Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-368
368. országos ölés szép;ember 26. 1871, 153 ízben történt elnapolása tárgyában iuterpellátiot intézett. Miután ezen tárgy hazámat érdekli s annálfogva engem mindenesetre közelebbről illet: kötelességemnek tartom e tekintetben azon kérdést itt megújítani. Az országgyűlés elnapolása nagy horderővel bir horvát-szlavón országok alkotmányos jogaira nézve. En a dolgot nem a politikai viszonyok szempontjából tekintem, melyek most a pártok között Horvát-Szlavon országban léteznek: hanem egyedül a törvényesség szempontjából. A tőrvény, melynek erejénél fogva az országgyűlés szerveztetik, 3-i.k §.-ában azt rendeli, hogy azon esetre, ha a horvát-szlavón országgyűlés feloszlattatik vagy bezáratik: az újonnan összehivandónak legfeljebb három hónap alatt össze kell jönnie. A horvát-szlavón autonóm országos kormányról szóló törvény pedig a 13. §.-ban azt rendeli, hogy a költségvetés az országgyűlésnek évenkint azon évnek kezdete előtt terjesztendő elő, a mely esztendőre az szól Tekintve annálfogva azt, hogy az országgyűlés elnapolása által ezen törvényes rendelkezések teljesitése lehetetlenné válik; tekintve, hogy a kiegyezési törvény, jelesül annak 34-ik §-a által határoztatik, hogy a horvát-szlavón képviselők megbízása a magyar-horvát közös országgyűlésen addig tart, míg a magyarországi képviselőké; tekintve, hogy ugyanazon törvényezikk szerint a horvát-szlavón országgyűlés eloszlatása esetén a horvát képviselőknek mindaddig kell maradniok a közös országgyűlésen, mig az újonnan összehívott horvát-szlavón országgyűlés másokat nem választ; tekintve, hogy az utolsó horvát-szlavón országgyűlés nem feloszlathatott, hanem három évi törvényes tartama után bezáratott : Azon alapos kérdés s azon jogosult aggodalom támad, vajon horvát-szlavón országok valóban birnak-e valamely alkotmányos joggal? Az immár harmadszor történt elnapolása a horvát országgyűlésnek fokozza minden alkotmány szerető horvátnak aggodalmát, a melyet, csak az nyugtathatna meg , ha a kormány ezen időt arra használná, hogy az oly nagyon óhajtott egyetértést elérje, s a helyzet javulását eszközölje. Ezeknek folytán bátorkodom részemről az igen tisztelt horvát-szlavón miniszter urat kérdeni: 1. Volt-e a miniszter urnák befolyása azon elhatározásra, melynélfogva a horvát-szlavón országgyűlés elnapoltatik ? KÉPY. H. SAJfiÓ 18*4 xvn. 2. Igenlés esetében, melyek azon okok, melyek őt arra indították ? 3. Hogyan igazolhatja miniszter ur ezen indokokat és ezen rendszabályait a kormánynak ? Elnök : Közöltetni fog a miniszter úrral. Csernatony Lajos: T. ház! Tudva van a t. ház előtt, hogy a kir. tetszvényjog megsértése folytán két képviselőtársunk interpellátiót iutézett a vallás- és közoktatási miniszter úrhoz. (Halljuk!) Bocsánatot kérek, hogyha nem beszélhetek hangosabban, de egészségi állapotom nem engedi, ennélfogva igen rövidre kell szabnom az interpellátió indokolását. Tudva van, ezt az előbbivel kapcsolatban mondva — az is, hogy azon interpellátiók tárgyait illetőleg a t. miniszter ur micsoda biztosítást adott a háznak a múlt ülésszak alatt. Mindezen tudomás daczára válasz az emiitett interpellátiókra mai napig sem adatott. Ezt lehetetlen hallgatással mellőzni. Az interpellátió joga épen oly joga a képviselőknek, mint minden más jog. Ezen jog el van ismerve minden alkotmányos ország parlamentjében ; az nem kívántatik a minisztertől soha Angliában sem, hogy ha nem tartja helyén a választ bizonyos időben, arra kiterjeszkedjék, hogy miért nem válaszolhat; de az igenis megváratik minden parlamentben, hogy a tett kérdésre teleljen legalább annyit, hogy nem válaszol. Ez itt nem történt. Hogy miért nem tette ezt a miniszter ur a mai napig; azt nem tudom; de annyi bizonyos, hogy az interpellátió joga kijátszafik, ha a kérdésre felelet nem adatik. Ennélfogva bocsánatot kérek a t. háztól, hogy ez interpellatiót beadhassam, kérem azt fölolvastatni. Jámbor Pál jegyző (olvassa.) Interpellátió a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz; beadja Csernatony Lajos. Van-e tudomása a miniszter urnák a tényről, miszerint Schvarcz Gyula és Simonyi Ernő képviselő urak kérdést intéztek hozzá azon eljárást illetőleg, mely a törvényszegő püspökök irányában követtetett? S ha van tudomása az ismételve is hozzá irányzott kérdésekről: nem helyesii-e a miniszter ur azon parlamentális és minden alkotmányos országban érvényesült szokást, miszerint a nemzeti törvényhozás tagjainak közérdekű kérdéseire mindig válaszolnak valamit a felelős kormány tagjai? S ha a tett kérdésekről tudomással bir, a válaszolás parlamentális szokását pedig illendőuek tartja ő is: szándékozik-e — tudomása és az 20
