Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-341

341. országos tilés májas 12. ISII. 217 indofiolva azt, hogy az országgyűlés a fönnforgó kérdésben lemondjon önrendelkezési s intézkedési jogáról és arra nézve, hogy a miniszter ne ruháztassák föl teljhatalommal, bátor vagyok még két körülményt fölemlíteni: (Halljuk!) Első az, hogy én egyátalában nem hiszem, hogy a miniszter egymaga képes legyen oly jó javaslatot készíteni, mint a minőt a 25-ös bizottság készített. Nem mondom azt, hogy a miniszter csak egy ember ; hanem azt tagadom, hogy azon informátiók , melyek a cabinet homályában egyoldalulag fognak tétetni a miniszter urnák ; annyira mérvadók lehessenek, mint azon nyilatkozatok, melyek a bizottságban vagy itt a házban az ország minden részének képviselői által egyrészről és más részről is tétetnek, és pedig tétetnek nyilvánosan, {Helyeslés hal felől.) De nem akarnám különösen megadni a fölhatalmazást azért sem, mivel általán abnormis dolognak, az ország polgárainak szabadságára nézve sérelmesnek és veszélyesnek tartom azt, hogy egyes miniszter ily rendkívüli hatalommal ruháztassák föl. Méltóztatnak tudni, mily nagy érdekkel viseltetik az ország minden vidéke, városa, jelentékeny községe az iránt: vajon lesz-e valamely biróság vagy törvényszéknek székhelye 1 E nagy érdekeltség mellett, mely országszerte nyilvánul, nagyon természetes az, hogy mindazok, kik valamely biróság székhelyévé szeretnék tenni saját községüket, arra lesznek utalva, hogy mindenben csak a miniszternek keressék kedvét, és mindenben azt tartsák összes eljárásuknak, különösen politika tekintetben zsinórmértékéül, hogy mivel lehetnének szerencsések megnyerni a miniszter kegyét, (Igaz! Ugy van! Bal felől.) s hogy ez szabad, alkotmányos országban helyén lenne : ezt azt hiszem, senki sem fogja állítani. De hiszen, ép az a valódi indok, melynél lógva a jobb oldal tagjai azon^ térre léptek, melyen e kérdés jelenleg áll. Én összevetve minden körülményt, azon meggyőződést merítettem, hogy a t. kormánynak és pártjának törekvése és czéíja ezen ügynél nem más : mint az, hogy ily módon szerezzenek a pártnak oly rendkívüli eszközt, mely hatalmát biztosítja, és tegye ezt különösen szemben azon idővel, mely már nincs távol, t. i. a következő országgyűlési választások idejével. (Igás! Ugy van! Bal felől. Zaj jobb felől.) Hogy ez nem puszta föltevés, nem puszta gyanitás : bátor leszek tényekre hivatkozni. (Élénk fölkiáltások: Halljuk!) Tény az , tisztelt ház , hogy daczára annak, hogy már két éve lesz ide s tova, hogy ezen most tárgyalás alatt levő törSÍPV K. NAPLÓ 18^4r XVvényjavaslatnak alapja a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény meghozatalával letétetett, mégis ennyire késedelmeskedett a kormány azzal, hogy a bíróságok szervezete keresztül vitessék. Ez már magában oly tény, mely támogatja állításomat; de azt hiszem támogatja az is, a mi épen legközelebb történt. Én meg vagyok róla győződve, hogy az, a mi a dolog mostani fordulatának okául adatik elő, t. i. a pénz, a költségek kérdése, nem képezi a valódi okot, mert hiszen, ha jól felveszszük, önök nem voltak képesek, mert azt a fönnálló rendszer lehetlenné teszi, — jelentékenyen kisebbíteni a költséget. Mondatik ugyan, hogy 13 törvényszék és 47 járásbíróságnak költsége fog meggazdálkodtathatni; de azt hiszem, hogy ez tökéletesen csalódás, mert annyi bizonyos, hogy ha kevesebb lesz a bíróságok száma, nagyobbnak kell lenni a birák számának, a mennyiben bizonyos számú egyéneken alól nem lehet eleget tenni az igazság szolgáltatás követelményeinek. En tehát — mondom — ezt illusoriusnak tartom és csak ürügynek tekintem azon állítást, hogy költségkímélés tekintetéből történt ez ügyben az ismeretes legközelebbi forradalom. Én a valódi okot csak abban látom, a mit már bátor voltam előhozni, és ennek támogatására legyen szabad azon tényre is hivatkoznom, hogy a mostani eljárásnak kétségenkivül csak is az lesz következménye, hogy ismét későbbre marad a bíróságok szervezete. Igen jól tudjuk azt, és ez föl volt említve már a mai vita alatt is, hogy lehetett volna kölcsönösen érintkezni, arra nézve , hogy ki legyenek egyenlítve azon nehézségek, melyek a gyors keresztülvitelnek netalán akadályát képezhették volna. Tudjuk, hogy ennek elérése végett, mindkét részről 3 — 3 tag küldetett ki; de még azon esetben is, hogy ha nem sikerült volna az érintkezés a pártok között: lett volna ideje a tisztelt háznak arra, hogy pontról pontra tárgyaíja a 25-ös bizottság munkálatát; mert hiszen nem rég értesültünk, hogy a delegatiók összejövetele későbbre halasztatott el, addig elvégezhettük velna a 25-ös bizottság munkálata fölött, tanácskozást. Ha mi most nem végezzük el. akkor a miniszternek kell az egész ügyet revideálnia, neki kell fogadni a bíróságok elhelyezése iránt búcsújáró küldöttségeket, mert azt nem tagadhatni meg, hogy az ország népének kérelmei és óhajai meghallgattasanak. Tehát ismét egy késedelem az ügy végrehajtására. Továbbá hivatkozom arra, hogy a már megvitatott törvényben ott van azon §., a mely ellen már bátor voltam egy módositványt beadni, hogy t. i. a miniszter följogosittatik arra, hogy egyenként is fölállíthatja a bíróságokat: ^8