Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-331

48 331. országos ülés ápril 22. 1871. január elseje előtt töitént irtások a birtokosok tulajdonává válnak, kik azonban kötetesek az azokon fekvő tartozásokat megváltani; e részben a szerződések határozatai, illetőleg jelen törvény 4-ik szakasza ide alkalmazható szabályai irányadók, továbbá e czikknél a második tétel, valamint a harmadik tétel is megtartandó; a harmadiknál azonban a logieai és chronologiai rend megtartása végett bátor vagyok egy ujabb mondatot indítványozni, különös tekintettel a miniszteri javaslatban és indokolásban toglalt szövegezésben is, az 1848. óta történt irtásokra nézve, a minek kimaradása nem látszik a központi bizottság szövegezéséből okadatolva. Az 1848. óta történt irtásokra, mint toglalásokra nézve, ugyanazon törvényezikk határozottan intézkedik, még pedig hivatkozva az ezen ülésszakban keletkezett, de meg nem szentesitett szabályokra, melyek Erdélyre nézve is kimondattak irányadókul ; és megengedem, hogy ezen passus, mely ezen ezikk végén mindazon szabályokat, melyek itt nem változtatnak, Erdélyre nézve is irányadóknak jelenti ki: azonban szabatosság tekintetéből és különösen az Erdélyi bíróságoknak biztosabb útmutatás végett szükségesnek látom beigtatni azon passust, mely a miniszteri javaslatban ben van, innen azonban kimaradt, és pedig azon alakban, hogy a harmadik pont után jönne mint uj pont, beigtatandó: ,,4. Az 1848. január 1-je óta keletkezett, irtványokra nézve jelen törvény 1. szakaszának, első tétele alkalmazandó". A szerkezetbeli 4. az 5. ponttal fölcserélendő, és e szerint a negyedik most már 6. pontnak teendő. A további tételek, úgyszintén a szövegben levő 4. pont szintén logieai és chronologiai tekintetben kicserélendő lenne az ötödikkel, a mennyiben közvetlen az ötödik következik és azután következnék a negyedik mint hatodik. Egyebekben a törvényjavaslat megtartandó lenne. Ajánlom módositványomat a t. ház figyelmébe. Gecző János: Bátor vagyok a módositványra röviden megjegyezni először azt, hogy a 17. §. első bekezdését annyiban, a mennyiben itt Kraszna, Zaránd, Közép-Szolnok megyék és Kővár vidéke van, szerintem lehet megváltoztatni, miután igy alkottatott az úrbéri törvény is. Az első pontra azon észrevételt tette a t. képviselő ur, hogy ide jöjjön be, miszerint tartoznak megváltani, és a megváltást szabályozzák a szerződések, és a 4-ik §-ban kimondott elv, a mennyiben az első §. szerint nem történt. Ezen §-ban az van mondva, hogy az 1819. január l-ig történt irtások többé a birtokosoktól vissza nem válthatók. A pátens, melyre a tisztelt indítványozó hivatkozott, maga mondja, hogy csak akkor nem válthatók vissza az irtások, ha szerződés nem létezik. Itt tehát különbség van a pátens és a jelen törvény közt, különbség a birtokosok javára és érdekében anynyiban, a mennyiben a birtokosoktól akkor sem vehetők el az 1819. előtt történt irtások, ha aziránt szerződések léteznének is, hanem kötelesek megváltani, azaz kötelesek a jelen törvény §§-ai szerint kárpótolni a földesurat. Ha a módositvány elfogadtatnék : akkor először hosszú perlekedésnek lennének kitéve a birtokosok azon kérdés körül, hogy a szerződések hogyan hangozzanak, és van-e helye a visszaváltásnak 1 De különben a jelen törvény §§-ai szerint Magyarországra nézve az 1836-ik év van megállapítva elévülési időszaknak, az azelőtt törtónt irtások Magyarországon sem vehetők vissza, hanem átalánosan megváltás tárgyai. Már ha Magyarországon az 1836-ik év az utolsó idő: akkor Erdélyben, hol a birtokviszonyok rendezetlenebbek, miért legyen az 1819-ik év? Ez nem volna összhangzó a törvény szellemével és az illető birtokosok érdekeivel. Részemről tehát az első pontot ugy, a mint az szövegezve van, meghagypndónak vélem. Másik észrevétele t. képviselő uruak az, hogy az 1848. utáni irtásokról ezen törvény nem szól, nem szól ezen 17. §. a megváltás módozatáról, és nem szól arról, a mi a megváltás mértékét szabályozza. Már pedig nézetem szerint, ha ezt bevennők ide : akkor be kellene venni mindazt, a mi atör vényjavaslatban már benne van. Ez azonban szükségtelen, mert itt az utolsó §. eleget tesz azon czélnak, melyet ezen törvény már magában foglal, és kiterjeszti az intézkedéseket Erdélyre, csak annyiban tevén kivételt, a mennyiben az 5-ik pont nem szól róla. Az tehát, a mit a t. képviselő ur indítványozott: teljesen fölösleges, miután az 1. §-ban már ki van mondva a vezérelv. Miután pedig az szükségtelen, mert végső szakasza ezen ezimnek mindazon intézkedést, melyet ezen törvény már magában foglalt : kiterjeszti Erdélyre is, és csak annyiban van kivétel, a mennyiben az 5-ik pont nem szól, nem intézkedik róla ; de teljesen szükségfölötti azért is, mert az 1-ső §-ban már ki van mondva a vezérJv, t. i. hogy az 1848-ik év január 1-ső óta a volt földesúr beleegyezése nélkül keletkezett irtványok foglalásoknak tekintetnek : ezen szakasz az erdélyi viszonyokra is tökéletesen értendő; én, kivéve a bekezdést, a megyék megnevezését, sem első, sem második indítványát a képviselő urnák czélszerünek nem látom, sőt fölöslegesnek tartom: következőleg kérem a szöveg megtartását, ugy a hogy van. (Helyeslés.)