Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-364

112 364 országos ülés szeptember 32. 1871. elsőbbségi kötvényeiből befolyók a földhitelinté­zetnél vannak elhelyezve. A mi a nyeremóny-kölesőnbőí és a kincs­tárnak időnkint netalán fölmerülő fölöslegéből áll elő, az egy másik intézetnél, a hitelbanknál van elhelyezve. Tehát már azon tényállást kénytelen vagyok reetificálm, a mennyiben nem egy, hanem két intézet van megbízva a pénzek kezelésével. Ha azon pénzintézet általában emeltebb ka­matok mellett adja ,ma' a pénzt, mint adta előbb : annak természetes oka az, mert a kincs­tárnak magának a nyeremény-kölcsön után a bank kamatlábat tartozik fizetni, mi jelenleg 6%, e mellett kezelési költsége van és hasznot is akar, és ezeken fölül nincs is mindig azon hely­zetben, hogy különösen mikor jelentékenyebb összeg pénz bocsáttatik rendelkezésére, azt a bank kamatlábja mellett helyezze el. Magamnak positiv értesüléseim vannak az iránt, hogy az intézet időnként veszteséggel kezeli a pénzt. (Fölkiáltások bal felől: Kételkedünk rajta!) Szavamért állok. Tudom, hogy volt rá eset, midőn a pénzt a bank-kamatláb mellett nem he­lyezhetvén el, fél perezenttel alacsonyabban voltam kénytelen azt elhelyezni, mert irántam való szer­ződési kötelezettsége mellett a pénzt elfogadni tartozik, és pedig a bankkamatláb mellett. Ha hát a veszteséget ily időben be akarja hozni, természetesnek tartom. Es végre e mellett meggondolandó dolog, hogy olyankor, midőn valóban szükség van, va­lóban momentán megakadás forog fön : akkor a kamatláb meg nem szorítása kívánatos volna-e ; mert hiszen ezen megszorítás eszközli, hogy ke­vésbbé előnyös dolgoktól az emberek egyelőre tartózkodnak ás nem veszik el a pénzt oly vál­lalatoktól, melyek a magasabb kamatlábat meg­bírják. Egyébként ezen irányban is hajlandó vagyok tovább menni és hajlandó vagyok — és hála Isten­nek ez idő szerint módon is van benne, ettől elte­kintve más utón is, de természetesen mindig azon kikötéssel, hogy a közpénztár, a kincstár a maga számadását megtalálja, a legközelebbi na­pokban jelentékenyebb összeget a pesti piacznak hasznosítható állapotba hozni. Mily utón és mily módon az természetesen az alkudozásoktól, a tárgyalásoktól függ, de még e hó folytán azon helyzetben leszek, hogy egy pár milliót bocsát­hatók a pesti piacz rendelkezésére. (Helyeslés.) Jókai Mór: T. ház! A t. pénzügymi­niszter ur interpellatiómra adott válaszának van­nak megnyugtató és meg nem nyugtató részei. Ezeknek egy részére nézve ki kell nyilat­koztatnom, hogy részemről megnyugvást találok bennők különösen a legutóbb mondottban, mi­szerint a pesti pénzpiacznak ezélszerü elhelye­zésre és az államnak károsítása nélkül két — vagy nem tudom, — hány millió fog rendelke­zésére bocsáttatni. Arra azonban kénytelen vagyok megjegy­zést tenni, hogy nem azon arányban ós mérvben van nálunk azon calamitás, mint Bécsben, mert már a mai hivatalos lapban a „Wiener Zeitung"­ban olvassuk, hogy intézkedés tétetett a minisz­térium részéről, hogy az ottani pénzcalamitás kellő módon elhárittassék, vagy legalább enyhit­tessék. Hasonlót a magyar pénzügyminisztertől egész méltányossággal megvárhatunk. (Helyeslés bal felölj ' Azokra pedig, miket a bankügynek egy hely­ben maradása és onnan nem mozdulása iránt mondani méltóztatott, mintha annak a ház lenne egyenesen oka : ezen vádat a háztól elhárítani kötelességemnek tartom. (Helyeslés.) Végre a mi azon adatokat illeti, melyekre hivatkozni méltóztatott, azokat vagy szinten ada­tokkal kellene megczáfolnom, vagy pedig külön fölvilágosítást kérnem, s így miután positiv ada­tok jelenleg kezemben nincsenek, bátor vagyok a t, házat arra kérni, hogy ezen ügy tárgyalására határidőt kitűzni méltóztassék. (Helyeslés bal fe­lől. Ellenmondás jobb felől.) Ez az én véleményem. Elnök: Tudomásul veszi-e a ház a mi­niszter ur válaszát. (Felkiáltások: Igen! Nem!) A kik tudomásul kívánják venni, méltóztas­sanak fölállani. (Megtörténik.) A többség tudo­másul veszi. Szontagh Pál: gömöri) Interpellatiót kívánok intézni a t. igazságngyminiszter úrhoz. (Halljuk !) Miután pedi Q' az az indokolást magába fog­lalja, kérem azt felolvastatni. Parcsetics Sándor jegyző (olvassa): Interpellatio a tisztelt igazságügyi miniszter úrhoz. Miután Gömör és Kis-Hont t. e. megye egész területére egyetlen egy törvényszéket álla­pi tattott meg a megyének határszélén fekvő Ri­maszombat városában ; Miután a megyének vas- és bánya-iparral foglalkozó nagy kiterjedésű vidéke és abban helyi piaczokkal , takarék-pénztárakkal bíró, megyei legnépesebb, legmiveltebb és tekintélyes bánya­városok Dobsina, Rosnyó, Jolsva, továbbá Cset­nek és a Garánvölgy, 8—12 mértföld távolságra esnek Rimaszombattól, melylyel azok sem keres­kedelmi, sem semmi egyébnemü más érintkezési viszonyban nem állanak; Miután a t. miniszter ur a törvénykezési

Next

/
Oldalképek
Tartalom