Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-381
8S1 orszáiros ülés m győződve, hogy mind a törvényhozás, mind pedig az országos kormány politikai mély bölesességökről tesznek tanúságot, ha az ily szerény óhajtásnak és jogos, igazságos követelésnek teljesítését eszközlik. Ezzel bevégezhetném rövid előadásomat; de engedje meg a tisztelt ház, hogy a tulajdon természetéről tehessek néhány észrevételt; mert sok függ attól, mily fogalmunk van a tulajdonról és mert e törvényjavaslatban legnagyobb fontosságú: a 10 holdnyi földtulajdont jelentő szó. Nem egy képviselőtársamtól hallottam, hogy a 10 holdnyi föld átengedésével a magántulaj-. don szentsége van megtámadva ; igenis : a tulajdon fölött történik intézkedés; de az nem olynemü megtámadás, milyet e szó alatt érteni szoktunk. A földtulajdon kettős természetű; t. i. valamely polgárnak kisebb-nagyobb területű földbirtoka az ő közvetlen tulajdona; az országnak egész területe pedig némileg az egész népességnek, vagyis: az államnak közvetett tulajdona. Ugyanis, tisztelt képviselőház! ha az országnak egy részét nagy veszély éri, például: azt vizár borítja el, és arról hosszú idő folytán le nem foly a viz, következőleg a lakosok százezrei a szárazon maradt részekre kénytelenek menekülni: van-e az államkormánynak joga a menekülőket onnét leszorítani, onnét kiűzni? Nincs. Mert hiszen a természet törvényénél fogva joga van a veszélyben levőnek odamenekülni, a hová lehet. A már különben is fennálló törvények szerint nem sajátit-e ki az állam kisebb-nagyobb földterületeket ott, hol állami érdekek, országos czélok azt követelik. Nem világos-e csak ezekből is, hogy a föld az államnak is némileg közvetett tulajdona ? Ha valamely család utolsó sarjadéka végrendelet nélkül ezernyi ezer hold földet hagy maga után: nem természetes-e, hogy azt az állam, mint közvetett tulajdonát foglalja el ? Továbbá: ha például Cziráky, Károlyi és más grófok fekvő javaikat nem az ő családaikra hagynák, hanem a jezsuitáknak adományoznák: nem intézkednék-e maga az állam az emiitettek fekvő vagyona fölött olyképen, hogy azok a család tagjai birtokában maradjanak ? és nem azt mutatja-e ez : hogy a föld az államnak is közvetve tulajdona ? Végre, ha például : Rothschild a tokaji, ménesi, somlyói, badacsonyi, szegzárdi, villányi, stb. szőlőhegyeket drága pénzen tulajdonává megszerezné a végett, hogy azon helyeken minden szőlőtőkét kiirtson s helyettök vadaskerteket rendezzen : nem volna-e a törvényhozásnak, a korKÉPV. H. KAP1Ó 854. XVII. ovembT IC. 1871. 29? mánynak joga Rothschildot ez őrült tervében magakadályozni, vagyis: tulajdonjogának használatában gátolni 1 Hogy ne volna. íme! ismét világos: hogy a földbirtok az államnak is közvetett tulajdona. Ha a magyar aristocratia olyan volna, mint az angol, amely minden tehetségét, vagyonát odairányozza, hogy nemzeti függetlenségét s hatalmát fenntartsa, nevelje ; jólétét, dicsőségét lehető legmagasb fokra emelje; mondom, ha a magyar aristocratia ilyen volna: akkor még álmomban sem jutna eszembe kívánni, hogy terjedelmes földbirtokaikból csak egy barázdát is engedjen át készpénzfizetés mellett is egy földönfutónak. De milyen a mi aristocratiánk ?! A keve3 kiveendő kivételével: elkorcsosult, mondhatni , elfajzott, elnémetesült. Tisztelt képviselőház! Tudjuk, mindnyájan tudjuk, hogy még a katholikus főpapság is szorosan ragaszkodik azon fekvő vagyonhoz, mely kezén van, mely azonban nem tulajdona, hanem a közmivelődés czéljának előmozdításából bízatott reá; mondom a katholikus főpapság, melynek pedig nincs családja, inkább ragaszkodik a földbirtokhoz, mint a mennyországhoz : nem természetes-e, hogy a világiak, a családfők még inkább ragaszkodjanak a fekvőbirtokhoz, a földtulajdonhoz? s nem természetes-e, hogy abból 10—10 holdat, értékének lefizetése mellett is, a föld nélküli munkásoknak átengedni nem hajlandók?! Igen tisztelt képviselőház ! Ha a mértföldekre terjedő puszták birtokosai nem teljesitik a haza, az állam iránt tartozó szent kötelességeiket; ha roppant jövedelmeiket a hazának nem hasznára, hanem ártalmára fordítják ; ha a kényelem ölén elpuhulva, elkorcsosodva, elnémetesedve a nemzeti létet veszélylyel fenyegetik : nincs-e az államnak joga akkép intézkedni, hogy ezek fekvő birtokainak részei oly állampolgárok kezére jussanak, kik azt a hazának nem megrontására, hanem fölvirágoztatására, s a nemzeti lét feldicsőitésére fordítják. Beszédem bezárásául egy példát hozok fel. X. ur ő méltóságának pusztái mértföldekre terjednek ; ki minden jövedelmét a külföldön tékozolja el, s kinek egyetlen fia nincs, ki a hazát védeni segítené; ennek egyik pusztáján özvegy Tasi Sámuelné napszámmal keresi kenyerét ; kinek 3 fia szolgál a katonaságnál! Tisztelt képviselőház ! Jól van-e ez így ? Jól van-e az, hogy egy szegény napszámos özvegyasszonynak fiai védelmezzék a dúsgazdagnak vagyonát, ki külföldön szórja a temérdek jövedelmet, mit itthon a nemzeti jólét eszközlésére kellene, szoros igazság szerint, fordítania ?! Óhajtanám, hogy a tisztelt ház e törvényjavaslatot egvhangulag, közakarattal fogadná el, 38
