Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-368
154 36S. országos ülés szeptember 2C. 1871. általa is illendőnek elismert szokás folytán — feleletet adni az előbb megnevezett képviselő urak által hozzá intézett interpellátiókra ? S ha igen: mikor ? S ha nem : miért nem ? Pauler Tivadar vallás- és közoktatási miniszter: T. ház! Csernatony képviselő urnák azon kérdésére, vajon tudomással birok-e a hozzám intézett interpellátiókról : azt kell felelnem, hogy habár mindeddig a ház hivatalosan nem közlötte velem. .. (Balról felkiáltások : Hogy ne közl'ótte volna!) Mégis birok arról tudomással és arra válaszolni szándokoxn; eddigelé azonban mindig az illető miniszternek belátására bízatott az időt meghatározni, a mely időben és a mikor válaszolni szükségesnek, ezólszerünek vagy a körülményeknél fogva magára nézve is lehetőnek tartja. En nekem tehát szándokom van válaszolni, s bár Schvarcz Gyula képviselő urat nem látom itt, az ő interpellátiojara is válaszolok, ha a ház megkivánja. {Balfelöl. Halljuk! Simonyi itt van!) Csanády Sándor: Simonyi itt van, tessék neki válaszolni. (Ralijuk!) Pauler Tivadar vallás- és közoktatási miniszter: Ha a ház megkivánja, a Schvarcz Gyula képviselő ur interpellátiojara is válaszolok. (Jobb felöl. Nem szükséges!) Elnök: Nem tudom miniszter ur kérdést kiván-e ez iránt tétetni % Pauler Tivadar vallás- és közoktatási miniszter: Igenis kívánnám azon kérdést intéztetni vajon Schvarcz Gyula képviselő ur távollétében felelhetek-e az ő interpellátiojara. Elnök: Kívánja tehát a t. ház? {Felkiáltások : kívánjuk! Ez nem lehet szavazás tárgya!) A ház tehát kívánja. Pauler Tivadar vallás- és közoktatási miniszter: Tehát felelni fogok Schvarcz Gyula képviselő ur interpellátiojara. (A szélső bal felől: tessék! Felolvassa Schvarcz Gyulának a 361. ülésben tett és ott olvasható interpellátióját.) Az első kérdésre: „micsoda intézkedések történtek az utolsó ülésszak óta?" azt válaszolom : Kinyilatkoztattam a ház előtt, hogy a kormány az eddigi gyakorlatot és az államhatalom jogkörének megfelelő intézkedéseket alkalmazni szándékozik. Annak folytán 0 Felsége előterjesztésemre megrendelni méltóztatott hogy a székesfehérvári püspöknek azért, hogy királyi engedély nélkül, a placetum mellőzésével, a vaticani zsinat határozatait kihirdette, legfelsőbb roszalása, megfeddése és visszatetszése nyilvánittassék. Ennek alkalmazása és végrehajtása a miniszterelnök úrra bízatván, ez azt a miniszteri teljes tanács előtt szeptember 11-ikén teljesítette. A mi az ó-aradi és karansebesi püspökök eljárását illeti: A karansebesi görög-keleti — és nem görög-katholikus — püspök, f. évi ápril 27-ikén hozzám intézett felterjesztésében panaszosan emiitette, hogy a temes- és krassómegyei tanfelügyelők a görög-keleti tanítókat az úgynevezett póttanfolyamra fölhívták; följelentette, hogy ő a tanfelügyelőknek eme fölhívását az épen akkoriban együtt volt megyei zsinattal közölte, mely e fölhívásban az 1868. XXXVIII. t. ez. megsértését látta, különösen pedig megsértését az egyházakat és felekezeteket illető autonóm rendelkezési jognak, és pedig azon okból, mert a népoktatási törvénynek 133-ik §-a azt mondja: „Hogy jövendőben csak okleveles tanítók alkalmaztassanak ; kik már alkalmazva vannak, ha oklevéllel nem birnának, kötelesek vizsgálati bizottság előtt jártasságukat igazolni, a mennyiben pedig azt igazolni nem tudják, kötelesek valamely tanárkópezdénél póttanalás által e hiányt helyre hozni." A püspök már most azt állítja, hogy tanítói mind el vannak látva oklevéllel, azon felül évenkint 1866. óta úgynevezett tanítói értekezleteket tartanak, melyek a póttanfolyamot pótolják ; s ennélfogva ő tanítóit a póttanfolyamra küldeni nem köteles, sőt a tanfelügyelőnek e felhívása az 1868. XXXVIII. t. ez. rendeleteinek megszegése. Tagadhatlan, hogy az 1868. XXXVIII. t. ez. szerint csak azon tanítók kötelezvék a póttanfolyamra, kik oklevéllel nincsenek ellátva, és csak akkor, midőn az általuk leteendő vizsgálatot ki nem állhatták. Ennélfogva a püspököt a póttanfolyamok természete iránt felvilágosítani iparkodtam. Mnes itt azon póttanfolyamról szó, melyre a nem okleveles tanítók köteleztetnek ; hanem, miután a tapasztalás azt tanúsította, hogy okleveles tanítók is gyakrabban hiányos képzettségűek, sőt ki annak idején a legjobb sikerrel végezte tanulmányait, az évek hosszú lefolyása alatt talán lépést nem tarthatván az ismeretek haladásával: többé nem áll azon szinvonalon a melyen, hogy álljon, kívánatos. Boldogult elődöm már az egész országba minden fölügyelői kerületben póttanfolyamot rendelt minden tanitó számára, ki abban részt venni akar, akár legyen okleveles, akár nem; akár legyen községi, akár felekezeti iskolabeli tanitó, hogy ilyes módon alkalom nyujtassék nekik ismereteik hiányainak pótlására és helyrehozására. Sőt ily tanítók napidijt is nyernek, hogy ezáltal is buzdittassanak az ily póttanfolyamok látogatására és ez utón ismereteik gyarapítására.
