Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-365
365. országos ülés szeptember 23. 1871. 127 günk lelkiismeretesen eljárni, mielőtt uj terheket fogadnánk el; épen azért csak a budget szoros megvizsgálása után, miután megnéztük, hogy nem lehetne-e bizonyos kiadásokat kisebbíteni, nem lehetne-e némely bevételeket nagyobbítani : lesz helye a kölcsön megvitatásának és azért a különvéleményre szavazok. Móricz Pál: T. ház! Azok után, miket Horn Ede és Péchy Tamás képviselő elvtársaim elmondottak, nekem igen kevés elmondani valóm lesz. Nagyon megkönnyítők nekem az előadást a t. jobboldalon, mert ugy látszik, hogy nem találják érdemesnek, felvenni a kesztyűt. Mielőtt sajátképen a tárgyhoz szólanék, méltóztassék megengedni, hogy tisztelt barátom Széll Kálmánnak a központi bizottság előadójának észrevételeire ellenészrevételt tegyek. {Halljuk !) T. barátom ugy tett, mint a ki bűnös, a ki a biró előtt maga bevallja bűnét. Nem győzi várni, hogy kikérdeztessék, vagy valamely bűn szemére vettessék, ő is érezte mint a pénzügyi bizottság tagjai, mily hibát követett el a kormány és ezen nibában teljesen osztozik a pénzügyi bizottság is, annál nagyobb mérvben, mert volt a pénzügyi bizottságnak oly tagja, ki a kormányt és a bizottságot e hibára figyelmeztette. Ugyanis, t. ház, a vasúti kölcsönre, már a múlt országgyűlésen kezdetett meg az utalványozás, és igy a jelenlegi képviselőház egyes tagjainak nem lehetett evidentiában tartamazon összegeket, melyek arra utalványoztattak. A kormánynak, a pénzügyi és vasúti bizottságnak lett volna kötelessége figyelmeztetni a házat, hogy a vasúti kölcsön azon utalványozások által ki van merítve, és most ugy szavazzon meg a ház valamely vasutat, hogy uj kölcsönre lesz szükség, és ekkor valószínűleg más tekintettel fogtuk volna nézni a megszavazandó vasutat, mint ahogy néztük. Hogy pedig a kormány, a vasúti és pénzügyi bizottság és mi nemcsak azon elvet mondtuk ki, hogy államkölcsönön építsünk valamely vasutat, hanem egyenesen a vasúti kölesönre utalványoztunk: méltóztassék t. barátom a költségvetési törvényt megnézni, itt, nevezetesen az 5-ik pontban az mondatik, hogy „ 1867. XIII. t. ez. alapján felvett vasúti kölcsönből 22 millió." — Ez a fedezet arra lett utalványozva. Az nem érv, hogy azon esztendőben a kölcsön kijárta, mert mi nemcsak azon összeget szavaztuk meg, / hanem az egész épitésre szükséges összeget. És hogy most előáll a pénzügyi bizottság azzal, hogy ez az összeg elfogyott, sőt még 8 T | 2 millióval több van utalványozva, ez oly hiba, oly unicum, melyet az előadó ur semmiféle indokolása le nem moshat. És most kérem a t. házat, nem való-e, hogy a pénzügyminiszter ur csak múltkor terjesztette be a vasúti kölcsön állapotáról szóló jelentést? Meglehet, hogy a pénzügyi bizottság tárgyalta, meglehet, hogy a pénzügyi bizottság tagjainak alapos tudomásuk van arról, mit állítanak ; de mi semmit se tudunk arról, a jelentés ki sincs osztva; hogy követelhetik tehát, hogy oly tételek alapján, melyeket nem láttunk s valóságukról meg nem győződhettünk : uj kölcsönt szavazzunk meg? Én legalább nem járulhatok hozzá. Azt mondja t. barátom, hogy itt oly tételekről van szó, melyek már meg vannak szavazva ós melyekről nem lehet többé discutiálni. Igaz, de hát ha a fedezetről más utón lehet gondoskodni, nemcsak azon utón; hát ha a költségvetés tárgyalása alkalmával, ha a pénzügyi helyzetet áttekintjük: azt mondjuk , adjunk el államjavakat, értékesítsünk vasutakat s szóval máskép gondoskodjunk a fedezetről, nem pedig ugy, hogy az államadósságokat in infinitum szaporítsuk. (Helyeslés bal felől:) A különbség köztünk az, hogy önök előre felveszik a kölcsönt s azzal elzárják az utat, hogy máskép gondoskodhassunk ; mi pedig előbb meg akarjuk vizsgálni s csak akkor, ha nincs más ut, járulhatunk hozzá. (Élénk helyeslés bal felől.) Most áttérek a sajátkép^ni tárgyra. A kölcsön két tétel körül forog, szorítkozik a múltra, mely megszavaztatott, — s arra a mi a jövő évi költségvetésben kell hogy megszavaztassák; nem ugyan, hogy ugy fejezzem ki magamat, megszavazni, hanem fedezetéről gondoskodni, — mert mikor valamely vasút kiépítésére szükség van : az az összeg meg van szavazva, hanem mégis miután a fedezetről a jövő költségvetésben kell gondoskodni, az a költségvetés keretébe van illesztve, nem lehet tehát czélszerüen másutt tárgyalni, csak a költségvetéssel együtt. A pénzügyi bizottság jelentése többi közt ezt mondja: „E két körülmény teljes biztossággal előre láthatóvá teszi azt, hogy a költségvetés tárgyalásánál, miután az 1872-ik évre, az emiitett építési czélokra, fordítandó összegeken kívül is a bevételek és kiadások között még tetemes hiány mutatkozik: az államvasutak építésének folytatására és befejezésére az állam jövedelmeiből fedezetet találni nem lesz lehetséges." Tehát t. ház, a ködfátyol eltűnt. A szép kilátások oda vannak, a deficit felütötte láthatólag 7 fejét. És bátran merem kérdezni, hogy vajon biz-
