Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-337
136 VI. országos ülés május 5. 1871 képes vezetni. Vagy azt hiszi tán a t. képviselő ur, hogy a telekkönyvi hatóság nem áll egyébből, mint egyik névről a másikra való átírásból ? Én meg vagyok győződve, hogy a t. képviselő ur tudja, mily bonyolódott és sokszerü telekkönyvi aetusok fordulnak elő, melyeknek a pátens értelmében biztos ós alapos megfejtése egyedül akkor lehetséges, ha az ember ismeri az anyagi törvényeket, melyek alapján a birtokbiráskodás történik. Itt az összeköttetés nem a törvény merev szavai közt, hanem a törvény alkalmazásában, a birtokbiráskodásból meritett azon tapasztalásban rejlik, hogy egyedül az alkalmas a telekkönyvi hatóságot gyakorolni, ki a birtokbiráskodást ismeri. Meg vagyok győződve, hogy Dietrich képviselőtársam sem akart mást mondani, és sajnálom, hogy nem fejtette ki bővebben nézetét. De tovább megyek ; én csak látszólag látok itt társasbiróságot, és minden tiszteletem mellett, melylyel az aljárásbirák iráut viseltetem : nem tudom magamtól eltávolítani azon aggodalmat, hogy az aljárás-birók többé-kevésbbé függésben lesznek a járásbiráktól, és a törvény a járás bíróknak hatalmat ad arra, hogy ők fognak intézkedni az iránt, hogy mily ü^yek kezeltessenek és intéztessenek el az aljárás bírák által, és melyek maradjanak meg ő náluk. Azonkívül a dolog természetéből következik, hogy ép ugy mint ma az esküdtek a szolgabirák irányában, ép ugy ezentúl az aljárásbirák a járásbirák irányában függésben fognak lenni. En azon testületet, mely eg3 r járásbiróból és két aljárásbiróból van összeállítva, és egyenlő szavazattal itél: nem tartom oly független birói testületnek, a milyen megkívántatik a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvényben kimondott elvek alapján. Én azt tartom, hogy itt tulajdonképen a járásbiró fog ítélni, és nem az aljárásbirók, — hogy nem három ember véleménye fog érvényesülni, hanem a járásbiró fog Ítélni. Azt monda a t. képviselő ur, hogy ez nem egyébb, mint más alakbani érvényesítése a miniszternek a perrendtartás 25. §-ában adott meghatalmazásnak. Nézetem szerint ez egészen más, mert ott rendezett tanácsú városokról van szó, melyekre nézve a miniszter meggyőződött arról, hogy ott a telekkönyv felállítása szükséges, és hogy azok a kellő képességgel is bírnak, hogy a telekkönyvi hatóság rajok ruháztassák. Itten tehát a tényeknek kell bizonyitaniok, hogy szükséges-e, vagy nem. De vajon nagyon gyakran ólt-e e joggal a miniszter? Es ha nem élt, miért nem tette ezt? Mert ugyanazon aggodalmakat táplálta, melyeket tápláltak mindazok, kik nem akarják ily módon berendezni a telekkönyvi hatóságot. Sajnálatos, hogy a kormány részéről ily ingatagságot tapasztalunk. A miniszter, a ki statistikai adatok alapján bővebb tapasztalást szerezhetett magának, mint a törvényhozás ; a kinek legjobban kell tudni azt, mi jó, mi rosi a törvénykezésben; a kinek számos statistikai adatai vannak, s kinél egyszóval, azon szerepnél fogva, melyet mint legfőbb administratora az igazságszolgáltatásnak, gyakorol, minden anyag összpontosul, melyekből tapasztalást és megg} r őződést meríthet azon elvekre nézve, melyeket érvényesíteni kivan. Ha a miniszter ur ingatag : nem csodálom, hogv itt is annyiszor változik véleménye, ily fontos kérdésben, ha sok tag maigy, holnap más nézetben van. Tartok tőle, hogy nem fog tévedni az, ki ezen intézményeknek, melyeket oly módon alkotunk meg, hogy a t. kormány nem tüz ki vezérelveket, nem ragaszkodik azokhoz teljes meggyőződéséhői, nem védelmezi azokat, kész javaslatait engedi a ház egyes tagjai által módosíttatni, azokat ujakkal kicserélni, melyeket a miniszter magáévá tesz : mondom, félek, hogy nem fog tévedni az, ki ezen ingatagságnál fogva ezen, ily módon alkotandó intézményeknek rósz következményeket jósol, s hogy azok a kitűzött ezé! elérésére alkalmasak nem lesznek. Én ennélfogva nem akarom a t. ház becses figyelmét tovább fárasztani, s bátor vagyok ajánlani, fogadja el a képviselőház a 25. §-t Győrffy Gyula azon módosításával, hogy ne a miniszter meghatalmazásként léptesse életbe a telekkönyvi hatóságokat, hanem tartozzék erre nézve törvényjavaslatot beterjeszteni. {Helyeslés bal felől.) Vidliczkay József; T. képviselőház! Én csupán azért szólalok fel a szőnyegen levő kérdés tárgyában, mivel azt igen fontosnak tartom. Mindenekelőtt kénytelen vagyok megjegyezni, mikép azon érv, a mely az ellenoldalon felhozatott, miszerint t. i. az 1868. LIV t. ez. 20-ig §-ában foglalt felhatalmazás tágabb körű, mint a milyen itt az igazságügyminiszternek adatni szándékoltatik : nézetem szerint nem áll. Méltóztassék figyelembe venni azon körülményt, hogy azon intézkedés, mely itt életbe léptetni szándékoltatik, miszerint t. i. az igazságügyminiszter felhatalmaztatnék bizonyos járásbirókat telekkönyvi hatósággal folruházni, — feltéve különösen, hogy ez több helyütt léptettetnék életbe : ez az országra mindenesetre terhes volna. Ellenben az 1868. LIV. t. ez. 20-ig §-ban foglalt fölhatalmazás az országra semmi terhet sem rótt. S igy financiális szempontból tekintve a két esetet, nem lehet mondani nézetem szerint azt, hogy az érintett 20-ik §-ban foglalt intézkedés tágabb körű lenne, mert financiális szempontból tekintve, az sokkal tágabb
