Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-377

377. országos ülés november 9. 1871. 255 kasznak utolsó bekezdése arról intézkedik, hogy miként téríttessék meg a kár. Nem óhajtanám, hogy a törvényhozás megállapítsa, hogy „a ka­lászos nemüeknél pedig csak az azok letakarítá­sát közvetlen megelőző időben történik a kár fölvétele". Én tehát módositványomba bele tet­tem azt, hogy a kár felvétessék 8 nap alatt és azonnal téríttessék meg. Ezt mi már elfogadtuk s igy másodszor felette nem határozhatunk. Elnök : Kihagyja a t. ház ezen szakaszt ? (Felkiáltások: Kihagyjuk.) Kihagyatik. Majláth István jegyző (olvassa a III-dik fejeset czimét) : ,,A vadászati személyes képességről és a vadászat gyakorlásáról". Simonyi Lajos b. T. ház! Mint az ál­talános vitánál már bátor voltam megemlíteni, én ezen fejezet czimének 1-ső részét: t. i. ezen kifejezést „a vadászati személyes képességről," nem értem; nem értem pedig azért, mert hogy egy alkotmányos országban, az egyik honpolgárnak egy dologra legyen képessége, másra nem, hogy a haza védelmére mindenki képes, de bizonyos jogok gyakorlására nem: ez csakugyan olyan valami, a mi nem a jelen korba való. Ennek következtében feleslegesnek tartom bővebben in­dokolni, hogy az idézett kifejezés ide nem illő, s azért kihagyandó. Ezen fejezet czimének 2-ik része a vadászati jog gyakorlásáról szól. Erre nézve csak ismét­lem, hogy a vadászati jog gyakorlására mindenki egyenlőkép képes, miután a különbség nemes és nem nemes közt megszűnt. E jog gyakorlása bizonyos dijhoz lenne kötve; de a dijak megszabását ba­josnak és czélszerütlennek tartom: mert számos nehézséggel és kellemetlenséggel lenne összekötve és behajtása nagyon bajos volna, s nem is ve­zetve czélhoz. A mi a jelen állapotot illeti, ha figyelembe vesszük, mi lenne következése ezen fejezet ren­delkezésének 1 Az, hogy elmennének minden egyes­hez és követelnék, ha addig nem fizetett is, hogy fizessen; a miről bizonyítványt lenne kénytelen folyton magánál tartani, hogy mindenkor, bárki jőjön eléje igazolhassa magát. Ez azon időre emlékeztetne, mikor a Waflenpass uralkodott. Ezt azért sem tartanám jónak, mert leginkább a szegényebb osztályt sújtaná. A szegényebb ne­hezebben fizetné meg az 5 frtot; a gazdag meg­fizetné SÍ megfizetné mindenesetre az orvvadász, vagy jól eldugná fegyverét: czólra tehát nem vezetve e rendelkezés. Nem látván szükségét annak, hogy indítvá­nyomat bővebben indokoljam, miután úgyis lá­tom, hogy helyeselni méltóztatnak: egyszerűen ajánlom elfogadását. (Helyeslés.) Hoffmann Pál: Csak azon körülmény­nek tulajdonítandó, hogy a háznak egyik jegy­zője utóbb hívott fel, mint az előttem szólót, hogy indítványt nem teszek, hanem az előttem tett indítvány pártolására szorítkozom minden hosszasabb indokolás nélkül: mert a dolog, né­zetem szerint, elég világos. Az egész fejezetben csak két §. van, mely nem szól az úgyneve­zett vadászati személyes képességről, mely néze­tem szerint semmikép sem fér össze azon elvek­kel, melyeket a törvény magában foglal különö­sen az 1-ső és 2-ik §§-ban. Én ennélfogva nem tartom többé föntartha­tónak a külön vadászati képességet, e részben tehát csatlakozom az előttem szóló indítványá­hoz. A mi pedig a 14. és 15-ik §§-at illeti, melyek szorosan nem erre vonatkoznak, s csak hivatkozások a később előforduló szakaszokra, a mi azokból fenntartandó, a 20-ik és kővetkező §-ban foglaltatik. Én tehát az előttem szóló indítványát elfo­gadom. (Helyeslés.) Szalay Sándor: T. ház! (Felkiáltások: Elfogadjuk! Elfogadjuk!) Engedelmet kérek t. ház ! Én nem tudom, mit találna mondani Rá­day királyi biztos, ha a ház a fegyvertartási képességről nem intézkedik, ha az erdőben több embert fog találni fegyverrel. Én soha sem voltam ellenzője annak, hogy a polgári szabadság megszoribtassék, hanem in­kább, hogy mennél többekre terjesztessék ki ; de praxisból tudom, igen sok megye van, mely a Bach rendszerből egy és más dolgot megtartott; igy Vasmegye a fegyvertartás megszorítását a rablások meggátlása végett statutarius jogánál fogva maga mondotta ki, elhatározván, hogy vadászati engedély szükséges fegyvertartásra. Alázatos véleményem, t. ház, az, hogy a polgári jog ne szoríttassák ugyan meg, hanem a fegy­vertartás némi megszorításhoz köttessék. (Élénk ellenmondások.) Bittó István igazságügyminisz­ter: T. ház! Röviden csak annyit akarok meg­jegyezni, hogy e törvényben a fegyvertartási en­gedélyről intézkedni nem lehet. Különben is.ezen egész fejezet nem is az én tárczámhoz tartozik, s igy azt részemről szívesen elengedem. Halász Boldizsár: T. ház! (Eláll! Eláll!) Hiszen elállók, és csak azért írattam fel magamat, hogy Hoffmann képviselőtársamnak felel­jék, de annak nincs mit felelni. Szalay képvi­selő urnák megfelelt a miniszter ur. Elnök S Méltóztatnak Simonyi Lajos báró indítványát meghallgatni s a felett határozni. Majláth István jegyző (újra felol­vassa Simonyi Lajos b. indítványát.) Elnök: Kivánja-e a t. ház a központi bizottság szövegezését megtartani, vagy nem? Azok, kik megtartani kívánják: méltóztassanak

Next

/
Oldalképek
Tartalom