Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-343

34S. országos ülés május 15. 1871. 265 Poroszországban 30—40—50 */

0-kal szállt alá. Mi volt ennek következménye? Következménye az volt, hogy azok, kik pénzt adtak kölcsön földbirtokra: most tömeges tőkefelmondással rohanták meg a földbirtokosokat. Ha már most azon átalános rövid procedúra, melyet — teszem — kereskedelmi ügyekben szoktunk alkalmazni, alkalmaztatik a földbirtokra is: akkor megtörténhetik, hogy egy pár hét alatt a földbirtoknak legnagyobb része átmegy más kezekbe és a polgárságnak egy tetemes osztálya koldusbotra jut. Azért a régi hypothekalis törvényhozás ezen bajon ugy vélt segithetni, hogy ezen gyorsabb, kereskedelmi ügyekben gyakorlatban levő procedúrát nem alkalmazta a földbirtoki hitelre, hanem lassitotta azt az executióra, az árverésre, perre nézve. A hol ez sem volt elegendő, ott moratóriumhoz folyamodtak. így például Poroszországban — bocsánatot kérek, hogy ismét Poroszországra hivatkozom, de igazságszolgáltatás dolgában Poroszország csakugyan minta-állam — már a múlt században a 7 éves háború után Nagy Frigyes három évi moratóriumot adott; a jelen században a franczia háború alatt és után 1807 — 17-ig tartó moratórium adatott, sőt Poroszország egynémely részeiben kiterjesztetett az 1821-ig. Azt, hogy ez nem jó eszköz : talán nem szükséges magyarázgatnom. Méltóztatnak tudni, hogy a moratórium mindig jogtalan és káros. Jogtalan, mert az államnak — véleményem szerint — nincs joga belenyúlni oly viszonyokba, melyek magán szerződéseken alapulnak; káros pedig azért, mert a tőkepénz annál kevésbbé fog fordulni a földbirtok felé, ha mindig attól kell tartania, hogy az állam részéről moratórium adatik és a hitelező a pénzét a kiszabott időben nem kapja vissza. Az ujabb törvényhozás erre már nem igen szorul. Egyébiránt azok a régi intézkedések a mai viszonyokhoz nem is illenének; tetszik tudni, hogy a földbirtoknak a mai időben sokkal több pénzre van szüksége, mint ennekelőtte, minek indokait nem szükséges részletesen fejtegetnem; szüksége van arra oly annyira, hogy ma már nem érheti be azon tőkékkel, melyek természetöknél fogva különben is — mint például az *árvapónzek — arra vannak utalva, hogy hosszabb időre a földbirtoknak adassanak; hanem kénytelen magához vonni azon tőkék egy részét, melyek természetöknél fogva mozgók. Sőt oly országban, mint a milyen a mienk, hol a földművelés túlnyomó : azon tőkék semmikép sem elegendők, melyek az országban feltalálhatók, hanem kénytelenek vagyunk idegen piaczokhoz is fordulni. Ha igy áll a dolog: akkor mi nem kivánlíffY. H. JUPLÓ l&Ví OTI. hatjuk azt a külföldi tőkepénzestől, hogy ide jöjjön és minden egyes hypotheka értékét vizsgálja és Ítélje meg; nem kívánhatjuk tőle továbbá azt, hogy ő azt a pénzt, melyet mozgósithatónak, ha már nem is mozgónak kell tartani: nem tudom hány évre adja kölcsön a földbirtokosnak. így keletkeztek földhitelintézetek. Ezek mintegy közvetítőt képeznek a földbirtok közt, melynek hosszú időre kijáró kölcsönre van szüksége, és a tőkepénzes közt, ki csak rövid időre adhatja ki pénzét. Az ellenmondás, melyet említettem: abban áll, hogy egyrészről a régibb időben és részben most is a földbirtokosnak szüksége van arra, hogy a törvény bizonyos oltalmat adjon neki a hitelezői részről eredő fölmondási megrohanások ellen; más részről pedig a hitelező ugy akarja elintézni dolgát, hogy pénzét minden pillanatban megkaphassa. Ezen ellenmondást másképen nem lehet kiegyenlíteni, mintha a tőrvényhozás átalában oltalma alá veszi a földbirtokost az ellen, hogy a rögtöni felmondások és elárverezések által meg ne károsittassék; de másfelől a földhitelintézeteknek megadja azon jogot, hogy hanyag fizetők ellen gyorsan járhassanak el ; mert nekik is vannak kötelezettségeik a jelzálogos levelek birtokosai iránt. Megvallom tehát, hogy daczára annak, hogy tökéletesen helyesnek ismerem el azon elvet, melyet Simonyi Ernő képviselőtársam fejtegetett: még sem látok vétket ezen elv ellen, ha fenntartjuk a tőrvényhozásban a földbirtoki hitelre nézve ezen bizonyos cautellákat, az eljárásnak ezen lassítását; de kivételt teszünk alóla ott, hol földhitelintézetről van szó, mert a földhitelintézetek már alapszabályuknál fogva, azon modalitásoknál fogva, melyek alatt a pénzt kiadják: biztosítjuk a hitelezőt az ellen, hogy véletlenül nem fogják felmondással megrohanni. Van ezen fölül még egy másik ok is. Emiitettem, hogy a földbirtoknak nem elegendő azon pénz , melyet saját országunkban találunk, hanem kénytelenek vagyunk idegen piaczokhoz is fordulni; ottan pedig nem mi vagyunk az egyedüli pénzkeresők, hanem odajőnek e végből más intézetek is. Ott a magyar földhitelintézet és akármilyen magyarországi földhitelintézet zálogleveleinek concurrálni kell más intézeteknek, például a bécsi nemzeti banknak zálogleveleivel. Már pedig méltóztatnak tudni, hogy a bécsi nemzeti bank nemcsak mindazon privilégiumokkal bir, melyekkel mi föl akarjuk ruházni a magyar földhitelintézetet, hanem bir azokon túlmenő privilégiumokkal is. Ha tehát nem akarjuk, hogy saját kárunkra előny adassék az idegen zálogleveleknek : akkor meg kell adnunk a 34