Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-341

341. országos ülés május 12, 1871. 213 tőrvényszékei, hogy ottan épen olyan qualificált, épen olyan forrásból eredő bírák működjenek, mint a többi törvényszékeknél. Hallottam egy másik ellenvetést is, a melyik azt mondotta, hogy én a járásbíróságok székhelyeinek meghatározását a miniszter hatalmára bízom. Engedelmet kérek, az meglehet, hogy nincs elég világosan kifejezve; hanem az én javaslatomban az van mondva, hogy a járásbíróságok számát, tekintettel a 17. szakaszban megszabott korlátokra, az illető megyék, kerületek, székek és vidékek fölterjesztésére az igazságügyminiszter határozza meg. Nem azt akarja ez mondani, hogy az igazságügyminiszter jelölje ki ; hanem, hogy ő designálja utoljára is azt, mit a megye kijelölt és fölterjesztett, mert midőn azt mondom: a megye fölterjesztésére, csak azt a hatalmat adom a miniszternek, hogy végre is ő mondja ki fölötte, mint a király képviselője, hogy itt lesz a bíróság, mert a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslat szerint királyi biróságok fognak működni, s kell, hogy a kormány legyen az, mely a bíróságokat azokká teszi, de kell, hogy a megye mondhassa meg, hogy hol legyen a bíróság, mert ez a megye teendője ; de, hogy a megye decretálja, az nem megy. Ez formakérdés. De, ha már királyi biróságok vannak a törvény szerint, kell, hogy a kormánytól vegyék eredetüket. De a helyek kijelölése az én magyarázatom szerint, egyenesen a megyékre van bizva. A megyékre van bízva azért, mert azt mindenki meg íogja engedni, hogy azok legjobban tudják felismerni a helyi viszonyoknál fogva: hogy hová szükséges a járásbíróság, és hány járásbíróság szükséges. De különösen t. ház, azt mondják, hogy: hja a megyékben is vannak pártoskodások, ott is lehet, hogy egyik, vagy másik hely nem igazságosan, hanem egyik, vagy másik pártnak, egyik, vagy másik befolyású egyénnek, vagy épen családnak kénye kedve fog elhatároztatni. Meglehet, hogy egyes esetekben ugy lesz: hanem meg fogják engedni azt is, hogy ezek utoljára is, kivételes esetek lesznek, és ez ellen, akár mit mondjunk, itt sem vagyunk egészen mentesek, nem vagyunk mentesek itt a törvényhozás által sem, mert végre is, mikor például arról van szó, hogy Szathmárban,vagy Szabolcsban, hol legyen a járásbíróság ? Én megvallom, nem tudnék határozni, mert nekem erről fogalmam sincs; hanem egyiif, vagy másik barátom fölvilágositása után indulok. Es igy tesznek, ugy hiszem, igen sokan, azon vidékekre nézve, melyeket nem ismernek. Hogy pedig itt e házban senki sincs, ki e tekintetben az egész országot ismerné : azt senki sem fogja kétségbe vonni. Ha tehát a megyék által történhetnek is ily hibák: mindenesetre kevesebbek lesznek, mint azok, melyek különben történhetnek. De különben is t. ház, ezen dologban a megyei autonómiának mindenesetre több jogot kell engedni. Hiszen a megye végre is a megyét lakó népességnek sokkal nagyobb és teljesebb képviselete, mint az országgyűlés. Egy megye ide küld 2— 3— 10—12 képviselőt, de a mely megyének itt 12 képviselője van, annak van 1000, vagy legalább 800 bizottsági tagja. Tehát a képviselet sokkal kiterjedtebb és nagyobb ott, mint itt. Ha tehát azon képviseletre bizhatjuk a dolgot, mely legkiterjedtebb, — mert ennél kiterjedtebb képviseletünk nincs: — nem szeretném, ha szűkebb körű képviseletnek, az országgyűlésnek adnók azt át, de annál kevésbbé vagyok a mellett, hogy egy ember határozzon fölötte, a mint ezt a központi bizottság javaslata ajánlja. Ismétlem t. ház, lehetnek és vannak egyes tételek, melyek a kérdést nem egészen helyesen adják elő, és én nem vonakodom elfogadni oly módositványt, melynek czélszerüségéről meg fogok győződni. De arra kérném a t. házat, hogy tekintetbe vévén azon nagy nehézségeket, melyekkel az adatok hiányában a törvényszékek helyeinek a ház általi kijelölése találkoznék; tekintetbe véve, hogy mily czelszerütlen volna a kijelölést provisorium utján 2 rövid esztendőre eszközölni: méltóztassanak elállni attól, hogy a kijelölés most azonnal megtörténjék, de egyszersmind attól is, hogy a mint a központi bizottság javasolja, a miniszterre bízassák az egész kijelölés. Megmondta már Debreczen városának t. képviselője, — és én teljesen egyetértek vele, —• hogy ez valóságos monstruosus előterjesztés. Soha még törvényhozás saját és az általa képviseltek jogait nem csorbította meg annyira, mint ez most tétetni szándékoltatik. (Helyeslés bal felől.) De megvallom t. ház, hogy nem tudom, mit akar maga a kormány is ez által elérni? mi lehet czélja, midőn ezen nagy és nehéz feladat megoldását magára akarja vállalni? Ha keresztül viszik ezt, és összehasonlítjuk a törvénykezés tárgyában eddig tett lépéseivel a minisztériumnak, ha tekintetbe veszszük a birói hatalom gyakorlásáról, továbbá a birói felelősségről szóló törvényeket, a királyi ügyészekről szóló, csak a napokban megszavazott törvényjavaslatot: meg kell engedni, t. ház, azt, hogy Magyarországban minden inkább van, mint a birói függetlenség) Önök birói függetlenségről beszélnek; de ezen birót felelősségre vonni csak akkor lehet, mikor a miniszternek testestől-lelkestől eladott creaturája, a királyi ügyész azt megengedi. Önök ezen királyi ügyésznek befolyást engednek magára a bíróságra; önök eltiltják a ma-