Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-377
377. orsz&gos ülée november 9. 1871. 241 egyezem, mert csakugyan bajos kertekben vadászni. Lunksich Bódog: T. ház ! Emlékszem még az osztályülési tárgyalásokra, hol a 2-ik §. 2-ik pontjában a következő szavak iktattattak be: „Vagy belső telket, szőllőt, faiskolát, vagy szigetet képez." Én azt hiszem, hogy nincsen senkinek érdekében szőlőt és faiskolát a szabad vadászkerületbe bevonni: mert azt gondolom, hogy ezek legdrágább kultúráink és ezek kifejlése tekintetéből kívánatos, hogy ily drága kultúrákat ne tegyünk ki prédának, hanem azokat megóvni törekedjünk. Én tehát inkább véletlen esetnek tulajdonítom, hogy e szavak „szőlőkés faiskolák" kihagyattak. Ajánlom tehát a t. háznak, miszerint ezen módositványomat elfogadni méltóztassék. Jámbor Pál jegyző: A 2-ik §. 2-ik pontjánál azon szó után „sziget" tétessék: „szőlőt vagy faiskolát"; e szót „sziget" megelőző „vagy„ szó kihagyassék. Vay Béla b.: Először felszólalt képviselőtársamnak nagyon igaza van, hogy ezen 2-ik pont talán sok perlekedésre és sokféle magyarázásra ad alkalmat a felett, hogy mi a kerítés és mi a kellőleg elkerített hely. Es igy én legegyszerűbbnek tartom, hogy a 2-ik pont egyszerűen kihagyassék. Szalay Sándor: Az előttem szólott képviselő ur azon nézetében, hogy ez perlekedésre adna alkalmat, én is osztozom, és ezt csak ugy kerülhetjük el, hogy ha követjük más nemzetek példáját, kik ezen már keresztülmentek. A porosz és bajor törvények szerint a politikai hatóságnak kell bemutatni a kerítéssel vagy árokkal ellátott vadászterületet. Én tehát azon nézetben vagyok, hogy fogadja el a t. ház Vidliezkay József, t. képviselőtársam módositványát azon hozzáadással, hogy azok, a kik kerítéssel vagy árokkal látták el vadászterületüket: azt a hatóságnál mutassák be. Fittler Dezső: T. ház! Bocsánatot kérek, azt veszem észre, hogy minélinkább praecisirozzuk a kifejezést, annálinkább határozatlan kifejezések labyrintjébe jutunk. Indítvány történt, hogy az árok kimondassék kerítésnek. Azonban bátor vagyok a t. indítványozó urat figyelmeztetni, hogy az nagyon határozatlan, — mert száz fa nem erdő és barázda nem árok és igy megtörténhetnék, hogy valaki barázdát vonva, azt ároknak nevezné. Én azt gondolom, hogy ily helytelenségnek tért nem nyithatunk. Annálfogva én Mukics Ernő t. képviselőtársam módositványát pártolom, hogy t. i. az tétessék ki „árkolat", mivel igy nem lehet minden barázdát árkolatnak nevezni. KÉFV. H. XAPLÓ 18ff. xvn. Szontagh Pál (csanádi): T. ház! Maga azon körülmény, hogy a módositványoknak és almódositványoknak ily özöne nyujtatik be a háznak: mutatja azt, hogy hibásnak kell lenni azon fogalmazásnak, melyet a központi bizottság beterjesztett. Hogy csakugyan hibás, bátor leszek ezt megpróbálni, saját szempontomból bebizonyítani, Nevezetesen a 2. §. körülírja azt, hol szabad a tulajdonosnak vadászni; tehát első pillanatra ugy látszik, hogy ezen §. 2. pontja azt határozza meg tulajdonképen, hogy azon területen a tulajdonosnak szabad vadászni, vagyis a tulajdonosnak tulajdoni joga teljes gyakorlatát, kifejtésót engedélyezi. Azonban lényegileg ez nem agy van, mert a 3. §. azt mondja: hogy „a 2-dik §. alá nem tartozó ingatlanokon a vadászati jog mindig haszonbérbe adandó." Hasonlóképen összefüggésben van ezen §. a 15-ikkel, mely a tilalmi időszakra vonatkozik és a melyben ez áll: „a 20. §-ban meghatározott tilalmi időszak alatt vadászni senkinek sem szabad, kivéve kerítéssel kellőleg elzárt helyeken." Már most összevetve a 3. §-t a 2. §-szaí, mi folynék ezen határozatból, ha törvénynyé válnék ? Az, t. i. hogy ha kellőleg elkerítve nincs valamely hely, tehát a határban mint gyümölcsös vagy ültetvény, vagy luezernás kert létezik : e §. szerint esetleg kényszerül a vadászati jogkiárendálása alá esni, és igy a törvény mig első pillanatra ugy látszik, a tiuajdonos jogait kívánja kellőleg megóvni a vadászat tekintetében is ; megsérti a tulajdonos jogait, annálfogva, hogy oly téreket is, hol vadászni sem magának szándokában nem lehet, sem másnak azt megengedni nem akarja, kényszerül a vadászati jog elárendálása alá bocsátani. En tehát, a többi módositványok mellőzésével, Vidliezkay képviselőtársam módositványához járulok; járulok pedig a tulajdoni jog szempontjából, hogy t. i. ha valaki akár árokkal, akár úgynevezett hantolásokkal, vagy bár micsoda symbolicus jellel jelezi, hogy azon hely tulajdona, és ott vadászatot engedni nem szándékozik : ez elegendő legyen arra, hogy azon tér megjelöltnek ismertessék el, a falusi vagy városi község által. Én erre nézve elegendőnek vélem a Vidliezkay módositványa szerinti körülírást; mig a központi bizottság szövegezését, mivel az számtalan perlekedésre adna alkalmat: elvetendőnek tartom. Pártolom és elfogadásra ajánlom Vidliezkay képviselőtársam módositványát. (Helyeslés bal felől.) Ürményi Miksa előadó: T. ház! Mint a központi bizottság előadója, én kész vagyok minden oly módositványhoz járulni, mely a törvényjavaslat czéljába nem ütközik. Most azonban kénytelen vagyok azt mondani, hogy Vidliezkay képviselő módositványa ebbe ütközik, 31