Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-343

843. országos ttlés május lő. 1871. 267 Hanem meg kell vallanom, hogy nagyon csodálkoztam, midőn haliam Simonyi t. tagtársunk résaéről azt mondani, hogy az intézeteknek nem szabad semmi más szabadalmat, vagy könnyítést adni, melyet nem adunk meg egyszersmind az egész közönségnek is. Ha ő így érti az egyenlőséget: akkor terjesen meg kell szüntetni valamennyi társulatot, mert a társulatok léte már privilégium. Ha pl. a magánembernek adóssága van, azért nem csak bizonyos összeggel kezeskedik, hanem egész vagyonával, sőt még testével is azon országokban, hol adóssági fogház létezik. A társulatok azonban egészen más, és pedig sokkal kedvezőbb helyzetben vannak, mert az igazgatóság tagjai közül egy sem kezeskedik egész vagyonával, hanem csupán a mit a részvény erejéig aláirt. A többiről, ha nincs pénz a pénztárban, az igazgatóság nem kezeskedik. A társulatnak már létezése is privilégium, és minden országban elismerték, hogy ez szükséges, mert a társulatokra szükség van, ezek pedig másként nem állhatnak fönn. Tudni fogja a t. ház, hogy Angolország volt azon egyetlen ország, hol, a bankok kivételével, egész 55-ig létezett oly törvény, mely szerint minden részvényes egész vagyonával kezeskedett a társulat adósságaiért. Angolországban is belátták, hogy ez ez idő szerint, midőn a társulatok kifejlődése oly Dagyon szükséges, lehetetlen ; és hozták a limited liability-t, melyet Simonyi Ernő t. tagtársam igen jól ismer. Ezen törvény kimondja, hogy az igazgatóság tagjai, és a részvényesek csak is az aláirt részvény erejéig kezeskednek a társulat adósságaiért. Tehát a társulat már magában kedvezmény, és nem lehet mondani, hogy a közjó meg nem engedi, hogy ez létezzék. Ha t. barátunk Simonyi Ernő azt mondja, hogy magán emberrel szintén lehet oly szerződést kötni, mely szerint a tőke vissza nem fog fizettetni, mely szerint felmondás nem lehet: bizony lehet ily szerződést kötni, csak hogy a magán tőkések nem kötnek ilyet, mert fönn nem tarthatják magukat, mig a társulat ilyet köthet és köt is. A mi nagyon t. tagtársunk Palk Miksa észrevételeit illeti, csak utolsó szavaira akarok felelni. En is fönntartom magamnak, mint ő akkor, a midőn e szakasz tárgyaltatik, éhez hozzá szólni; hanem már most ki kell jelentenem, hogy valóban meg nem foghatom azon ellenmondást. Annak, hogy ő Simonyi Ernő képviselő ur ellen az egyenjogúságot védelmezte és szintén azt mondta, hogy monopóliumot nem akar fölállittatni: természetes következménye az lett volna, hogy azon kedvezményeket, melyeket a földhitelintézetnek megadunk, minden hasonló' czélu intézetre kiterjeszszük. (F'ólkiáltások jobb felől : Ó is azt akarja!) • Ö azonban ennek ellenében azzal végzé beszédét, hogy ezt esak a földhitelintézetnek adja meg. Megvallom én is, hogy sokkal jobb lett volna a törvényt ugy szerkeszteni, hogy hatálya mindjárt minden ily intézetre terjedjen ki; s mikor a központi bizottságban a nagyon t. igazságügyminiszter úrhoz azon kérdést intéztük, hogy miután ő elfogadta a mi javaslatunkat, miután a kormány szintén azon véleményben volt, hogy ezen kedvezményeket minden ilyen intézetre ki kell terjeszteni, miért nem hozott be mindjárt ilyféle törvényjavaslatot ; — a nagyon t. igazságügyminiszter ur azt felelte, liogy akkor — mert már két éve, hogy e kérdést hozzá intéztük, — nem is gondolt más intézetekre, nem is gondolta, hogy más ily intézetek keletkezhetnek Magyarországon, de hozzá tette, hogy, ha a tárgyalás alkalmával valamely józan és életre való eszme felmerül: kötelességének tartja ezen eszme't elfogadni, és annak következtében szintén hozzájárul a központi bizottság javaslatához. Ez volt a nagyon t. miniszter ur felelete. Megvallom, hogy a kormány képviselője ellene volt azon véleménynek, melyet nagyon t. tagtársunk Falk Miksa emiitett, hogy t. i. minden társulat terjeszsze a ház elé az ő alapszabályait. Ez a központi javaslatban nem fogadtatott el. A központi bizottságnak az a véleménye, hogy először: nem tartozik a ház teendőihez alapszabályokat megvizsgálni; másodszor: a tapasztalat azt mutatta nekünk, hogy valamely törvényjavaslat, főkép ily törvényjavaslat, mely többé kevesbbé magán természetű, itt maradhat két évig is. Ezen törvényjavaslat itt feküdt majdnem 2 évig. A földhitelintézetnek ez nem volt semmiképen kárára, minthogy működik, létezik; de, ha valamely más társulat keletkezik, és egy-két évig várnia kell, akkor bizony nem fog semmi intézet keletkezni. Már pedig azon véleményben vagyunk, hogy ily intézetek felállítása szükséges, azért az ilyenek felállíttatását minden módon könnyíteni kell. Még egyszer bátor vagyok ajánlani e törvényjavaslatot átalánosságban. Horváth Döme igazságügyminiszteri meghízott: Szabad legyen a kormány nevében néhány szóval kijelentenem, hogy a kormány a központi bizottság szövegezését átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Elnök : Senki felírva nem lévén, felte34*