Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-381

298 381. országos ülés november 16. 1871. s az ekképen történő elfogadásnak módja intőszózatul, figyelmeztetésül szolgálna a főrendeknek, miszerint a nemzet képviselőinek legnagyobb fontosságú határozatával daczolni ne merészelnének, s egyúttal feleszmélnének, hogy a főrendek házának létele a nemzetgyűlésnek csak egy erőteljes határozatától tételeztetik föl. Óhajtanám, hogy lenne e törvényjavaslat elfogadásának módja a sokat szenvedett nemzet uj korszakának kezdete. Ormós Sándor: T. ház! (Halljuk.) Mint oly kerület képviselője, mely közvetlenül érdekelve van a tárgy iránt, őszintén megvallom — egy részt kötelességből, de meggyőződésből is szót fogok emelni oly tárgyban, mely fontosságára nézve megérdemli különösen a t. háznak azon figyelmét, hogy azt bővebben megvitassa, és hogy megismertessük a fenforgó körülményeket azon képviselő-társainkkal is, kik a telepitvényesek viszonyait és érdekeit talán nem ismerve, magukat e tekintetben tájékozhatják s e tekintetben felvilágosítást nyerhetnek. (Halljuk!) En, t. ház, őszintén megvallom, hogy miután e törvényjavaslat sok változásokon, javításokon, vitatkozásokon és véleményeserén ment keresztül : én a telepitvényesek kérdését és ezen törvényjavaslatot olyannak tekintem, mely felett határozhatunk. Ez megvitattatott magán körökben, meg az osztályokban, sőt merem mondani, anynyira lett megvitatva, miszerint itten e tekintetben ujat részemről felhozni nem is tudnék. Azonban miután a kormány törvényjavaslata némileg eltér nézetemtől: szükségesnek tartom arra észrevételeimet megtenni. Én tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a kormány, midőn ezen törvényjavaslatot bemutatta : azt a legjobb indulatból tette és azon meggyőződésből, hogy ezen fontos kérdés oly merev helyzetet hozott létre a telepitvényesek és birtokosok közt, hogy lehet mondani, miszerint égetőbb kérdés talán nincs is, és egy kérdés sem kivan gyorsabb megoldást, mint ez. En tehát azt gondolom, hogy a kormányt azon nemes indulat vezette, hogy azt minélelőbb keresztül vigye. Azonban, t. ház, miután jól ismerem a helyzetet s különösen azon körülményt, mely szerint a telepitvényesek biztosítása és állandósítása ezen törvényjavaslat utján el nem érhető; de különben is meg vagyok róla győződve, hogy itt magánjogot nem sértünk, — mert meg kell jegyeznem, hogy midőn az Arad, Csanád és Békés megyei telepitvényes községek kérvényeiket benyújtották, ebben különösen hangsúlyozták azt, hogy a birtok szentségét tisztelik, de helyzetöknél fogva kérik a ház figyelmét arra, hogy nyújtson nekik segédkezet a megélhetésre és biztosítékot a jövőre nézve, azon tekintetben, mi szerint maradhassanak azon földön és azon helyen, hol annyi időn keresztül a maguk fentartására némileg a birtok értéke becsének emelésére is működtek, a mennyiben igyekeztek a birtok jövedelmeinek szaporítását tevékenységűk által előmozdítani, hogy ott, mondom, némi biztosítékot és állandóságot nyerjenek; — továbbá miután, t. ház, a tapasztalás azt igazolja, hogy két egymás mellett levő község közül olyak, melyek jelenleg is földet haszonbérbe birnak, munkás, szorgalmas és virágzó községek, mig ellenben a mellette levő telepitvényes község zsellérként működik: a két ellentétes állás oly világosan bebizonyítja, miszerint azon községek szorgalom, műveltség és igyekezet által oda vitték a dolgot, hogy virágzó községeket alapítottak és vetélkednek olyan községekkel, melyek régi századok óta fönálló községeknek tekintetnek, mondom, miután ezen tények azt igazolják, hogy zsellérekké lealacsonyított község sem életképességre nem tud vergődni, sem szorgalmat nem képes kifejteni: igen természetes, hogy a miniszteri javaslatot, mely őket némileg oda akarja bevezetni, részemről elfogadhatónak nem tartom. De tovább megyek. A ministeri javaslat mellett mindig az hozatik fel, hogy ez közvetlenül a birtok megtámadása. Ugyan kérdem a t. házat, nem a birtok megtámadása-e ez közvetlenül a zsellérekre nézve is, kik a belső telken sok községben *öbb beruházást tettek, mint a mennyit az egész föld megér. Ezen két szempontot kell összeegyeztetni, és akkor itt nincs más mód, mint a tőrvényhozást közbevetni. Mikor azon telepitvényes községek a birtokosok és az állam által alapíttattak : az által, hogy községekké telepittettek, némileg jogot adtak az államnak arra, hogy azon községek felett őrködjék, és róluk gondoskodjék; mert először belevonták őket az államéletbe, a mennyiben ép ügy, mint a rendes községek minden közigazgatási szolgálmányokat teljesítenek; viselik továbbá a községek fentartására szükséges költségeket, milyenek pap és az iskola tartási költségek. Most egyszerre, a mikor mi azok érdekében felszólalunk, oly czélból, hogy biztosíték nyújtassák nekik arra nézve, hogy beruházásaik nem fognak veszendőbe menni: azt mondják, hogy mi a birtokot akarjuk megtámadni! Én azt mondom, hogy ha azon urak, kik ezt nem akarják megadni, figyelemre méltatták volna ezen szorgalmas és az állam terheihez járuló népet: azon meggyőződésre jöttek volna, hogy nem az feladata a törvényhozásnak, hogy ezeket zsellérekké tegye, mert ez romlásukra vezetne,