Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-357
fiO 357. országos ülés jnains 6. 8M, uem szándékozom hosszasan fejtegetni ezen tárgyat, melyről pedig oly igen sokat lehetne mondani. De mégis az egész, ez irányban történt eljárást kénytelen vagyok, ha röviden is, két szempontból megvilágítani. (Halljuk!) Az egyik szempont vonatkozik magára az igen t. minisztérium eljárására, a másik vonatkozik a méltóságos és nagyméltóságú főrendek eljárására. Méltóztatik tudni, hogy ezen moratórium itt a képviselőházban minden pártkülőnbség nélkül több képviselő által inditványoztatván, és a házban egy hangnak ellene való fölemelkedése nélkül elfogadtatván, magok az itt e házban jelen volt miniszter urak is szavazataikkal hozzá járultak. Azontúl, midőn a főrendekhez fölment, ott egy miniszteri tanácsos urnák igen gyönge, védelmében részesült, a minisztérium igen t. tagjai, — maga a szakminiszter igaz beteg levén. — nem tartották érdemesnek egy, a képviselőház által pártkülönbség nélkül elfogadott törvényjavaslatot, a törvényhozásnak másik házában védelmök alá venni. Midőn pedig visszajött a törvényjavaslat, a főrendek azt el nem fogadván, sőt annak ellenében visszaküldve oly szövegezést, mely mint később röviden meg fogom világítani, nem hogy a czélnak megfelelne, melyet a képviselőház el akart érni, hogy ugyanis az országnak annyi ezer és ezer lakóit biztosítsa az iránt, hogy addig mig törvény nem intézkedik, őket lakhelyeikről és jelen helyzetökből egyesek önkénye ki nem lökheti, mondom, midőn ezen igy szerkesztett törvényjavaslat visszajött, akkor a t. ház ismét egyhangúlag ragaszkodott előbbi nézetéhez, hozzájárulván a jelen volt igen t. miniszter urak is, és azon pontra nézve, mely némileg ha nem is igazoltan, de méltányosan látszott az elodázást követelhetőnek , azon pontra nézve ugyanis, mely szerint a főrendek aggódtak, hogy talán a képviselőház a moratóriumot a végtelenig akarja kiterjeszteni, egyes, hasonlókép egyhangúlag tett nyilatkozata a háznak igyekezett megadni azon megnyugvást, hogy ezen ház is a telepitvényesek ügyének törvény utján végleges megoldatását legeslegelső teendői közé számítja. Ez üzenet átküldetett, és mi történt most a főrendeknél 1 ? A minisztériumot illetőleg szólok most mindig. Az igazságügyminiszterium egy tanácsosa ott volt védeni a képviselőház által egyhangúlag kétszer, ós pedig a miniszterek hozzájárulásával elfogadott törvényjavaslatot, de ismét már ez alkalommal nemcsak magára hagyatott, a nélkül, hogy a minisztereknek maguknak egyike is támogatta volna, de miként mindazok, kik jelen voltak, bizonyítják: a minisztériumnak ott jelen levő tagja, a miniszteri tanácsos által védett, és a képviselőház és minisztérium által kétszer egyhangúlag elfogadott törvényjavaslatnak ellene szavazott, (ügy van!) Ezen eljárás mindazzal, mit én főleg más nemzetek tapasztalatai után, egy parlamenti felelős kormány kötelességéről tudok, homlokegyenest ellenkezik ; (Helyeslés. ] mert egy kormánynak, ha helytelennek tart valamit, meg kell azt támadni mindenekelőtt a képviselőház kebelében, (ügy van!) De ellenben, ha ott nemcsak meg nem támadta, hanem hozzá járult ; ha látja, hogy a háznak minden tagja pártkülönbség nélkül kétszer egymás után — ellent nem állva a főrendek által felhozott érvek — ahoz ragaszkodik: akkor parlamenti kötelessége nem az, hogy a másik házban ott jelen levő tagja is ellene szavazzon, mi azon — kész vagyok elhinni — alaptalan gyanúra adhat okot, hogy maga sem szerette ezen törvényjavaslatot, csak nem volt bátorsága ellene felszólalni e ház kebelében, hanem bízott abban, hogy a másik házban kinevezett főispánjai által fogja agyonszavaztatni. Hogy egy parlamenti felelős kormány ily módon hetyezte a népképviselet fölébe a felsőházat, az nincs a világon sehol. (Szontagh Pál csanádi közbeszól: Csak itt!) De sokkal kevésbbé volt neki szabad megtörténnie minálunk, a hol, mint a felsőház ma áll, az nem raepresentál semmit. (Élénk helyeslés.) Mert az angol felsőház rejn-aesentál nagy vagyont, másfelől oly egyének által, kik egy hosszú pályán szerzett érdemeik folytán oda kineveztettek, repraesentálja a nemzetnek minden irányban magát érvényesített intelligentiáját : mig ellenben a mi felsőházunk repraesentál régi neveket, és repraesentál kormánykinevezetteket , mert egyes tagjainak kivételével, a nagy többség ugyan igen jól tudjuk, vagyont nem repraesentál (Igaz ! Tyas!) Ezt tehát kénytelen voltam megjegyezni a minisztérium eljárására vonatkozólag, és fölkérem a t. minisztériumot: méltóztassék ez irányban eljárását megváltoztatni, mert mi lesz ugyan mi nálunk különben a parlamentalismusból ? A parlamentnek és annak fő alkatrésze a képviselőháznak hatásköre, souverain hatalma sok irányban csorbítva van azon viszony által, melyben ő fölsége többi országai és tartományaival szemben állunk; most ha még belügyeinkre vonatkozólag is ugy fogjuk fejlődni engedni a viszonyt, hogy a nép képviselőit egynehány rozsdás czimer mindig leszavazhatja: akkor ugyan ne dicsekedjünk vele, hogy nekünk parlamentünk vagy bármi néven nevezendő szabadságunk van. (Élénk helyeslés.) És ne féljen a t. minisztérium attól, hogy tán a főrendek megbuktatván az esetben is, ha