Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-343

313. országos Illés május 15. I87i. 26$ Elnök Ennélfogva a tárgyalás megkezdésének semmi gát nem áll útjában. Bujanovics Sándor jegyző: olvassa a központi bizottság jelentéséből as átaldnosságra vonatkozó részt.) Elnök ; Méltóztatnak a törvényjavaslatot felolvasottnak tekinteni: [felolvasottnak tekintjük.) Horn Ede a központi bizottság előadója: T. ház! A központi bizottság elmondotta jelentésében, miért fogadta el, és miért ajánlja elfogadás végett átalánosságban e törvényjavaslatot. Nem hiszem, hogy volna e házban, hogy volna az országban valaki, ki tagadná először azt, hogy Magyarországnak nagy szüksége van a földhitel kifejlődésére, s másrészről azt. hogy a földhitel kifejlése csak ugy le- | hetséges, ha külön intézetek léteznek e czélra. I Hogy e külön intézeteknek nagy szükségük van ] bizonyos kedvezményekre, bizonyos könnyítések- j re, elismerték még oly országokban is, hol általában a telekkönyvi és birtokviszonyok, és a perrendtartás sokkal rendezettebb állapotban vannak, mint nálunk. Elismerték ezt rnég oly országokban is, hol az ipar és kereskedelem kifejlődésének következtében a földművelés sokkal kisebb szerepet játszik, mint nálunk. Annál szükségesebb ez nálunk Magyarországban, hol átalában a telekkönyvi, a birtok és perrendtartási ] viszonyok még annyi kívánni valót hagynak, és másrészről, hol a földművelés az országnak majd- | nem egész gazdagságát, vagy legalább a jólétnek I fő forrását képezi. Ezért szükségtelennek tartom hosszabban indokolni, miért kívánja és javasolja a központi bizottság e törvényjavaslat elfogadását. Csak egyetlen egy ellenvetésre leszek bátor reflectálni: ez oly ellenvetés, mely egészen ellenkező szempontból indul ki. melyet azonban t. képviselőtársaimtól és e házon kívül a sajtóban S is hahotlam hangsúlyozta! ni. Azt mondják, hogy ha valóban hiszik a köz- | ponti bizottság és a kormány azt, hogy a földhitel j kifejlődése szükséges Magyarországban: továbbá, ha I hiszik azt, hogy a földhitel kifejlődését csak bizo- \ nyos rendkívüli, a közönséges perrendtartástól eltérő szabályok által lehet eszközölni : miért akarják ezen kedvezményeket, ezen könnyebbi- ; téseket csak a földhiteiintézeteknek megadni, és nem átalában a hitelezőknek is és hozzá teszik, J hogy nőkor az ipar- és kereskedelmi hitel érdekében szükségesnek ítéltetett a váltó-rendtartás behozatala: annak alapján nem csupán az intézeteknek, hanem általában minden hitelezőnek joga van az ezen rendtartásban foglalt perbeli könnyebbitéshez és gyorsításhoz. Nézetem szerint ezen ellenvetés egészen tekinteten kivül hagyja azon lényeges különbséget, mely a földhitel és kereskedelmi hitel közt, a földhitelintézetek és kereskedelmi hitelintézetek közt létezik. Midőn például valamely bank alakittatik, mely a kereskedelem és iparnak hitelt akar adni: azon hitel, melyet a bank ad, lényegében semmit sem különbözik azon hiteltől, melyet a magán pénzember, a magán tőkepénzes adni szokott, kivévén, hogy a bankok felállítása által a hitel könnyebb, hozzáférhetőbb és olcsóbb lesz; de természetére nézve ezen hitel, legyen bár az leszámítolási vagy előlegezés! hitel, természetére nézve ugyanaz, melyet a magán pénzember ezelőtt is adni szokott, elannyira ugyanaz, hogy a bankok felállítása nemcsak hogy meg nem szünteti a magán pénzember hitelüzletét, hanem inkább nagyon könnyebbíti azt ; mert a magánember is, midőn leszámítolás, vagy előlegezés utján kiadja hitelben pénzét: szintén a bankhoz fordul és a banknál reescomptiroztatja váltóit, illetőleg a banknál teszi le azon papírokat és értékeket, melyeket ő zálogba elfogadott. Azonban egészen másképpen áll a dolog a földhitellel. Ugyanis a földhitel, melyet az intézet ad: egészen különbözik azon földhiteltől; melyet a magán ember, a magán tőkepénzes szokott adni. A földhitel lényege két dologban áll: az első az, hogy azon földhitelnél, melyet az intézet ad : a tőkét soha sem kell visszaadni; s hogy az adós csak törlesztés utján, a mennyiben egy kevéssel nagyobb kamatot fizet: lefizeti szintén a tőkét is. Ez a jó és hasznos földhitel első kelléke. Második kelléke abban áll, hogy az intézetnek soha sem áll szabadságában a hitelezőnek a tőkét felmondani. Mind a két dolog nagyon szükséges, nagyon lényeges a kölcsönt vevő földmívesre nézve; mert a földmives földbirtokos, nem ugy mint a kereskedő, vagy iparos, a ki viszafizeti a pénzt 2— 3 hó alatt, hanem neki befektetésekre van szüksége, s éhez kell, hogy biztosítva legyen egyrészről az iránt, hogy azt viszsza ne lehessen venni tőle, és másrészről, hogy csak kamatot fizessen és nem tőkét. A magánember egyik kelléknek sem felelhet meg. A magánember adhat ugyan néha-néha 2—3 évre kölcsönpénzt, de 30 — 40 évre nem, másrészről soha sem akar lemondani felmondási jogáról. A földhitelintézetek mindazon országokban, hol virágzásra jutnak, nemcsak nem könnyítik a magánhitelezők műveleteit: hanem oda törekszenek, hogy a magánkölcsön kijöjjön úgyszólván a szokásból, s hogy ők helyettesítsék a magánhitelezőket. Ennek következtében azt gondolom, igen könnyű kitalálni, miért lehet nagy kedvezményeket adni a hitelintézeteknek, s miért nem szabad ugyanazon kedvezményeket a magánhitelezőkre is kiterjeszteni, s miért nem lehet a