Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-379
274 379. országos ülés november 11. 1871. melyben kéri, hogy a közlekedési minisztérium által engedélyezett szeged-újvidéki vaspálya consortiumának, a kiépítés iránt, az engedély mi hamarább megadassák. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Chorin Ferencz: T. képviselőház! Egy kérdésem volna a t. igazságügyminiszter úrhoz. A t. igazságügyminiszter ur a küszöbön levő bírósági szervezettel szemben szükségesnek tartotta, egy a magyar királyi euria kebeléből alakított bizottságot azon czélból kiküldeni, hogy az az 1868-ik évi LIV. törvényczikknek az eljárásra és a bírói illetőségre vonatkozó némely szakaszát az uj birói szervezettel összhangzásba hozza. E bizottság működéséről a lapok utján azon eddig meg nem czáfolt hír közöltetett, hogy a polgári perrendtartás némely szakaszának módosítását elégségesnek és czélra vezetőnek nem találta, s azért fölhatalmazást kért a t. igazságügyminiszter úrtól, hogy a polgári perrendtartás gyökeres átdolgozására működését kiterjeszthesse. T. képviselőház! Azon káros következmények, melyeket az igazságügyminiszter codifíeationális rendszerének iránytalansága már eddig eredményezett, a t. igazságügyminiszter urnák intő például szolgálhat arra nézve, hogy a törvénykezés terén az experimentatió rendszerével már egyszer fel hagyon, mert sehol sem szükségesebb az egyöntetű tervszerű eljárás, mint épen a codifieatio terén, és a törvénykezési eljárás folytonos javítgatása az igazságszolgáltatás biztonságát megingatja; s nem vélek csalódni, ha azt állítom, hogy minden törvény, mely e téren ujat alkot ugyan, de a létezőnél jobbat nem: reform helyett rombolást idéz elő, és az igazságszolgáltatás érdekeit mélyen sérti. Igaz, tagadhatlan tény, hogy a létező perrendtartásnak számos hibái vannak; de a legnagyobb hiba, mely abban gyökeredzik, hogy az írásbeliség rothadt rendszerére van fektetve. Nem egyes javítgatások és foltozgatások, hanem egy a szóbeliség és közvetlenség rendszerére fektetett uj eljárás honosítása által lesz csak javítható, sőt tartok attól, hogy a perrendtartás gyakori átdolgozása által csak ujabb akadály fog útjába gördittetni a szóbeli és közvetlen eljárás meghonosításának, melytől pedig hazai jogéletünk átalakulása és reformja föltételeztetik. Azonban a polgári perrendtartás gyökeres átdolgozása, más árnyoldallal is bir, mert az igazságügyminiszter ur igéretét bírjuk, hogy az uj bíróságok 1872. év januárban működésüket meg fogják kezdeni; már pedig polgári perrendtartásunk gyökeresebb átalakítása, ezen uj birói rendszer életbeléptetésének ismét egy uj akadályt gördítene útjába, mely a jelen körülmények közt, midőn a mostani bíróságok ugy szólván a levegőben függnek: valóságos calamitásnak volna nevezhető. Még csak egy megjegyzésem van. Az igazságügyminiszter ur ama bizottságot a magyar királyi kúria kebeléből alakította. Semmi kifogásom azon érdemes bírák személye ellen, tisztelem szakképességöket; de kétségtelen dolog az is, hogy nincs veszélyesebb eljárás, mint a codificationalis bizottságok összeállításánál, szervezésénél, egyoldalulag eljárni, és csak bizonyos jogi foglalkozásra lenni tekintettel. Legjobb meggyőződésem szerint a mostani codiíicationalis eljárás mindaddig nélkülözni fogja az egyöntetűség és tervszerűséget, mig e czélra egy állandó eodificationalis bizottság életbe léptetni és szerveztetni nem fog. Ezt előre bocsátva bátorkodom a t. igazságügyminiszter úrhoz a következő interpellatiót intézni : Interpellatió az igazságügyminiszterhez. Miután az igazságszolgáltatás érdeke mulhatlanul megkívánja, hogy az 1868. LIV. törvényczikk által szabályozott törvénykezési eljárás reformja, nem az alapelveiben elhibázott perrend javítása — mi által csak egy ujabbi provisorium létesíttetnék — hanem egy, a szóbeliség és közvetlenség elveire fektetett uj perrendtartás életbeléptetése által eszközöltessék; miután a volt igazságügyminiszter egy a szóbeliség és a közvetlenség rendszerére fektetett uj törvénykezési eljárást már kidolgozott; miután a codificationalis rendszer iránytalansága az igazságszolgáltatás biztonságát megingatja, és semmi reformmunkálat nem vezethet ezélhoz, mely rendszer nélkül alakul, mely az elvi öszhangzatot és az egyöntetűséget nélkülözi; miután végre ezen szempontból kiindulva a jelenleg érvényben levő törvénykezési eljárást csakis annyiban kellene módosítani, a mennyiben ezt az uj birói szervezés mulhatlanul szükségessé teszi, kérdezem a tisztelt igazságügyminiszter urat: bir-e alappal a lapok utján közölt azon hír, hogy a magyar királyi kúria kebléből alakított, ós az 1868. LIV. tör vény czikknek a létesítendő bírósági szervezés által igényelt módosítására a kiküldött bizottság felhatalmazást kért volna a perrendtartás gyökeres átdolgozására kiterjeszkedhetni, — s ha igen: szándékozik-e a t. igazságügyminiszter ur a törvénykezési eljárás átvizsgálásánál akkép eljárni, hogy egyrészt az igazságszolgáltatás érdeke egy ujabbi provisorium alkotása által ne veszélyeztessék, s hogy másrészt sem a bírósági szervezés mielőbbi végrehajtása, sem pedig egy
