Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-341

212 311. országos ülés május 12. 1871. ságszolgáltatás. Méltóztatnak tudni, hogy Francziaország 38, közel 40 millió népességgel bir ; hogy forgalma, gazdagsága, jövedelme véghetetlenül nagyobb, mint a mienk, azt említenem sem kell: Francziaországban van első biróságu törvényszék — mint mondám— 361, van azonfölül rendőri bíróság 2681, van kereskedelmi törvényszók 218 ; van azután fölebbviteli törvényszék 27, azonfölül van semmitőszék, van a legmagasabb ítélőszék : a cour de justiee; azonkívül havonként 59 városban jury eljárások tartatnak. A ki Parisban volt, és kinek a minisztériumnál valami teendője volt : tudni fogja azt, hogy ott a minisztérium igen fényesen van kiállítva, és ellátva, hogy a költségek nem nagyon kiméltetnek, és mindamellett az igazságügyminiszteriumnak, és az összes törvényszékeknek évi budgetje csak 28 és egyharmad millió frankra rug, a mi tesz 11 és fél millió forintot. Már most méltóztassanak megnézni, a mi 1871. évi igazságügyminiszteri budgetünket, az 3 és fél millió forint, éhez most pedig a tervezett 9 milliót hozzáadva, a mi budgetünk egy millió forinttal nagyobb lesz, mint mennyi Francziaországnak igazságszolgáltatási költsége. Ezek azok, tisztelt ház, a melyek ellen felszólalok-, és a mely költségeknek megtételét ellenzem ; ez az, a mit nem találok indokoltnak, és indokolhatónak, és méltóztassanak megegedni, ha ezt oktalan könnyelműségnek, pazarlásnak nevezem. T. ház! Azért, mert ezen igen nagyfontosságú és nézetem szerint nem igazolható pénzkiadások fordulnak elő ugy a 25-ös bizottság mint a központi bizottság javaslatában, — mert hiszen a kettő között 700,000 forint a különbség, ez pedig nem volna vitális, ha a többinek okvetlenül meg kell lenni: — azért én sem az egyiket, sem a másikat nem fogadom el, hanem ajánlom a tisztelt háznak elfogadásul a most meglevő állapotot, azon állapotot — értem a törvényszékek számára és helyeire nézve, — melyet az élet maga szentesitett, melyet a gyakorlat jelölt ki, mely századokon át fönnállt. Nem mondom, nem állítom, hogy a fönálló állapot minden tekintetben a legjobb legyen; de ezen fönnálló állapoton lehet fokozatosan is, lehet lassanként változtatni, a mint t. i. fölmerül egyik vagy másik helyen a változtatás szüksége. Ezen állapot nem fogja megzavarni az ország pénzügyét, mert habár jóval feljebb emeljük a fizetéseket, hogy ha a törvényszékek költ• ségét fölemeljük, hogy ha felével fölemeljük, hogy ha éppen megkettőztetjük, mégis legalább 3 millióval kevesebb lesz a költség, mint az a költség, melyet most terveznek. Ez mindenesetre nagy tekintetet érdemel: de tekintetet érdemel t. ház az is, hogy ezen mód, mely itt a közp. bizottság által javasoltatik,csak provisorius, és csak azérthozatik be most, hogy lássuk, hogy a kinevezett birák miképpen fognak működni ; mert csak ez lehet a czél, egyébb nem, mert nem tettünk semmi tanulmányokat, mert a minisztérium készületlenül terjeszté a ház elé az egészet ugy, hogy nincs semmi alap, melyen a változtatásokat tenni lehetne, melylyel indokolni lehetne a szándéKolt változtatást. Mi van? van egy uj mstitutio, melyet meg kell próbálni, t. i. a királyi kinevezéstől függő birák a volt választott birák irányában, a jobban fizetett birák a roszul fizetett birák irányában. De ezen bírákat semmi sem akadályozza abban, hogy e próbát ne tegyék le azon helyiségekben, melyekben eddig működtek. Nincs senki azon helységekben, mi a bíráknak akár képességet eltompítaná, akár becsületességét lerontaná, és akármi módon azon helyzetbe tenné, hogy e czél, melyet a törvényhozás elérni kivan, élne érethessék, hogy t. i két év alatt kitanulja, hogy mi eredménye lesz a birák kinevezésének, és jobb fizetésének. Ha ezt tenni akarjuk: tegyük a legolcsóbb módon, tegyük oly módon, mely nem zavarja meg az ország nyugalmát; tegyük ugy, hogy legyen hatása, emeljük föl a birák fizetését jobban mint a miniszter tervezi, még sem fogjuk ast a költséget elérni, melyet önök terveznek. Ez, t. ház, nézetem szerint igen megfontolandó. Hallottam több ellenvetést azon javaslat ellen, melyet én nyújtottam be. Egyik ellenvetés az, hogy én azt inondtam, hogy a királyi és rendezett tanáescsal biró városok, ha az illetékekből be nem vehető törvényszéki költségeknek hiányait födözni, pótolni akarják: ez esetben kaphassanak törvényszéket. Nem mondom, hogy ez tökéletes intézkedés ! Kész vagyok arra nézve jobb módositványt elfogadni, kész vagyok arra nézve elfogadni Hajdú képviselőtársam módositványát, és ki azt mondja, hogy csak oly városoknak legyen törvényszékük, melyek hajlandók a magok városa törvényszékének összes költségeit fedezni. Erre is van praecedens Angliában. Ott is lehet egy városnak külön törvényszéke, hogy ha biztosítja a kormányt arról, hogy az ott működendő biró fizetését fedezni fogja. Ez tehát nem uj institutió, legalább alkotmányformában nem uj ; nálunk nem uj, nálunk a kormány eddig bizonyos segélyben részesítette ezen törvényhatóságokat, de az is csak néhány esztendő óta van igy, mert a régi alkotmány szerint nem volt. A mit azonban a városoktól meg kell okvetlenül kívánni: az az, hogy törvényszékei ne amúgy magán alku utján legyenek organisálva, hanem ugy, mint az ország többi