Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-381
S81. országos ülés november 16. 1871. 299 hanem feladata az, hogy módot nyújtson nekik arra, hogy a külsőség megtartása mellett az állam érdekében hasznos tényezőkké váljanak. Mint mondám, nem kérünk a birtokostól ingyen földet: hanem kártalanítani akarjuk őt a becsérték szerint. Hozzá tehetem azt is, hogy magának a birtokosnak érdeke követelné ezen községek fentartását a jövőre bekövetkezhető eshetőségek tekintetében. Mindezeket figyelembe véve, miután a központi bizottság javaslata közelebb áll nézetemhez, mint a kormány javaslata: én részemről ahhoz fogok járulni szavazatommal. {Helyeslés). Huszár Imre: T. képviselőház! Üdvözlöm a központi bizottság jelentésében azon liberálisabb irányt, mely azt előnyösen különbözteti meg az igazságügyminiszter által benyújtott törvényjavaslattól, és azért a jelentést átalánosságban elfogadom. A telepitvények keletkezését, s jogviszonyaik mai állapotát a múlt ülések egyikében Dániel Pál t. barátom oly kimeritőleg és alaposan fejtette ki, hogy számomra most alig marad hátra egyéb, mint rövid szemlét tartani a kormány eljárása felett, melyet a telepitvényi kérdéssel szemben követett. Tudva van a t. ház tagjai előtt, hogy ez előtt körülbelül két évvel törvényjavaslat nyújtatott be a telepitvényekről az akkori igazságügyminiszter Horvát Boldizsár által. E törvényjavaslat némely osztály tárgyalásán keresztül is ment és azon ponton állott a volt igazságügyminiszter eltávoztakor, hogy a központban tárgyaltassék. E törvényjavaslat és a jelenlegi közt három pontban látok lényeges különbséget. Az első pont az ideiglenes szerződés mellett telepitett községeknél a külsőség egyrészének megválthatása és meg nem válthatása körül forog; a második pont az állami közvetítés eszméje, melyet a volt igazságügyi miniszter törvényjavaslata elfogad, a jelenlegi törvényjavaslat pedig és a központi bizottság elmellőz; végre a harmadik a jövendőben létesítendő telepitvények iránti intézkedések, melyek a régi törvényjavaslatba szintén fel vannak véve, ezen törvényjavaslatból azonban és a központi bizottság jelentéséből hiányzanak. Az első, t. i. az ideiglenes szerződés mellett telepitett községeknek a külsőség egy részének megválthatása vagy meg nem válthatása képezi azon sarkpontot, mely körül a törvényjavaslat iránt felmerült véle meny-különbségek forognak. Azok, a kik velem együtt meg vannak arról győződve, hogy a telepitvényi ügynek mai állapota tarthatatlan; azok, kik a vagyon biztosságát leginkább az által látják megóva, hogy ha ezen vagyonbiztosság nemcsak egyes nagyobb birtokosok, hanem minél több egyénnek érdeke, azok, kik 3—4 ezer proletarius községnek létesítését, nemzetgazdászati, közerkölesiségi és politikai tekintetekből határozott veszélynek tartják — szóval az osztályok és reménylem az egész képviselőház többsége : ugy vannak meggyőződve, hogy a törvényhozásnak ezen esetben nemcsak joga, hanem kötelessége is a külsőségekből teljes kárpótlás mellett megválthatónak kimondani legalább annyit, a mi a község lakosaira nézve lehetségessé teszi, hogy önálló és független existentiát biztosithassanak maguknak és e tekintetben Zichy Nándor gróf képviselő ur minap tett némely megjegyzésére kell reflectálnom. Téves a t. képviselő ur azon állítása, mintha az igazságügyminiszter által benyújtott tőrvényjavaslat azon telepitvényekre nézve, melyek 1848. előtt keletkeztek a külsőség egy részének megválthatóságát mondaná ki, és csupán a belsőségre vonatkozó megválthatóságot csak azon községekre terjesztené ki, melyek 1848. után alapíttattak. A tisztelt gróf ur tévedése abban rejlik, hogy félreértette az igazságügyminiszteri törvényjavaslat második §. 2-ik alineáját, mely igy szól: „Vagy ha a szerződés határozott időre köttetett ugyan, de ezen határidő már az 1848-ik év január l-ig lefolyt anélkül, hogy azóta a szerződés határozott időre újból megköttetett volna. Ezen intézkedés jó, ha benne marad a törvényben : ámbár, véleményem szerint, kevés vagy tán egy sem lesz ily eset; azonban a mennyiben volna: helyesnek tartom, és azt hiszem nem árt, ha az intézkedés törvénybe van igtatva. Ebből folyólag téves a t. képviselő urnák azon másik megjegyzése is, hogy ezen törvényjavaslat szerint a képviselőház nem fogja azt tudni, hogy a törvény hatásköre mennyire terjed és mily esetben alkalmazható; mert e törvény szerint meglehet, hogy azon telepek, melyek pl. kender, mák, kráppmüvelés és selyemtenyésztés czéljából létesíttettek, kisajátítás utján községekké fognak alakíttatni és itt is a külsőség egy része ki lenne sajátítva. Ez igen nagy tévedés, mert a telepitvények definitioja egyenesen megmondja a tőrvényben: hogy mi a telepitvény és mi a telep. Telepek azok, melyekből község nem alakult; telepitvények pedig azok, melyek bármily czélból alapíttattak, és idővel községgé váltak. Ez képezi a demarcationalis lineát, a hol község alakult; a központi bizottság javaslata szerint, a külsőségek egy része megváltás alá esik, akár milyen czélból létesíttettek is ezen telepitvények, hacsak a 15. §., mely a gyárak, bányák és erdők érdekében tett telepitvényeket kiveszi, nem alkalmazható. A második pont, melyet bátor voltam a két törvényjavaslat közti különbség gyanánt 38*
