Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-335

335. országos ülés május 3. 1871. S3 néhány szótöbbséggel Miletics képviselőtársunkat kiadta a képviselőház többsége, itt lenne ideje, hogy a minisztérium legalább amnestia esetében gondoskodjék Miletics kiszabadításáról. Mi pedig részünkről nem adjuk ki. Péchy Tamás: Tisztelt ház ! Sok tekintetben eltérő nézeteim vannak az előttem szóló t. barátomtól, nevezetesen az iránt, mi a zaklatás ? Előttem szóló t. barátom azt mondta, hogy zaklatás az : mikép Miletics már jelenleg is el van zárva és még ki sem szabadult, és mindjárt itt jön rá a második, melyet reá praescibálnak. Ez zaklatás lehet egyes személyre nézve, de a képviselőre nézve én részemről nem azt tartom zaklatásnak ; hanem tartom azt, midőn oly dologért, melyért magán ember talán nem is idéztetnék be : képviselő azért, hogy politikai jogait ne gyakorolhassa, az államügyész által zaklattatik. Hasonlókép eltérő nézetben vagyok arra nézve is, hogy t. barátom Németh Albert előttem azokat, miket ott Miletics lapjában valaki irt: részéről is aláirni vállalkozik. Én megvallom, ezt nem tudnám aláirni, mert különösen azon czikk végén van egy pont, mely egyenesen a magyar államiságot támadja meg. (Ügy van'-) Ezeket tehát megjegyezve : méltóztassék megengedni t. ház, hogy tisztán, tárgyilagosan szólhassak az ügyhöz. Midőn a tegnapi ülés alkalmával e tárgynak elhalasztását kívántam : tettem azt különösen azért, mert igen nagy fontosságú dolognak tartom általában mindig, ha valamely képviselő kiadatása kívántatik a háztól; nagy fontosságúnak először azért, mert magára a képviselőre nézve igen gyakran fordulhat elő azon eset, hogy a maga politikai nézeteiért kívántatik talán elnémittatni, és itt e tekintetben is kívánatos, hogy a ház különös figyelemmel kisérje ez ügyet; de fontos másrészt azért is, mert ennek következtében az ország egy választó kerülete gyakran darab időre azon helyzetbe jut, hogy a maga ügyeit és érdekeit itt nem képviseltetheti. Mind e tekintetekből tehát igen fontosnak tartom, hogy minden ily előforduló esetnél a ház kiváló gonddal kezelje és figyelemmel kisérje az efféle ügyeket, és így a jelen szóban forgó ügyet is. Itt Miletics t. képviselőtársunkra nézve a mentelmi bizottság azon nézetét nyilvánította, hogy semmi zaklatás fenn nem forog rá nézve, hogy az ő ügye a rendes törvényes bíróság előtt fog lefolyni, és hogy arra nézve semmi akadály nem áll fenn, hogy a ház őt ki ne szolgáltathassa a maga rendes bírói elitélése alá. Én megvallom, azon okmányokból, melyeket előadó ur méltóztatott felolvasni, még mindezekre nézve oly teljes megnyugvást, iiogy Miletieset már most kiadandónak vélném : nem meríthettem. Nem tagadom, hogy emberi gyengeségek vannak bennem is, és megvallom, hogy mikor tudom, hogy egy képviselőtársunk néha-néha megengedi magának azt, hogy a magyar állam összessége ellen is képes agitálni: akkor én bennem nagy hajlam mutatkozik arra nézve, hogy talán könnyebben adjam őt ki a bíró elébe, mint mást, és mivel ez érzelem bennem meg van és mivel tudom, hogy önmagáról másokra legbiztosabban vonhatni következtetést: azon nézetben vagyoK, hogy nem csalódom, ha azt hiszem, hogy a t. ház talán könnyebben volna képes kibocsátani Miletics képviselő urat, mint valamely más képviselőtársunkat; és e tekintetből kiindulva, én rá nézve még szigorúbban kívánok, a dolog megfontolását illetőleg, eljárni, mint más képviselőre nézve; mert nem szeretném, ha akár egyes képviselőnek, akár a háznak szemére vettetnék, hogy érzelmei és nem megfontolása, ítélete után határoz. (Élénk h e lyeslés bal felől.) E tekintetből tehát t. ház, én is szigorúbban járok el, mint eljárnék talán más alkalommal, vagy legalább is ugyanazon szigorral az ügy megítélésénél. Én magokból a ezikkekből, ha azoknak utolsó pontja elmaradt volna : megvallom azt, hogy itt zaklatás nincs, nem tudnám kivenni; azonban van azoknak egy utolsó pontja, mely fájdalom ismét olyforma színben tünteti elő az egész ezikket, mintha az állam összessége ellen volna irányozva : ez azonban csak egyik oldala a dolognak; a másik az : hogy vajon az eddigi előzmények elégségesek-e arra, hogy a ház azokra alapítsa határozatát, és e tekintetben nézetem eltér a mentelmi bizottságétól. A felolvasott tanúvallomás éppen nem azt mutatja, hogy Miletics ezen esetre is magára vállalta a felelősséget, mert ő csak azt nyilvánította, hogy mint lovagias ember — legalább oly színben tünteti őt elő nyilatkozata, — magára szokta vállalni azon czikkek politikai redactiójára vonatkozólag a felelősséget, melyek lapjában megjelennek, ha azt a czikkek szerzői önmagok megengedik, vagy ha azt saját vállukra nem vévén rátolják, de mindjárt aztán önmaga azt mondja : hogy ezen czikkre nyilatkozhasson, szükségesnek tartja, hogy a vád egyes pontjai vele közöltessenek; tehát épen ellenkezőjét mondja annak, mintha azokért is határozottan magára vállalta volna a felelősséget. 11*