Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-381

381. országos ülés november 16 1871. 3Q3 Valóan nemzeti és hazai körülményre is fölhívni: és ez az úgynevezett székely kivándorlás meggátlása és az úgynevezett csángó magyarok áttelepítésének kérdése, melyet a t. ház, mint törvényhozó testület előtt első vagyok bátor szóba hozni. (Halljuk!) Előre is bátor vagyok megjegyezni a netaláni félreértések kikerülése végett, hogy itt tulajdonképen nem valami magyarizáló szempontról, hanem oly tősgyökeres magyar lakosok áttelepítéséről, illetőleg a nemzeti kormány és törvényhozó testület által azok érdekében hozandó intézkedésről van szó: kik több idők óta egy szomszéd idegen államban tartózkodnak. Nem czélom a t. ház figyelmét a székely kivándorlás okainak tüzetes fölfejtésével fárasztani ; elég legyen e részben röviden jelezni némely nevezetesebb eseteket, melyek alkalmul szolgáltak több szórványos kivándorlási a. Ilyenek voltak a többi közt az 1764-belierőszakos fegyver föladása a székelységnek, midőn a határőrség behozatalával, a legdurvább katonai erőszak elől, kénytelen volt több család a szomszéd dunafejedelemségbe menekülni. Később bekövetkezett az úgynevezett francziák elleni háború, mely elől szintén több család kimenekült; erre jött az 1815-iki devalvatió, mely vagyonilag számos családot tönkre tévén : kénytelenek voltak azok más hazát, s más keresetmódot keresni. Jött végül az 1817. évi ismeretes nagy éhínség, mely ismét számosokat, de mint mondám, mindig szórványosan kénytelenített kimenekülni az egyesült Romániába. De legnagyobb mérvet öltöttek ezen kivándorlások az utóbbi pár év tized alatt, midőn egyfelől a terület csekélysége, más felül a székely népnek tulszaporasága, a kereset és jövedelem forrás hiánya, s az ezekkel arányban nem álló adózási rendszer, mind okul szolgáltak, ós szolgálnak mind a mai napig arra, hogy a székely földről éven át 4—5 ezer lélek vándorol át a dunafejedelemségbe, kiknek egy része ott megtelepedve s az ott találtató csángó-magyarokkal, mint rokonaikkal egyesülve, földmüvelés, marha-tenyésztés és kereskedéssel magoknak jobb sorsot szerezni reménylenek. Az utolsó időkben, igaz, csekély Vagyonnal vissza is térnek egyes családok; de ez nem áll arányban a székelyek kivándorlásával. Ez a székely kivándorlás rövid története. A mi a csángó-magyarokat illeti, ezeknek története már sokkal messzebb megy vissza: egész szt. László királyig. Ezek mint ősi földet birták a Duna mentén a két fejedelemségben azon területeket és több magyar helységeket, melyeken már mint tős-gyökeres magyarok az ős időben megtelepittettek. Ezen csángó magyarok később részint nemzetisegök, részint nemzeti vallásuk miatt az idegen tiemi, illetőleg a romániai kormány részéről több zaklatásnak, üldözésnek levén kitéve: igyekeztek magukat lehetőleg részint az eléggé nem kárhoztatható olasz papi missió, részint más egyházi mesterkedések utján védeni az elsatnyitó és elnemzetlenitő befolyás ellenében. E részben tehát kellő és czélravezető eszközökről nem gondoskodhatván, azon jelenleg 60, 70 ezerre menő magyar elem, jelenleg teljesen kivan téve, nemcsak nemzetisége és vallása megsemmisítésének; hanem egy idegen elembe való teljes beolvasztás, és igy önállóságuk feláldozása veszélyének is: ha csak a törvényhozás és nemzeti kormány megmentésökre, illetőleg a magyar haza számára leendő megtartásukra a maga helyén, és idején szükséges lépéseket nem tesz. Uraim! sokkal fontosabb a> kérdés, sem hogy akár közönbösséggel, akár valamely pártszinezetből kifolyó megvetéssel lehetne azt kisérni, s e tekintetben, fájdalom, eddig a magyar kormány részéről csak annyi történt, hogy ezelőtt pár évvel a belügyminiszter egy körrendeletet bocsátott ki, a székely leányok kivándorlásának meggátiása érdekében; hogy pedig ezen rendelet minő hatást és eredményt idézett elő: azt megítélhetjük, ha egy futó pillantást vetünk az ott működő eonsulságok és starosták működésére, a kik mindent inkább Bécs örömére és Bécs kedvéért a magyar nemzet elnyomására és elsatnyitására tesznek, sem hogy akár az útlevéllel ellátott, akár el nem látott kivándorló magyarok nemzetiségének és önállóságának megóvására törekednének. Ezen irányban a nemzeti kormány és hazai törvényhozás van hivatva első sorban lépéseket tenni, még pedig: nézetem szerint, kellő területről gondoskodván számukra; mert azon ellenvetés, hogy a székely sikföldre nem akar jőni, csak erdők, vizek, folyók és legelők közelében telepedik le: nem áll, de ha állana is, mihelyt a törvényhozás főleg akkor, midőn a magyar államkincstár birtokában nemcsak sikföld, hanem erdők is találtatnak, erre nézve törvénynyel intézkednék: bizonyosan inkább fognának a székelyek a haza földén, a haza közelében megtelepedni és munkásságokat itt hasznosítani, mint idegen földön, hol munkásságtik igen kevés sikerrel van koronázva. A terület mellett e népnek még erkölcsi, vallási és nemzeti népoktatás érdekében adandó alkalomra volna szüksége. Erről bővebben ez alkalommal nem szólok; hanem föntartom jogomat, hogy midőn a közoktatási minisztérium költségvetése tárgyalás alá fog kerülni: ezen keleti testvéreink nemzeti népnevelése kérdésében tüzetes indítványt tehessek. Ez alkalommal szorítkozom a napi-renden