Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-342
280 342. orszáyos ülés május 13. 1871 jött, bol még nem is volt alkalom utasítást kapni, mert ha erre lett volna alkalma az illetőnek : azon t. képviselőtársam, ki ezt Hoffmann mentségére közbe kiáltotta, tudta volna, hogy az utasítás vonatkozhatott arra, hogy a megválasztott képviselő, vagy akkor követválasztói nevében, mit szóljon, mit tegyen ; de a parlamentális életben még soha és sehol nem volt oly utasítás, mely valamely képviselőt följogositna a most nagyon is divatba hozott kivétel szerint pótképviselő megbízására. (Mozgás jobb felől.) Csak az elébbeni okokból magyarázhatom azt is, hogy Hoffmann érdemes képviselőtársam kérdésbe tette: vajon miért kívánná a minisztérium magának ezen teljhatalmat megadatni ? hiszen az ő, — engedje el nekem ezen kifejezést — nem kissé ügyvédies okoskodása szerint, az éppen kárt tenne a minisztériumnak. Bocsásson meg a t. képviselő ur, ha ő a régiekkeli foglalkozása miatt nem tudja, megmondom én ; azért kivanja a minisztérium e fölhatalmazást, hogy ezentúl necsak az függjön tőle, hogy kik legyenek birok ; hanem az is, hogy hol legyenek a törvényszékek ; necsak az függjön tőle, hogy hol legyenek a törvényszékek, hanem — miután egyenként is szabad a törvényszékeket fölállítani : — az is tőle függjön ezután, hogy micsoda sorban állíttassanak föl azok. mely vidékek jutalmaztassanak meg előbb, melyek később; kívánja azért, hogy hatalmában legyen két évig, egész vidékeket függetlenül büntetni és jutalmazni, és csak 2 év múlva a választások után terjeszteni a szervezést a ház jóváhagyása alá. Ha Hoffmann képviselőtársam ezt nem tudta, én ime megmondtam, hogy áll. (Egy hang jobb felől: „De nem ugy áll a dolog ! u „De igen !" Bal felől Megjegyzést kell még tennem a centralisatióra vonatkozó elmefuttatására is, melyet ő a föllebbezési térre vitt át, miről senkisem beszélt. Hiában, midőn nem lehet a mondott érveket czáfolni : akkor ke res a t. képviselő ur megczáfolásra oly állításokat, a miket senki sem mondott; régi szokás ez. Erre vonatkozólag azt kell kérdeznem, vajon az összes bíróságok helyei meghatározásának és birói kinevezéseknek egy kéz aláirásátóli fölfüggesztóse az összes bíróságok üstökének — az eljárásra nézve ugyanazon egy kézbekeritése, az ő classieus fölfogása szerint is nem eentralisatiója-e ezen ügynek 1 Én az egységnél szűkebb centrumot részemről még csak képzelni sem tudok. Ezeket fölemlítve, nem marad egyéb hátra, minthogy — miután a tisztelt igazságügyminiszter úrhoz szerencsénk nem lehet, és igy egyenesen hozzá nem fordulhatok, hogy átalában kifejezem azon reményemet és némely óvástételemet, hogy ha az igazságügyminiszter ur ezen teljhatalmat megkapja : nem fogja azt hazánk erdélyi kerületének kárára fölhasználni; a mint most már illetékes helyen rebesgetik, hogy 10 törvényszéket akar elvonni az erdélyi kerületből épen onnan, hol a viszonyok rendezetlenségénél fogva azokra legnagyobb szükség van. Végre egyszerűen annyit jelentek ki, hogy ha Radó Kálmán érdemes képviselőtársam véleménye szerint — ugy szólván — csak administratiónális teendők, csak „ugy szólván" adatnának át a minisztériumnak : az ellen semmi kifogásom nem lenne; de miután a legkevósbbé sem administrationális teendők, nem ugy szólván, de teljesen szándékoltatnak átadatni a minisztériumnak : én ebbe bele nem egyezhetem. Az első szakaszt el nem fogadhatom, és kívánom fönntartani a központi bizottság véleményét. (Élénk helyeslés bal felől.) Hoffmann Pál: T. ház ! Személyes kérdésben kívánok szólani. (Halljuk.) Tegnap mondott szavaimnak nyilvánvaló elferdítése ellen kell megjegyzést tennem. Az előttem szólott t. képviselő ur azt állítja, hogy én tegnap azon veszedelmes, — és magam is kijelentem, hogy veszedelmes elvet — vitattam volna, mintha az egyes képviselők saját jogukat a házban átruházhatnák. Én ezt tegnap nem mondtam. Én tegnap az ellenzék, jelesen Mocsáry képviselő ur részéről nyilvánított azon nézetet, hogy a ház egészében nincs jogosítva, és nemcsak a ház, hanem az összes törvényhozás, annak mindhárom factora, a képviselőház, a főrendiház és ő felsége nincs jogosítva egyes jogainak gyakorlását különös fontos okokból a kormányra bízni, — mondom: e nézetet vontam kétségbe. Hogy ez egészen más, mint a mit nekem képviselő ur imputált, minek veszedelmességét itt vitatta : annak megítéléséhez nézetem szerint nem sok belátás kell. Csak azon tiltakozásomat vagyok bátor még ezenkívül nyilvánítani, melylyel az ellen kell fölszólalnom, hogy a t. képviselő ur ez alkalommal, ezen általa veszedelmesnek nevezett elvről szólva, melyet én nem vitattam, az én, e házon kívül, képviselői állásomon kívül még folytatott minőségemet, tanári minőségemet is szóba keverte, mit én képviselői jellememnél fogva kénytelen vagyok a leghatározotabban visszautasítani, mert ez törvényellenes pressió, mely pressiót én a parlamentalis szokásokkal és a képviselői függetlenséggel megegyeztethetőnek nem tartok. (Élénk helyeslés jobb felől! Ellenmondás bal felől.) Tisza László: Csak annyit jegyzek meg egyszerűen, hogy a mely rendreutasitást az elnökségtől tisztelettel elfogadnék, arra a
