Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-381
294 3S1. országos ülés november 16. 1871. Napló biráló bizottságba Urbanovszky Ernő nyert 125, P. Szathmáry Károly 77 szavazatot. Tanügyi bizottságba Patrubány Gergely nyert 105, Prick József 102 szavazatot. Közalapok és alapitváhyok megvizsgálására kiküldött bizottságba Kemény Gábor br. nyert 125, Vidliezkay József 77 szavazatot. Függő államadósság ellenőrzésére kiküldött bizottságba Wodianer Béla nyert b. 125, Móricz Pál 76 szavazatot. Póttagok. Wirkner Lajos nyert 125, Pilaszánovics József 76 szavazatot. Az egyetemi alap megvizsgálására kiküldött bizottságba Szontagh Pál (csanádi) nyert 198 szavazatot. Elnök: Az első helyen felolvasott képviselő urak megválasztva levén: kérem őket, hogy annak idején működésöket az illető bizottságokban megkezdjék. A régi 6-ik osztály beadta jelentését a választásról ; ezen jelentés fel fog olvastatni, Bujanovics Sándor jegyző (olvassa): A 6-ik osztály ezeunel bejelenti, hogy az állandó igazoló bizottságba Szabó Józsefet megválasztotta. Elnök: E szerint Szabó József egyhangúlag megválasztatott. Az elnökségnek egyéb előterjesztése nincsen. Simonyi Ernő: T. ház! Méltóztatott az imént hallani ő felségének felolvasott leiratát, a melyben az országgyűléssel tudatja, hogy gróf Andrásy Gyulát a magyar miniszterelnökségtől felmentvén, közös külügyminiszterré nevezte ki; egyszersmind tudatja az országgyűléssel, hogy helyébe gróf Lónyai Menyhértet nevezte ki magyar miniszterelnöknek. A királyi leirat azon formákban lévén kiállítva, a mint a törvény rendeli: ez ellen, ennek irányában semmi észrevételem nincsen. Nem vontam soha kétségbe, hogy fennálló törvényeink szerint a koronának joga van a miniszterelnököt, önmagának a lelépő miniszter ellenjegyzése mellett, a többi minisztereket pedig az újonnan kinevezett miniszterelnök ajánlatára és annak ellenjegyzése mellett kinevezni. A parlamentális szokás ugy hozza magával, hogy az újonnan kinevezett miniszterelnök, miután az elnök változtával az összes minisztérium változik: a törvényhozás előtt elmondja programnxját, elmondja azon irányt, melyet a kormány követni akar. Ezt hallottuk az imént az újonnan kinevezett miniszterelnök úrtól; engedje meg azonban a miniszterelnök ur, hogy én részemről erre nézve egy pár igénytelen megjegyzést tegyek. A miniszterelnök ur azt mondja, hogy semmi sem változott, csak ő foglalta el Andrásy helyét, hivatkozók arra, hogy gróf Andrásy minisztériumában ő már 3 és fél évig működött, őt segítette, vele egy utón, egy irányban haladt. Előadta azon tevékeny részt is, melyet vett a közösügyi törvények megalkotásában, és azt mondta, hogy ezen alapon tovább épitni az ő és minisztertársainak kötelessége. A miniszterelnök ur igen jól tudja azon időből is, a mikor köztünk volt mint pénzügyminiszter és azóta is, hiszem, figyelemmel követvén a magyar országgyűlés működését, igen jól tudja: hogy én és elvbarátaim mindent elkövettünk, a mit a törvényes korlátokon belől elkövetni lehetett, ezen törvényeknek megváltoztam tására. Tettük pedig ezt épen azon oknál fogva, mert ellenkezőleg a miniszterelnök úrral, mi azt tartjuk, hogy Magyarország felvirágzása, Magyarország jóléte ezen törvények mellett lehetetlen. Nem fogja tehát a miniszterelnök ur sem különösnek találni, sem csodálkozni azon, hogy jelen alkalommal is kijelentem, hogy ezen irányban, ezen működésében én részemről a miniszterelnök urat és a kormányt támogatni nem fogom, (Élénk derültség a jobb oldalon,) és a mennyiben hazám felvirágzását és jólétét épen ezen törvényeknek megváltoztatásában keresem: szilárd és állhatatos ellenzéket fogok képezni mindig, valahányszor ezen törvények fennállása forog kérdésben. De ugy látom, hogy a miniszterelnök ur nem is számított az ezen oldalon ülő képviselők támogatására, mert elmondván a közösügyes törvények iránt követni szándékolt politikáját, a Deák-párthoz fordult és azt szólította fel oly modorban, melyet ón, megvallom, törvényhozó testületben még nem hallottam, (Élénk helyeslés bal felől) és mely igen is helyén lehetett volna a párt magánértekezletén, de mely a képviselőházba alig való. (Helyeslés bal felől, ellenmondás sok jobb felől). Én nem fogom követni a t. miniszterelnök urat abban, hogy én még most az ezen oldalon ülő képviselő urakhoz forduljak és azokat szólítsam fel ilyen vagy olyan irány követésére. (Felkiáltások jobb felől: Az a miniszterelnök dolga % nem egyes képviselőé!) Engedelmet kérek: épen nem a miniszterelnök teendőjéről van szó; hanem véleményt és kifejezést adni azon nézetnek és azon iránynak, melyet egyikünk vagy másikunk az országgyűlésen követni akar. En azt hiszem, hogy nemcsak a baloldalon ülő képviselő urak, hanem a nemzet nagy többsége is velünk egyetértve (Felkiáltások jobb felől: Ohó! ohó!) segíteni és támogatni fog bennünket, midőn a fennálló közösügyi törvények megváltoztatására Magyarország
