Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-341

216 841. országos ülés májas 12. 1871. Igen, szegénységi bizonyítványt állit ki önmagának ; mert mivel fogják önök motiválni az ország közönsége előtt azt, hogy az országgyűlés lemondott ezen esetben hatalmáról és tanácsosabbnak tartotta a miniszternek adni a teljhatalmat annak elvégzésére, amit nekünk kellett volna elvégeznünk. Kénytelenek lesznek önök bevallani, hogy ezen országgyűlés — a mint már a központi bizottság jelentésében érintetik is az, hogy az országgyűlés által kiküldött bizottságnak nem olt módjában a szükséges adatokat használni: -kénytelenek lesznek önök bevallani, hogy ezen országgyűlés nem birta oda utasítani és arra késztetni a minisztériumot, hogy a kellő adatokat adja rendelkezésére. De be lesz vallva az, hogy az országgyűlés és általa kiküldött bizottságban nem volt meg a képesség arra, hogy kellőleg megtudja Ítélni, mit kivan átalában az igazságszolgáltatás érdeke és mit kivannak egyes vidékek érdekei. De még ennél tovább is kell önöknek menniök és Perczel Béla képviselő ur a 25-ös bizottságnak volt elnöke, már erre a térre lépett, azt mondván, hogy a 25-ös bizottság tagjai — és természetesen ugyanazon Categoriába kell sorozni a képviselőház összes tagjait — nem képesek arra, hogy jó javaslatot készítsenek, mert a vidéki érdekek pressiója alatt állanak. Ezt mondotta a 25-ös bizottság tisztelt elnöke és ez magyarul nem tesz egyebet, mint azt, hogy a 25-ös bizottságnak ugy, mint a képviselőháznak • tagjai nem képesek magasabb szempontokra emelkedni, nem képesek ezen ügyet a haza javának szempontjából megítélni; hanem hogy mindnyájunkat személyes tekintetek vezérelnek, hogy mindnyájan azt szoktuk főképen tekintetbe venni: vajon nem fognak-e küldőink boszankodni azért, hogy nekik járásbíróságot, törvényszéket szerezni nem tudtunk. E térre terelték önök a dolgot és ekkint kénytelenek lesznek maguk lerántani ezen országgyűlés tekintélyét. Mig az országgyűlés ily színben fog föltüntettetni, addig a miniszter, ki teljhatalommal láttatik ei: ugy lesz oda állítva, mint mindentudó, mint mindenek fölött bölcs és igazságos ember, kire, szemben az országgyűléssel, mely erre képtelen volt, tanácsos volt rábízni ezen fontos szervezet megvalósítását. Hogy mily következése lesz ennek az országgyűlés tekintélyére nézve, arra nézve, hogy miként fog vélekedni az ország az országgyűlésről, miként fog általában az alkotmányosságról vélekedni: ezt magyaráznom alig szükséges. Azt fogja mondani a közvélemény, hogy ezen országgyűlés nem egyéb, mint egy sok időt és pénzt pazarló nagy, de haszontalan apparátus; azt fogja kérdezni: „mire való az, hogy hónapokon át annyi ember üljön itt, vesztegesse idejét nyelvköszörüléssel, mikor utoljára maga is bevallja, hogy mindazt, a mit végeznie kell, egyes ember, a miniszter sokkal jobban tudja elvégezni." A homályt, mely az országgyűlésre ez által vettetni fog, még neveli más körülmény is. Mint köztudomású, a minisztérium nem tartotta szükségesnek, vagy nézete szerint sokkal fontosabb dolga is volt, hogy kezdettől fogva oda törekedjék, hogy az országgyűlést kellőleg oiy állásba helyezze, miszerint a fönnforgó kérdés iránt tökéletesen tájékozva legyen. Igen jól tudjuk, előadta nevezetesen Tisza Kálmán képviselő ur, a 25-ös bizottság históriáját, és akkor, midőn az országgyűlés, midőn a 25-ös bizottság, daczára a kormány mulasztásának, nagy bajjal és nagy lelkiismeretességgel végre elkészitette javaslatát: jön gr. Andrássy, jön Kerkapoly miniszter ur, és mint a királyi biztosok a megye jorotoeolumát grueificálják, ugy ezek azt mondják: „hasznavehetetlen a ti munkátok, majd magunk fogunk intézkedni, s a központi bizottság magára vállalta, hogy fedezze a kormány által elkövetett mulasztásokat s hibákat, olyanokkal vádolván a 25-ös bizottságot, mik tökéletesen méltatlan , alaptalan ráfogások." Azt mondja a központi bizottság jelentése, hogy semmivel sincs bizonyítva, a mit a 25-ös bizottság ajánl, hogy t. i. 115 törvényszék, és 407 járásbíróság fölállítása szükséges. Ez szerinte tökéletesen indokolatlan, alaptalan javaslat. Azt mondja továbbá, hogy a 25-ös bizottság nem az igazságszolgáltatás elveire fektette indítványát. Szóval oly könnyelműséggel, felületességgel vádolja a 25-ös bizottságot, hogy valóban igen lehet csodálkozni rajta, tudva e körülményeket, miként vállalkozhatik valaki arra, ily vádakat emelni az országgyűlés kifolyása, egy országos bizottság ellen. És mit tesz a központi bizottság ? azt ajánlja az országgyűlésnek, hogy mondja ki egyszerűen, hogy 102 törvényszék és 360 járásbíróság állíttassák föl. Mi által van indokolva, hogy épen ennyi állíttassák föl, miért nem több vagy kevesebb ? Vajon a központi bizottság átdolgozta, áttanulmányozta azóta mindazon adatokat, melyekre a 25-ös bizottság fektette a maga munkálatát? Ha ezt nem tette, a mint a központi bizottság t. előadójának mozdulataiból látom : akkor miként képes ajánlani azt az országgyűlésnek, hogy, csak ugy vaktában, fogadjon el oly számot, és magát azzal, -- hogy ugy mondjam blamirozza, hogy minden indokolás nélkül, mondja ki: ennyi és ennyi törvényszék, ennyi és ennyi járásbíróság állittassék föl. Én" mindezeknél fogva semmikép sem látom