Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-365

365. országos ülés szeptember 23. 1871. 127 günk lelkiismeretesen eljárni, mielőtt uj terhe­ket fogadnánk el; épen azért csak a budget szo­ros megvizsgálása után, miután megnéztük, hogy nem lehetne-e bizonyos kiadásokat kiseb­bíteni, nem lehetne-e némely bevételeket na­gyobbítani : lesz helye a kölcsön megvitatásának és azért a különvéleményre szavazok. Móricz Pál: T. ház! Azok után, miket Horn Ede és Péchy Tamás képviselő elvtársaim elmondottak, nekem igen kevés elmondani va­lóm lesz. Nagyon megkönnyítők nekem az elő­adást a t. jobboldalon, mert ugy látszik, hogy nem találják érdemesnek, felvenni a kesztyűt. Mielőtt sajátképen a tárgyhoz szólanék, méltóztassék megengedni, hogy tisztelt barátom Széll Kálmánnak a központi bizottság előadójá­nak észrevételeire ellenészrevételt tegyek. {Hall­juk !) T. barátom ugy tett, mint a ki bűnös, a ki a biró előtt maga bevallja bűnét. Nem győzi várni, hogy kikérdeztessék, vagy valamely bűn szemére vettessék, ő is érezte mint a pénzügyi bizottság tagjai, mily hibát követett el a kor­mány és ezen nibában teljesen osztozik a pénz­ügyi bizottság is, annál nagyobb mérvben, mert volt a pénzügyi bizottságnak oly tagja, ki a kormányt és a bizottságot e hibára figyelmez­tette. Ugyanis, t. ház, a vasúti kölcsönre, már a múlt országgyűlésen kezdetett meg az utalvá­nyozás, és igy a jelenlegi képviselőház egyes tagjainak nem lehetett evidentiában tartamazon összegeket, melyek arra utalványoztattak. A kor­mánynak, a pénzügyi és vasúti bizottságnak lett volna kötelessége figyelmeztetni a házat, hogy a vasúti kölcsön azon utalványozások által ki van merítve, és most ugy szavazzon meg a ház valamely vasutat, hogy uj kölcsönre lesz szükség, és ekkor valószínűleg más tekintettel fogtuk volna nézni a megszavazandó vasutat, mint ahogy néztük. Hogy pedig a kormány, a vasúti és pénz­ügyi bizottság és mi nemcsak azon elvet mond­tuk ki, hogy államkölcsönön építsünk valamely vasutat, hanem egyenesen a vasúti kölesönre utalványoztunk: méltóztassék t. barátom a költ­ségvetési törvényt megnézni, itt, nevezetesen az 5-ik pontban az mondatik, hogy „ 1867. XIII. t. ez. alapján felvett vasúti kölcsönből 22 millió." — Ez a fedezet arra lett utalványozva. Az nem érv, hogy azon esztendőben a köl­csön kijárta, mert mi nemcsak azon összeget szavaztuk meg, / hanem az egész épitésre szüksé­ges összeget. És hogy most előáll a pénzügyi bizottság azzal, hogy ez az összeg elfogyott, sőt még 8 T | 2 millióval több van utalványozva, ez oly hiba, oly unicum, melyet az előadó ur semmi­féle indokolása le nem moshat. És most kérem a t. házat, nem való-e, hogy a pénzügyminiszter ur csak múltkor ter­jesztette be a vasúti kölcsön állapotáról szóló jelentést? Meglehet, hogy a pénzügyi bizottság tárgyalta, meglehet, hogy a pénzügyi bizottság tagjainak alapos tudomásuk van arról, mit állí­tanak ; de mi semmit se tudunk arról, a jelen­tés ki sincs osztva; hogy követelhetik tehát, hogy oly tételek alapján, melyeket nem láttunk s valóságukról meg nem győződhettünk : uj kölcsönt szavazzunk meg? Én legalább nem já­rulhatok hozzá. Azt mondja t. barátom, hogy itt oly téte­lekről van szó, melyek már meg vannak sza­vazva ós melyekről nem lehet többé discutiálni. Igaz, de hát ha a fedezetről más utón lehet gondoskodni, nemcsak azon utón; hát ha a költ­ségvetés tárgyalása alkalmával, ha a pénzügyi helyzetet áttekintjük: azt mondjuk , adjunk el államjavakat, értékesítsünk vasutakat s szóval máskép gondoskodjunk a fedezetről, nem pedig ugy, hogy az államadósságokat in infinitum sza­porítsuk. (Helyeslés bal felől:) A különbség köztünk az, hogy önök előre felveszik a kölcsönt s azzal elzárják az utat, hogy máskép gondoskodhassunk ; mi pedig előbb meg akarjuk vizsgálni s csak akkor, ha nincs más ut, járulhatunk hozzá. (Élénk helyeslés bal felől.) Most áttérek a sajátkép^ni tárgyra. A köl­csön két tétel körül forog, szorítkozik a múltra, mely megszavaztatott, — s arra a mi a jövő évi költségvetésben kell hogy megszavaztassák; nem ugyan, hogy ugy fejezzem ki magamat, megsza­vazni, hanem fedezetéről gondoskodni, — mert mikor valamely vasút kiépítésére szükség van : az az összeg meg van szavazva, hanem mégis miután a fedezetről a jövő költségvetésben kell gondoskodni, az a költségvetés keretébe van il­lesztve, nem lehet tehát czélszerüen másutt tár­gyalni, csak a költségvetéssel együtt. A pénzügyi bizottság jelentése többi közt ezt mondja: „E két körülmény teljes biztossággal előre láthatóvá teszi azt, hogy a költségvetés tárgya­lásánál, miután az 1872-ik évre, az emiitett építési czélokra, fordítandó összegeken kívül is a bevételek és kiadások között még tetemes hiány mutatkozik: az államvasutak építésének folyta­tására és befejezésére az állam jövedelmeiből fe­dezetet találni nem lesz lehetséges." Tehát t. ház, a ködfátyol eltűnt. A szép kilátások oda vannak, a deficit felütötte látha­tólag 7 fejét. És bátran merem kérdezni, hogy vajon biz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom