Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-350

350. országos ülés május 26. 1871. 35 g én annál kevésbbé tudhatom, hogy igaz-e ? hanem ők azt mondják; hiába, meg van a gyanú! és mig az meg lesz, nem szavaznak meg egy kraj­czárt sem ezen czélra. Ez iránt tehát megvan a gyanú ; de az iránt, hogy háDy és mennyi em­bert öltek meg a zsiványok és hány és mennyi embert raboltak ki: az iránt megvan a bizonyos­ság. Hogy már most azért, mert egy irányban meg van a gyanú, nem kell intézkedni annak megtorlása iránt, a mi iránt bizonyosság van: ezt a logikai következtetést nem értem. (Helyeslés.) Előttem minden esetre legnagyobb súlylyal bir az, a mit Simonyi képviselő ur felolvasott, az 1848—49-ik évi katonai pénztárrablás. Itt min­den esetre szükséges, hogy a dolog tisztába ho­zassák, mert az lehet kétféle s lehet oly eset, a minőt ő feltett, hogy az oly elvétele a kato­nai pénztárnak, mely az akkor lefolyt szabadság­háború folyamában történt. Oly elvétele tehát, a melyről meggyőződésem szerint, azt hiszem, büsz­kén tartozunk elmondani, hogy arra nézve, a ki azt elvette : csak dicsőség háromolhatik ; de lehet oly elvétel is, a mely soha semmi körülmények között nem szabad, mert lehet ez nem hazafiság­ból, nem a haza számára lett elvétel, hanem rablási vágyból saját számára. Ha ezen utóbbi az eset, akkor az is épen oly közönséges rablás, mint minden más, és akkor a becsületes embe­reknek sem Arad, sem más megyékben nincs okuk félni; ha másforma : akkor igen is, ha a királyi biztos beleavatkozott, a legkeményebb büntetést megérdemli. Én legalább igen kérem, hogy midőn valaki rablást emut, mindaddig, mig ki nem tűnik annak azon hazafiatlansága, hogy ezen rablás alatt hazafiúi tényeket értett, mi ne értsük azt igy, mert a rablás alatt nem szabad azon tényeket érteni. (Helyeslés.) Végül t, ház, ugy is sok ideje eltelt a t. háznak ezen ügygyei, én összeszedve röviden in­dokaimat, miután azon vidéknek minden szoro­sabb ismerősétől azt hallottam, hogy a királyi biztosi intézmény jótékony, miután azon meg­győződésben vagyok az előterjesztett adatok sze­rint, hogy még annak fenntartása szükséges : ré­szemről a biztosi intézményre a kivánt 140,000 frtot megszavazom. Részemről igen kérem azo­kat, a kiknek visszaélésekről tudomásuk van, mél­tóztassanak azokat a maga hivatalos módján a kormánynak tudomására juttatni; a belügymi­nisztertől pedig elvárom, hogy azokat meg fogja vizsgáltatni, és a kiket bűnösöknek talál, szigo­rúan meg fogja büntettetni. (Atalános élénk he­lyeslés.) Babes Vincze: T. ház! (Zaj.) Elnök: A ki másodszor kivan szólani, méltóztassék mindjárt a szabályokra hivatkozva megmondani, hogy mely czimen akar szólani. Babes Vincze: Szavaim félre magyaráz­tattak és ennek helyreigazítása végett akarok szólani. (Halljuk!) Igen fontos szemrehányás volt az, hogy azok, a Mk ezen visszaéléseket tud­ták: miért várták be a mai, illetőleg a tegnapi napot. Én világosan mondtam, hogy csak most a múlt napokbau, és pedig tegnapelőtt kaptam a neveket és a tényt, tehát előbb nem mond­hattam meg. Elnök: Elfogadja a t. ház a pénzügyi bizottság által előterjesztett, most átalánosság­ban tárgyalt törvényjavaslatot átalánosságban igen nagy nem? A kik elfogadják: méltóztassa­nak fölállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Jámbor Pál jegyző (olvassa a tör­vényjavaslat cdmét, továbbá 1. 2. 3. §-ait, melyek­észrevétel nélkül elfogadtatnak, olvassa a 4-ilc §-i.) Szontagh Pál (gömöri) előadó : A köz­ponti bizottság egyedül egy szót kivan megváltoz­tatni: „bízatnak" helyett „bizatik meg" (Helyeslés.) Elnök: El fogadtatik. Holnap 3-or fog felolvastatni. Következik az úrbéri törvényjavaslatban a főrendiház által tett módosítások tárgyalása. Széll Kálmán jegyző (olvassa a höss­ponti bizottság jelentését.) Huszár Imre előadó: T. ház! TJgy gondolom, hogy a központi bizottságnak jelentése átalánosságra nézve indokolja azon szempontokat, melyeket a központi bizottság, a főrendiház mó­dositvány aival szemben, elfoglalt. Kérem a jelen­tésnek atalános részét szintén elfogadtatni a ház által. Széll Kálmán jegyző (olvassa a 7-ik §-ra vonatkozó módositványt.) Huszár Imre előadó : T. ház ! A fő­rendiháznak módositványa e §-nál szemben a kép­viselőház által megállapított szövegezéssel, csupán annyiból áll, hogy a puszta telkeket definiálni kívánja. A központi bizottság azon szempontból in­dulván ki, hogy a törvényjavaslatban nem állt a defi­nitio, és helyesebb, ha a deíinitio a törvényben foglaltatik : a főrendiháznak ezen módositványát elfogadta. (Helyeslés.) Halmossy Endre: T. ház! E szavak „ez utóbbiak" nem maradhatnak ki, mert a fő­rendiház módosítása kétfélét különböztet meg; azt mondja: először azok, melyek már mint pusz­tatelkek voltak bevezetve : másodszor azok, melyek az úrbéri táblába be lettek vezetve, mint úrbé­resek, azonban később elhagyattak. Ezenjjszó „elha­gyattak" csak az utóbbiakra vonatkozik s azért a főrendiház módositványa nagyon helyes, és. én kérem azt változatlanul elfogadtatni. Huszár Imre előadó: T. képviselő­ház ! Azt hiszem, hogy e szavak: „ez utóbbiak" 45*

Next

/
Oldalképek
Tartalom