Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-335

82 335. országos ülés május 3. 1871. zottság .a czikket jobban tanulmányozza vala : szintén megtudhatta volna, mert két betűvel alá van irva. A körülményeket tehát jobban kellett volna tanulmányozni. A mint továbbá a bizottság jelentéséből látom, a mentelmi bizottság bele bocsátkozott a dolog érdemébe is, és ezt nagyon jól tette; mert különben nem lehet megítélni, hogy van-e zaklatás, vagy nincs. De a fölolvasott részekből meggyőződhetik a t. ház arról is, hogy a czikkben nem /rejlik semmi vétség; mert csak vélemények és fejtegetések foglaltatnak benne és nagy hiba volna az, ha alkotmányos országban még saját véleményt sem lenne szabad fejtegetni. E szerint nézetem szerint nem áll, mit a bizottság kiméit, hogy zaklatásnak semmi nyoma ne lenne, és pedig azért : mert a vétségnek tárgya nem létezik, igy tehát vétség sem létezik ; ha pedig nem létező vétség miatt valaki perbe fogatik, ez csakugyan zaklatás. Ha már a municipiumokban meg van alázva a polgár, legalább itt a házban fenn kellene tartani méltóságát, mert ha valakinek egyszerű jelentésére rögtön perbe fogathatik : akkor nem lehet azt mondani, hogy méltósága fenn van tartva. Ezenkívül t. ház nézetem szerint itt elévülés is forog fenn; törvény szerint a keresetet 6 hónap alatt be kell adni; a jelentésből pedig az tűnik ki, hogy nem adatott be. Lehet ugyan azon ellenvete'st tenni, hogy bejelentetett; de én különbséget teszek a bejelentés és az alakszerű kezelés közt, és ha a királyi ügyek aligazgatója elmulasztotta e házat az ügy elintézésére sürgetni : rá kell róni a hibát és nem szabad, hogy ezért a vádlott szenvedjen; ennek inkább a vádlott előnyére mint hátrányára kell szolgálnia. Ezen okoknál fogva bátor vagyok indítványozni, hogy a királyi ügyek aligazgatója ezen elévült kéréssel elutasittassék, és utasíttassák az alapos kinyomozásra és netaláni kérelmének ujabb beadására. Németh Albert: T. ház! A kérdésre egész általánosságban, hogy Miletics képviselő társunk ellenében forog-e fenn zaklatás: én részemről igennel felelek. Altalánosságban igennel felelek pedig azért, mert megvallom, hogy midőn egy képviselőtársunk ma még korábbi sajtóvétségért bebörtönözve van : a királyi ügyész vagy közvádló, vagy hogy nevezzem, még azt sem várva be, hogy szabadságát visszanyerje, már is mintegy sietve superscribalni kivan reá egy ujabbi ítéletet. Ezt én részemről zaklatásnak tartom. Ennyit általánosságban. A jelen speciális esetre nézve pedig ismét zaklatásnak tekintem Miletics ellen intézett kérelmét a közvádlónak, a mennyiben a felolvasott okiratból előttem csak az tűnik föl, hogy kijelenti, mint szerkesztő, miként ő a politikai tartalmú czikkek irányában nem nevezvén meg a közlőt, a felelősséget elvállalja. A nyilvánosság előtt, a közéletben ez megjárja ; de azt hiszem, ha törvény előtt van szó ily ügyről, rám nézve legalább, ha biro volnék, nem lenne kielégítő a tett kérdésre adott felelet ; hanem arra a kérdésre kívánnék feleletet, hogy a jelen esetre, az incriminált czikkre nézve elvállalja-e a felelősséget, vagy nem. Ez eset pedig ellenkezőleg fordulván elő: én azt zaklatásnak tekintem. De tisztelt ház, a miket itt felolvastatni hallottam, azon doctrinákat én is vallom {Dehogy 1!) Azokat az ellenzék profiteálta mindannyiszor, midőn a nyilvánosság előtt vallomást tett. Epén most nem régiben, a magyar hadsereg kérdésében, az ágyúval, vagy ágyú nélkül felállítandó honvédségi kérdés tárgyalása alkalmával majd minden szónok megütötte azt az eszmét, hogy ide-oda Ausztria elmarschol. Most, hogy ezt egy Miletics profitealja, ez nagyobb bün, mintha mi a parlamentben kimondjuk ? Legélesebb pontja a vádnak, ha jól értettem: az, hogy azon esetben, ha a jelen kormány élén ülő államférfiak tovább is ott maradnak, akkor ő nem hiszi, hogy Ausztria tovább fenn maradhasson. Hát hiszen ezt én is hiszem és vallom. Ezt mi választó kerületeinkben hirdettük, midőn ide jöttünk, és hirdetni fogjuk újra azért, hogy ezen az alapon újra megválasztassunk. En Miletics nyilvánításában semmi törvényellenest nem látok, hol vaa itt az „erectio contra statum publieum Eegis et coronae". Nem látok benne fegyveres lázadásra való fölhívást. En, ki a szabad sajtót tisztelem : megvallom, azon hitben vagyok, hogy az osztrák elem előbb-utóbb a nagy német nemzeti testhez fog csatlakozni, mihez én neki csak szerencsét kívánok, {Nagy zaj) s mit én rám nézve a legkiseb b calamitásnak sem tekintek; sokkal inkább óhajtom táplálni a szerb nemzet barátságát, semhogy egy czikkórt annak egyik szószólóját ismételten zaklassam, midőn még előbbeni büntetését a börtönben ki sem ülte. Ennélfogva én ezt zaklatásnak tekintem átalánosságban, és a jelen esetben ; és Miletics kiadatására részemről nem szavaznék. Ez alkalmat legyen szabad nekem felhasználnom arra, hogy a tisztelt kormányt figyelmeztessem egy dologra. Tessék szemeit Csehországra vetni és emlékezzék meg rá, hogy most nem régen Csehországban tabula rasa csináltatott ; minden sajtóperek iránt, és hogy minden politikai vádlott megkegyelmeztetett. Valóban itt lenne ideje, hogy a tisztelt minisztérium, hamar egyszer a múlt alkalommal alig