Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-381

881. országos ülés november 16. 1871. 305 Ellenben a másik mód szerint alkotunk oly községeket, melyeket oly helyzetbe teszünk, hogy azon község lakói e kötelezettségeket teljesíthetik. Es itt megjegyzem, hogy nem egyforma ez eset azzal, a mit Ürményi Miksa barátom a soproni tagosításra nézve felhozott; mert itt nem arról van szó, hogy ennek vagy annak, Péternek vagy Pálnak földet adjunk: az az államnak feladata nem volt és nem lehet soha; és ha feladatául tennők: kivihetetlen, mert ki ma a földet megkapta, meglehet, hogy holnap már tul adott rajta. De van egy, mi az államnak kötelessége, mi az államnak joga: és ez az, hogy meggátolja azt, hogy mintegy mesterséges utón oly községek teremtessenek, melyekben eo ipso senkinek, ki azon község lakosa, földbirtoka nem lehet. Itt fekszik szerintem a különbség. Nagyon hangsúlyozta Ürményi Miksa barátom, hogy ez a magán tulajdonjognak minő megsértése és hangsúlyozta, hogy az, a mit a központi bizottság akar, mintegy statárium a földbirtokosok ellen. Én nem akarom nagyon messziről vitatni, hogy a telepitvényes községek és úrbéresek közt minő a viszony; nem akarok ugyanis annyira menni, mi itt ugyan hangoztatott, hogy Mária Therézia urbáriuma előtt az úrbéresek is telepitvényesek voltak és csak ez tette őket úrbéresekké, ez mondta ki az ő el nem kergethetőségüket, biztosította megmaradásukat, s az fisirozta a gyakorlathoz képest a tartozást. Ez nézetem szerint mellékes dolog. Hanem hogyan keletkeztek azok a telepitvények? A telepitvényesek nagy néptelen területek használhatóvá tételére telepittettek, oda igen nagy ígéretekkel, s egyátalában 1848. előtt telepittettek mindenütt ugy, hogy volt úrbéresek vitettek azokra a pusztákra, a hol azon nagy előnyben részesültek, szemben az úrbéresekkel, hogy kincstári adókat nem fizettek a föld után. Ez nagy előny volt a telepitvényesre nézve; de előny volt a földbirtokosra nézve is; mert azonkívül, hogy kapott kezeket pusztáira, ezek nem levén kénytelenek a föld után adót fizetni: sok helyütt nagyobb praestatiókat teljesíthettek, mint az úrbéresek, így keletkeztek ezen telepitvények. És hogy nem volt a régi úrbéri viszony minden befolyás nélkül ezen telepitvényesekre: annak nem megvetendő bizonyítékát képezi az, hogy a meny- » nyíre én azoktól, kik a telepitvényes viszonyokat alaposan ismerik, tudom, ezen telepitvényes községek az uri-szék hatósága alatt állhattak; míg azok, melyek tisztán arendális viszonyban állottak : az uri-szék elé nem voltak vonhatók, hacsak e tekintetben önként szerződésileg nem kötelezték magukat. Nézetem szerint mindez oda sÉrv. H. SAJPLÓ 1814 xvn. mutat, hogy a telepitvényesek nem állottak egészen távol az úrbér befolyásától. Most igaz, igen sok teleprtvónyesnek 3, 2, 1 esztendőre szóló szerződése van; de kérdem : ha hajdan más szerződéssel, más ígérettel vétettek reá, hogy telepitvényesekké legyenek, —nem akarom mondani, hogy esábittattak oda, — később, midőn a félelem elővette a földbirtokosokat, mellettök pedig nem volt semminemű törvény, mely őket védte volna, s nem állott előttök semmi más választás, mint vagy földönfutóvá lenni, vagy elfogadni az ujabb szerződést, ha így erőszakkal, igazán statarialis utón uj szerződések aláírására kényszerittettek: akkor ugyan kérdem, hogy lehet-e, szabad-e az igazság, a méltányosság szempontjából, ezen igy kicsikart szerződést venni fel, és nem szükséges-e a dolognak eredetét kutatni ? (Helyeslés.) Igen, t. ház, állíttatnék fel itt statárium; de a miniszteri törvényjavaslat szerint: mert ez adna a földbirtokosnak statarialis jogot a telepitvényessel szemben; mert ha a telepitvényes nem szerezhet földbirtokot, csak házát, belsőségét veheti meg, milyen helyzetben lesz ? A földbirtokos, — megengedem, — fog neki adni haszonbérbe földet is; de be fog következni az, a mi bekövetkezett már évtizedek előtt, példának okáért a bérlőkkel Irlandban, hogy a szegény ember, hogy, ha csak házát, szülőhelyét odahagyni nem akarja: kénytelen lesz oly felcsigázott bért fizetni, mely a csontjához szárítja a bőrét és behozatik azon nyomor, melynek példája hazánkban még hála Istennek sehol sem létezik. Tudom, hogy ha valaki e tekintetben csak kibocsátja ajkain ezen szót: „Irland," — mindjárt emelkednek ellenmondások, hogy az irlandi törvény egészen más. Es ez tökéletesen igaz. A legújabb irlandi törvény sem mondja kötelezőleg megválthatónak a földet; nem is ezen czélból idézem azt, hanem idézem azért, mert Angliában ép oly viszonyok megszüntetése miatt kellett ama törvényt hozni, melyeket most, ha a telepitvényeseket a külsőségből tökéletesen kizárjuk, s őket a volt földesurak önkényére bízzuk : itt fognánk behozni. De különben, ha azon tekintetből nem is hivatkozhatunk az irlandi törvény példájára, hogy a külsőséget is akarjuk kényszeritőleg megváltatni: egy tekintetbenmégis lehet arra hivatkozni; azon tekintetben, melyben már a teljes bérleti viszonyról van szó, az igen előnyösen különbözik a minisztérium által beterjesztett törvényjavaslattól. Mert az irlandi törvény nem engedi lehetőségét annak, hogy a ki egyszer ott mint bérlő letelepedve volt: azon bérlettől megfosztassák, gondoskodik egyszersmind arról, hogy ezen megfosztás ne önkényileg s ne a szükséges megtérítés mellőzésével történjék. 39