Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-381

•531. országos ülés november 16. 1871. 309 tárgyalását, ha magam részére fenntartva a többi részletekre nézve, az illető szakaszok tárgyalásánál adhatni elő nézetemet, ezen főkérdésre nézve most ez alkalommal nyilatkozom. (Halljuk!) En t. ház, eltérőleg azon t. szónokoknak véleményétől, kik a központi bizottság javaslata mellett főleg politikai és nemzet-gazdászati indokokból szólaltak fel, és elfogadva a magam részéről a kérdés jogos megoldásának alapjául azt is, mit éppen előttem szólt Paczolay képviselő ur felállított: e kérdést első sorban jogkérdésnek tekintem, és megfordítva azon okoskodást, mely oda ment ki, hogy az, mi politikai vagy nemzetgazdászati tekintetekből czélszerü és kívánatos, az egyszersmind jogos is: azt állítom, hogy igeu is politikai és nemzetgazdászati tekintetekből czélszerü és kívánatos ezen kérdésnél, mely a tulajdon eszméje körül forog, csak az lehet, mi egyszersmind jogos is. (Élénk helyeslés.) En magam részéről, t. ház ! ugy akkor, midőn a törvényjavaslatot beterjesztettem, mint már a hallottak után is kétségbe vonhatlaunak tartom azt, hogy a törvényhozásnak ezen tárgy körül alkotandó törvénynél két szempontot nem Szabad szem elől téveszteni. Az első az. hogy miután mi oly szerződési viszonyokkal állunk szemben, melyen az illető felek közt szabad egyezkedés utján jővén létre, azoknak tetszése vagy érdekei szerint időről-időre megváltoztathatók voltak, és meg is változtak, és ezen szerződési viszonyokat minden eddigi törvény, sőt még maga azon úrbéri pátens is, mely valóban radieális volt, és sok tekintetben nagyon meszsze ment, sérthetleneknek nyilvánította, midőn kimondotta, hogy az évekre nézve a felek között felmerülhető minden kérdések a szerződések szerint itélendők meg: azt hiszem, kétségbe nem vonható, hogy itt csak egy etlenegyjogczim van, melynél fogva a törvényhozás e viszonyok szabályozásába bele nyúlhat: az állam souverainitásából kifolyó azon expropriationalis jog, melyet bizonyos esetekben midőn t. i. kétségbe vonhatatlan fontos állami közérdek követeli, a magántulajdon eltűrni tartozik. Ez nézetem szerint azon egyik szempont, melyet a' törvényhozásnak szem elől téveszteni nem szabad. A másik pedig az, hogy miután jogi államban az állam ezen expropriationalis joga nem lehet korlátlan, és szükségkép csakis azon határig terjedhet, melyet azon állami közérdek biztosítása igazol, ez esetben, hol az állami közérdek nem állt egyébből, mint abból, hogy azon virágzó községek, melyek ezen szerződések alapján létrejöttek, el ne pusztuljanak: nekünk csak addig szabad mennünk, meddig ezen állami czél azt követeli, s a mennyiben ezen czél elérése azt szükségessé teszi. Nézetem szerint tehát az egész kérdés csak oda esik vissza, vajon mindazok által, mik a központi bizottság véleménye mellett felhozattak: igazolva vannak-e ? be van-e bizonyítva azon kikerülhetlenség, aaely a törvényhozásnak beavatkozását azon mértéken tul is követelné, melyet én magam, törvényjavaslatomban, felállítottam? En figyelemmel hallgattam végig az eddigi vitákat, s azt tapasztaltam, hogy azon érvelés mely a központi bizottság véleménye mellett felhozatott, és politikai és nemzetgazdászati tekintetekre vonatkozik, fölöslegesekből állott. Mondatott t. i. hogy ne teremtsünk földmivelő proletariátust, miután a földbirtok annál biztosabb, minél többen vannak érdekelve annak biztonsága iránt. Mondatott továbbá, hogy az állam érdeke követeli, miszerint ne legyenek oly községek, melyekben a lakosoknak lehetetlen megtakarított filléreiken földbirtokot szerezni, mert oly község, melynek nincsen földbirtoka, nemcsak a községi törvény által kitűzött feladatoknak nem fog megfelelhetni, hanem egyszersmind fönn sem állhat. T. ház! nem lehet czélom vitába bocsátkozni a felett, vajon ezen politikai nemzet, gazdászati tekintetek, magukban véve helyesek-e 1 s habár azt hiszem, hogy igen s:>k szó férhetne ahhoz, vajon átalában s kivált a mi viszonyaink közt kivánatos-e, hogy a középosztályu és közép forgalmú tőkével bíró bérlőkből apró birtokosokat csináljunk? ezúttal mellőzni kívánom ezt, és mindezen politikai és nemzet gazdászati érvekre csak azt az egyet vagyok bátor megjegyezni, hogy nézetem szerint ezek fontosággal, sulylyal bírhatnának ugyan, és követelhetnék azt, hogy komolyan figyelembe vétessenek akkor: ha itt ma arról lenne szó, hogy jövőre mily föltételek mellett engedjük meg a telepit vények keletkezését és miként jöhessenek létre ezentúl ily községek. De ezen politikai és nemzetgazdászati érveket a múltból alakult viszonyokra terjeszteni ki, és azoknak alapján kisajátítást rendelni el; nézetem szerint, lehetetlen. Ha mi egyszer azon alapra lépünk, hogy ily tekintetek alapján kisajátítást engedünk a magán tulajdonok ellen: akkor, teljes meggyőződésem szerint, az lenne következése, hogy azon napon ezen országban megszűnnék a tulajdon biztonsága; mert a mint ma — meglehet helyes nemzetgazdászati elvek alapján — helyt adunk ily kisajátításnak: ki fog jót állani, hogy holnap, holnapután más oi>