Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-356

46 Sül, országos illés jauins 6. 187!. lapotban, hogy már most kényelmi, fényűzési ezikkekre milliókat költhessünk, mikor még az első szükségletnek sem tettünk eleget. Alig van egy tizedrész annyi közlekedési utunk, nem mondom vasutunk, de kőutunk, a mennyi az ország számára valóban szükséges volna. Ez országos szempont, és hogy mi ekkor szépitési, kényelmi és fényűzési ezikkekre milliókat költsünk, azt én az ország érdekeivel megegyeztethetőnek nem tartom. Azt mondja a miniszter ur, hogy előlegezheti eköltséget. En elhiszem, hogye pillanatra igen; de hogy mennyi ideig lesz szükség az előlegezésre, s mikor lesz képes az illető közmunkatanács ezt visszafizetni : azt a miniszter ur meg nem mondhatja, meg lehet egy, meg lehet öt, meglehet 15 — 20 év múlva. Kérdem tehát a miniszter urat, képes-e ő az összeget előlegezni 5—10—15 évre? Most arról van kérdés, hogy előlegezzünk : de mennyi időre, nincs megmondva s kiszámítani nem is lehet. Előlegezünk pedig, mondom most 900,000 forintot, de ez csakis részlete azon öszszegnek, mit még előlegezni kell. Mármost, hogy vajon van-e a kölcsön azon állapotban, hogy előlegezhetünk? Az első költség, mit ebből tettek, igen helyesen a buda-pesti lánczhid megváltására fordíttatott. De miért váltottuk meg a a lánezhidat I Talán azért, hogy ilyen szép mű az állam tulajdona legyen ? Vagy könnyebben megyek én most Budára azért, mert az államé a hid? Részemről ezt nem tapasztaltam akár kocsin, akár gyalog megyek, fáradtság és költség ugyanaz, mi előbb volt. Tehát a czél nem ez lehetett s azt sem hiszem, hogy a czél az lett volna, hogy a rendesen 300 forinton kelő actiákat 700 forinton vegyük meg. Ez az államnak különös speciális czélja nem lehetett. Mi volt tehát a czél? Az, hogy bebizonyodott, hogy egy híd a Buda és Fest közti közlekedés fönntartására már nem elégséges. Meg kellett tehát váltani a hidat azért, mert annak privilégiuma tiltotta, hogy egy másik hid építtessék. Ha ez volt a czél, az első garast a kölcsönből e másik hid építésére kellett volna fordítani. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) mely a közlekedés igényeinek megfelel. De uraim, mikor fogjuk e hidat építésbe vehetni ? A lánczhidra adtunk 7 milliót, a sugár útra 8 milliót, részben kölcsön, részben ajándékba, mostan kívánnak 4 milliót, a Duna szabályozására 11 millió forint szükséges, ez az én arithmetieám szerint 24 millióból ki nem telik. Tehát miből fog e hid építtetni, melynek kedvéért a háromszáz forinton kelő actiákat 690 forinton váltottuk meg. Ezeket tekintetbe véve megvallom, hogy e törvényjavaslatot országos érdeknek nem nézhetem, s hogy én sem átalánosságban az országos pénzből, sem különösen ezen más czélokra megszavazott kölesönből erre megszavazni semmit sem fogok. (Helyeslés szélsőbal jelöl.) Kerkapoly Károly .pénzügyim-niszter: T. ház! Azon kérdéshez, vajon ezen közút országos érdek által igényeltetik-e vagy nem? és hogy átalában mit lehet országos érdekűnek tekinteni Pesten, és mit nem? ahhoz nem kívánok szólani, E tekintetben eltérő fölfogása lehet Simonyi képviselő urnák és például nekem; de sem az nem döntő, a mit Simonyi képviselő ur tart, sem az, a mit én tartok, hanem döntő egyedül az, amit a törvényhozás tartott és a törvény ilyennek kijelentett, pedig kimondta, hogy Pesten mindazt országos érdekűnek tartja, miről a gondoskodást a tóvárosi közmunka tanácsra, azon országos hatóságra bizta, mely ezen ezélra, országos értékkel is rendelkezik. Ha ilyként a törvényhozás ama kérdést már eldöntötte ; akkor nincs miért vitatkozzunk, mi ketten fölötte. [Ellenmondás a ssélső lalról.) Igenis mindaz országos érdekű Pesten, mire a törvény maga országos jövedelmeket fordíttatni rendelt, s amiről való gondoskodást azon országos hatóságra ruházta. Ez fölfogásom szerint kétségtelen; már pedig a most szóban levő mindenesetre azok közé tartozik. De ezt csak mellékesen említem. Főleg arra kívántam a t. képviselő urnák válaszolni, hogy részéről, mind monda, méltányosnak találta volna, Fest városának megkérdeztetését a törvény kezdeményezői általjött, és akkor, midőn a többi közt az ő saját jövedelme is igénybe vétetni szándékoltatott. En ezt föltótlenül, elengedhetlenül szükségesnek részemről nem találtam, de méltányosnak igen. Föltétlenül szükségesnek nem találom többek közt azért, mert a törvényiavaslat kezdeményezése, mint jól sejtette a t. képviselő ur, igenis a fővárosi közmunkatanácstól indult ki, tehát azon tanácstól, melynek tagjai közt a két fővárosnak szavazattal bíró 9 választottja, továbbá a bét város két főmérnöke, a középitészeti bizottságnak két-két tagja s a városi tanács egy-egy képviselője találtatik. A mit tehát a fővárosi közmunkatanács inditványoz, —- arról ha eltekintek is az oda szavazati joggal kinevezett tagoktól, és csupán azokra reflectálok,_ kik ott szavazat nélkül, mint a város képviselői vannak, s a kiket épen most fölsoroltam, mondom, arról — nem lehet modani, hogy a város híre, tudta, és hozzájárulása nélkül lett volna kezdeményezve. Ezért mondottam, hogy föltétlenül szükségesnek nem tartottam a város megkérdezését, de igenis méltányosnak. Azonban nemcsak mi ketten tartottuk azt méltányosnak, de méltányosnak tartotta a fővárosi közmunkák tanácsa is, ugyanazért f. é. ja-