg az, hogy a végleges megoldás másként is történjék, mint a mire az mutatni látszik. Igaz, nem nehezíti meg elméletben, de ugyan, kérdem : mit fogunk csinálni, és kinek számára fogjuk majd csinálni azt a szabadelvűbb törvényt, ha addig a méltóságos főrendeknek hatalmat adunk a telepitvényeseket elpusztítani ? (Átalános élénk helyeslés.) Akkor törvényt csinálhatunk, de hasznát nem fogja venni senki. El tehát ezt, t. ház, nem fogadjuk ; annál kevésbbé nem, mert kimondanánk törvényben oly dolgot, pedig roszat, mi még eddig kimondva nem volt. és amellett még inkább, mint eddig urává tennők a nagyméltóságú főrendi házat ezen kérdés megoldásának, mert végleges törvényt minden méltányos formában, tetszése szerint visszalökhetvén, azon lépésére, hogy a végponton talán elfogadja. a mit mi méltányosnak tartunk, módot adnánk bevárni azon időt, mig az utolsó telepitvényes elpusztíttatott; azután, megengedem, bele fognának nyugodni abba, hogy tehát hozzuk meg a törvényt. Én őszintén megvallom, hogy engemet ez eljárás igaz és mély fájdalommal tölt el. Én nem tudom, mások hogyan vélekednek; én a főrendi háznak ugyan jelen viszonyaink közt igen. de a felsőháznak ellensége nem vagyok, és magok azok. kik jelenleg a felsőház tisztét bár nagyméltóságú főrendek czimén teljesítik, megindítják azon propagandát, a mely meg fogja érlelni a közvéleményt arra, hogy ne akarjunk többé nemcsak főrendi házat, de semmiféle felsóházat sem. (Ugy van! minden oldalról.) Gondolják meg a nagyméltóságú főrendek, hogy midőn ők nem ugy, mint hajdan 1790-ben őseik, kik az alsóházat felülmúlták az ország jogaihoz való ragaszkodásában; de ők, kik az ország jogai, a törvényhatósági intézmények stb. mellett egy hangot sem bírtak szólani: ily erélyességnek hír-