Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-381

óné 381. országos ülés mak nem lettek összezavarva. A jogi fogalmak pedig azok, hogy a tepitvényesek tartoznak szerződési kötelezettségeiknek eleget tenni, a földtulajdonos pedig nem. mozdíthatja el a telepitvényest mindaddig, mig annak teljes és tökéletes kárpótlást, a szerződésileg engedett beruházásokért, nem adott. Ez pedig annyival kétségbevonhatlanabb, mert „ab esse ad posse valet argumentatio", s igy épen az előttem szólott képviselő ur igen elmésen fejtette ki, hogy a telepitvényesek mindaddig, mig a jogi fogalmak zavarba nem hozattak: jólétnek s virágzásnak örültek. Ha tehát a múltra nézve áll ez: kérdést nem szenved, hogy a jövőre nézve is állnia kell, s ezt keresztülvinni annyival inkább, kötelességünk, mert ennek keresztülvitele által sem az egyik, sem a másik fél nem lesz megesorbitva jogaiban, és a tulajdonjog sem lesz megtámadva. T. ház! A mi a tulajdonjog sérthetlenségét illeti, t. i. hogy miként lehetne azt leginkább megerősbiteni s biztosan fentartani: arról véleményem az, hogy a tulajdonjog csak ugy tartható fenn épségében, és biztosan, ha a múltra kötött szerződésekbe soha senki más, mint az illetékes biró bele nem avatkozik; mert mihelyt törvényhozás utján a múltra nézve kötött szerződésekbe maga a törvényhozás beavatkozik és a szerződés megsemmisítésével a törvényhozás bárkitől is elvehet valamit és oda adhat ismét bárkinek: akkor méltóztassanak meggyőződni arról, hogy az ilyen eljárással az illetők soha nem lesznek kielégítve, hanem tapasztalás után Ítélve, a tulajdont meg is fogják támadni, és roszul is tennék, ha meg nem támadnák, ha a t. képviselőház a központi bizottság szerkezetének elfogadása által mintegy előzményt állítana fel. Mindezeknél fogva tehát, t. ház, én osztozom előttem szólott egyik t. képviselő társam azon véleményében, hogy miután Magyarországban a fennálló joggyakorlat a telepitvényesek állását ingataggá és veszélyessé nem teszi: ezen kérdésnek bővebb megvitatása és tanulmányozása végett az ügy a minisztériumhoz küldessék vissza, annyival is inkább, mert méltóztassék fölvenni, mit fog mondani a telepitvényes, ki 30 — 40 hold földet mivelt, ha csak 10 holdnyit tarthat meg a birtokból, ép ugy, mint az, ki csak 10 holdat mivelt, vagy ennél is kevesebbet. Ez még nagyobb jogfogalomzavart fog előidézni, mert ennek az önkényen kivül semmi néven nevezendő alapos és törvényes okot tulajdonitni nem lehet. így állván a dolog, annyival is inkább kérem mindkét javaslat visszautasítását, mert ha alapos lenne is azon állítás, hogy a telepitvényesek ügyét állami és nem jogi szempontból kell november 16. 1871. elintézni: megtörténhetik, — ez esetben a következetesség igényli, — hogy a telepitvény tulajdonosa ugyanakkor, mikor tőle földbirtoka elvétetik, készpénzzel fizettessék ki; nem pedig, mint a törvényjavaslat tartalmazza, 20 év múlva 5 százalékot kamatozó papírokkal kárpótoltassék : mig neki 5 száztóli kamatra pénzt senki sem ad. (Helyeslés.) De azon álláspont is mindkét törvényjavaslat elvetését követeli, melyet az utolsó ülésben szólott Dániel Pál képviselőtársam méltóztatott fölemlíteni, hogy t. i. azon telepitvényes birtokok a hitel-telekkönyvben külsőségeikre nézve egészen a földtulajdonos nevére vannak irva, még pedig mindennemű fentartás és megjegyzés nélkül, és egyedül csak a belső telek képez megosztott tulajdont, a mennyiben azon terület, melyre a telepitvényesek épületeiket emelték, csak is ez a telepitvényesek birtoka ós tulajdona. Ha ez igy áll: akkor még egy harmadik jóhiszemű jogos szerzőnek igényei is sértetnének, és akkor ingataggá tesszük telekkönyvi eljárásunkat, akkor megingatjuk összes hitelünket nemcsak magára a birtokosokra nézve, hanem magára a hitelezőnek követelésére nézve is. Enynyi zavart minden előző bővebb megfontolás és statistikai adatok összehasonlítása nélkül nem tartom sem az országra, sem a telepitvényesekre nézve üdvösnek; ennélfogva a törvényjavaslatok egyikét sem fogadom el, hanem kérem a t. házat, méltóztassék azokat az igazságügyminiszterhez visszautasítani. {Felkiáltások: Tárgyaljuk, tárgyaljuk í Visssa kell adni a miniszternek!) Elnök: Szólásra senki sem levén feljegyezve : a vita be van fejezve. Nem tudom kíván-e a jogosultak közül valamelyik szólani ? Bittó István igazságügyminiszter: T. ház! A mennyiben az átalános vitának concret eredménye és igy czélja is csak az lehet, vajon a szőnyegen levő törvényjavaslat elfogadtatik-e a részletes tárgyalás alapjául vagy nem : hajlandó lettem volna, daczára azon nagy és lényeges különbségnek, mely az általam benyújtott törvényjavaslat ós a központi bizottság javaslata közt fenforog, minden vita nélkül, t. i. a központi bizottság javaslatát fogadni el a tárgyalás alapjául, a mennyiben még ezen esetben is módomban lett volna eltérő nézeteimet érvényesíteni az egyes szakaszok tárgyalásánál. Minthogy azonban most már benne vagyunk a tárgyalásban, és a vita főleg a törvényjavaslatnak azon lényeges kérdése körül forog, vajon a határozott időre kötött szerződéseknél a kisajátítás csak magára a belsőségre szorittassék-e, vagy kiterjesztessék-e egyszersmind a külsőségekre is: azt hiszem, hogy most már egészben véve a törvényjavaslatnak csak siettetni fogom