Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-381
304 381. országos ülés november 16 1871. lévő törvényjavaslatra. Eljöttnek látom az időt, hogy nálunk a jövőben létesítendő telepitvónyesek érdekében a törvényhozás sürgősen intézkedjék : mert; mindnyájunk előtt tudva van, hogy nemcsak Magyarország, hanem az erdélyi részekben is számos kincstári birtok van, ezeken kivül pedig ott vannak a vajda-hunyadi végtelen vastelepek, a zsilvölgyi kőszénbányák, mint oly kimerithetlen kincsei a magyar államnak,, melyek munkás kezeket igényelnek, és minthogy ezen telepitvények, illetőleg bányászatok ép a dunafejedelemség közelében vannak: legnagyobb kilátás nyilhatik arra, hogy keleti vérrokonaink onnan az ipar, kereskedés és bányászat érdekében édes örömest fognak ide betelepedni. Ezen alkalomnyujtás által egyszersmind rés fog nyilni a magyar törvényhozó testületeknek, hogy arra 80— 100 ezer embert megnyerjen a magyarok számára, e mellett pedig a kincstári kezelés máskénti intézése bizonyára még nagyobb jövedelmet fog biztositni az államkincstár részére. Részemről ezen igen fontos kérdésnek bővebb taglalásával nem kívánván többé fárasztani a t. ház figyelmét: ismételve kijelentem, hogy Várady Gábor barátom és képviselőtársam határozati javaslatát magam részéről elfogadom, és annak pártolását minden pártszinezetnek ajánlom, fenntartván magamnak ezen határozati javaslat nem remélt eleste esetében a székely kivándorlás meggátlása és a csángó-magyarok áttelepítése érdekében külön indítványt beterjeszteni. Tisza Kálmán: T. képviselőház! Ezen tárgyhoz hozzá kívánok szólni, miután a ház egyik igen t. tagja részéről oly ellenvetések hozattak fel az általam is pártolt törvényjavaslat irányában, melyeket minden szó nélkül hagyni nem tartom lehetőnek. Legelőször is nyilvánítom, hogy én a tárgyalás alapjául a központi bizottság szövegezése szerinti szerkezetet fogadom el, valamint elfogadom Várady Gábor t. barátom határozati javaslatát is, a jövőben létesítendő telepitvónyesek érdekében meg alkotandó törvényt illetőleg. Mindnyájan tudjuk, hogy a telepitvényügy minő phasisokon ment keresztül. Erre kiterjeszkedni nem akarok; legfelebb sajnálatomat fejezhetem ki a felett, hogy az általunk és többek által indítványozott, és a tisztelt képviselőházban két ízben egyhangúlag elfogadott moratórium a múlt nyáron visszalöketett; oly helyzetbe jutottunk, hogy még ha, és a mennyiben van is valami igaz abban, hogy kellő tájékozás nélkül alkottatik meg e törvény, még ezen is keresztülhatolva, e törvényt okvetlenül meg kell alkotni; mert két éve lesz nem sokára, hogy a minisztérium nevében a törvényjavaslat a ház asztalára letétetett, és az egész országban nyilvánosságra jutott; egy^ felől tán megijesztette azokat, kik főldbirtosok* másfelül túlságos reményeket is ébresztett azok-, ban, kik telepitvónyesek, és ezen két esztendő alatt teremtett oly gyümölcsöt, annyi és annyi embernek koldusbotra jutásában és keserves könnyeiben, melyet hogy tovább teremjen: azt hiszem, senki közülünk nem akarja. Ha ezen rósz következés a moratórium elfogadásával lehetlenné tétetett volna: igenis megengedem, lehetett volna czélszerübb, jobb megoldási módot is feltalálni. Lehetett volna, azt hiszem, feltalálni oly megoldási módozatot, a melynél nem alkalmaztatott volna semmi kényszer, mely ellen most panaszkodnak a volt földbirtokosok; de a mely mégis eredményezte volna azt, hogy mindenik megtartotta volna telepitvényeseit épen oly jó feltételek mellett, mint a minőket azoknak a törvényjavaslat biztosítani akar; mert csak azt az alternatívát kellett volna odaállítani a földbirtokosnak : vagy megváltani engedni annyit és ennyit telepitvényeseik által; vagy megtéríted ezeknek javításait, épületeit, és elbocsáthatod őket: én pedig, állam, letelepítem őket pusztáimra;. jót állok róla, hogy Yio, vagy "Aoo-ad része azon birtokosoknak, kik most lármát csapnak tulajdonjoguk veszélyeztetés miatt: igy könyörgött volna telepitvényeseinek; „adok földet csak maradjatok!" mert a mely perczben elkergeti őket, felére szállítja le saját birtokainak értékét. Mondom, már most ily hosszas eljárásra alig van idő; sőt meg vagyok győződve, hogy nincs: mert hiszen tudja, minden felől hallja az ember, hogy a telepitvónyesek mint kergettetnek el telepitvényeikről. Ezt tovább tűrni nem lehet, itt a törvényhozásnak okvetlenül intézkednie kell. Az a kérdés már most, hogyan intézkedjünk: a központi bizottság javaslata szerint-e, vagy a miniszteri javaslat szerint? Nem terjeszkedem ki apróbb különbségekre, veszem csak a leglényegesebb pontot. A miniszteri javaslat azt mondja, hogy a belsőségeket a telepitvónyesek megválthatják; de a külsőségeket nem. A központi bizottság egy bizonyos mennyiségű külső birtokot is megváltani enged. Az eredmény mi lenne, ha elfogadtatik a miniszteri javaslat? Alkotunk törvéuyhozásilag valami 100, vagy valamivel több községet Magyarországon, melyekre nézve kimondatik törvényileg, hogy ezen községben alakok külsőséget nem bírhatnak, vagyis alkotunk oly községeket, melyek állami kötelezettségöket sem ma, sem a jövőben, sem soha teljesíteni képesek nem, lesznek.
