Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-331

331 országos BÍés áprii 22. 1871. 49 Halász .Boldizsár: T. ház! Az első pontot én is elfogadom. Nekem a 2-ikra van észrevételem, még pedig kettő. A 2-ik pont ugyanis ezt mondja : „Ha az 1819. óta 1848. évi január l-ig a volt földesúr tilalma ellenére, avagy tilos erdőben történtek az irtások." Minden erdő tilos, a mennyiben a földesúr engedelme nélkül nem szabad benne irtani. Tehát én ezen szót „tilos," fölöslegesnek tartom. Második észrevételem vonatkozik a maximumra, miután az 18o6-iki törvény, és annak alapján a pátensek is, a földesúrra nézve, ha ő vissza akarja váltani az irtványt: az irtványra fordított költségeket szabják meg. Hogy itt maximumot mondjon ki a ház, és mintegy privilégiumot állapítson meg : azt nem tartom helyesnek ; mert hátha nem 10, hanem 25 frt. volt a költség? Ez a becslés tárgya. En tehát azon két észrevételemet ajánlom a t. ház figyelmébe, hogy először a ,,tilos" szó hagyassék ki, másodszor, miután semmi esetre indokoltnak nem tartom, akár a maximum, akár a minimum meghatározását: én a 2-ik pont végső két sorát kihagyandónak vélem. Elnök: Nem levén senki fölírva: következik a szavazás. Lázár Ádám: Kérnék még szót. (FelMáltások a jobb oldalon: Nem lehet!) Bizonyos felvilágosításokat akarok adni. (Felkiáltások: Nem leheti) Irányi Dániel: Bocsánatot kérek, itt az az eset forog fenn, hogy köztünk igen kevesen vannak, a kik az erdélyi viszonyokat értik, és éppen Lázár képviselő ur egyik ki érti. Többször fordult elő az az eset, hogy megengedték a kétszeri szólást. Kérem a t. elnök urat: méltóztassék megkérdezni a házat : megengedi-e Lázár' képviselő urnák a másodizbeni szólást vagy nem ? Elnök: T. ház! Lázár képriselő ur felvilágosításokat akar adni ; megengedi-e a ház neki a másodizbeni szólást vagy nem? (Felkiáltások egyfelől: Meg! másfelől: Nem!) A kik megadják neki a szót: méltóztasssnak felállani. (Megtörténik.) A többség megadja. Lázár Ádám: T. ház! Én G-ecző képviselő ur nyilatkozatára akarok néhány rövid észrevételt tenni, a mennyiben t. i. ő az általam indítványozott két módositványt támadja meg. Azt hiszem, mint fogalmazója az eredeti törvényjavaslatnak, legjobban fogja tudni és érteni szavait. De mégis bátor vagyok az erre vonatkozó passust felolvasni, hogy a t. ház becses figyelmét azon czikkre fordítsam, mely czikkre ő reflectált. E czikk e) pontja azt mondja: „az 1836-ik év előtt keletkezett irtványok, ha a tulajdonos szerződésileg nem igazolja, hogy KÉPV. H. NAPLÓ 18?-f- XVI. azokra nézve a visszaváltás jogát világosan fenntartotta."' Hogy már ebből miként következteti t. Gecző ur azt. hogy 1819-ikbeli jannár 1-je előtt Erdélyben történt irtásoknál, ha nincs szerződés, ez esetben azok teljességgel kereset alá nem vonhatók, hanem a vissszaválthatlanok sorába tartoznak. Megjegyzem már, hogy ezt nem értem, s miután sem érvekkel, sem pedig a régi hazai törvényekkel megczáfolva nem látom azt, mit előadtam, maradok ujabban ezen módosításom mellett. A második ága módosításomnak az, hogy az 1848-ban történt irtásokra vonatkozólag, határozottan betétetni kívánom ezen 4-ik pont alatti módositványt. Ennek oka ott van, hogy a minisztérium kebelében több oldalról vannak elfoglalva, hogy nem is jut arra idő, miszerint azon törvényjavaslatokat, a melyek egyöntetűség és összefüggés tekintetéből összefoglalandók, tüzetesen ugy tanulmányozzák és intézzék el, hogy minden kétség eloszoljon. Ezen 17-ik §. végén beigtatandó átalános passus, melynélfogva t. i. a jelen szakaszban foglalt eltérésekkel egyébiránt a fennebbi szakaszok intézkedései az ország eme részében is érvényesek, . minden kétséget el fog oszlatni; ennélfogva, miután a jelen törvényjavaslatban oly ismert §§-ok jönnek elő, melyek az úrbéri viszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslatban is előfordulnak: nem látom át, hogy ezen 3 sor, mely a biró függetlenségére mulhatlanul szükséges, miért ne igtattatnék be ? s kérem méltóztassanak e 3 sort, mely a tisztaság és szabatosságra múlhatatlanul szükséges, elfogadni. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: T- ház! Először az indítvány második részéhez szólok. Ha ez elfogadtatik: az egész törvényjavaslatnak oeconomiája, melyet a központi bizottság elfogadott, halomra döntetnék. Az eredeti törvényjavaslatban az igaz, ezen szakasz, a melyet Lázár képviselő ur indítványozott, benne volt; de a központi bizottság kihagyta, azért, mert azon elv a törvényjavaslatnak első §. elejére tétetett, hol ki van mondva azon átalános elv, hogy az 1848. után történt irtások foglalásoknak tekintetnek és a foglalásokról szóló törvény hatálya alá esnek, következőleg a jelen törvény azon irtványokra terjed ki, melyek 1848. előtt keletkeztek. Fölösleges ezt most Erdélyre nézve külön kimondani, miután az Magyarország és Erdélyre nézve együttesen ki van mondva az első szakaszban. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ezt nagyobb világosság kedvéért óhajtaná; bocsásson meg, ez esetben Erdélyre nézve egy egész külön törvényt kellene készíteni, ha csupán ezen §-ot tekintjük ugy, mint mely Erdélyre vonat7