Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-337

132 337. országos ülés május 5. 1871. kaját akarta bizonyos esetekben ezen járásbíróságokra bizni. Ezzel szemben Gonda László képviselő ur azt indítványozta, hogy a városoknak eme joga megadassák azon korlátozás nélkül, „hogy ha ezt már eddig is gyakorolták." Erre azt jegyzem meg, hogy épen abban van némi garantia, hogy ha eddig sem gyakorolták, a mikor gyakorolhatták : akkor valószínűleg nem is szükséges oda egy telekkönyvi iroda ; de másrészt a §. végkikezdése szerint, ha nem is gyakorolták, de ott járásbíróság lesz, a miniszternek e részben fölhatalmazás adatik. Győrffy a maga módositványát visszavonta s igy csak Halmossy módositványa marad fönn. Erre nézve azt tartom, hogy a képviselőház bölcsességétől fog függeni: vajon föltalálja-e a járásbíróságokban azon garantiákat, hogy bíráskodhassanak egyes telekkönyvi ügyekben. A központi bizottság a maga részéről ezen kérdést bővebben nem is tárgyalta, mert az nem is volt indítványba hozva, hogy a járásbíróságok bíráskodjanak, és igy ezen módosítvány fölött nem tartom magam ez alkalommal hivatva nyilatkozni. Dietrich Igsiácz: T. ház! Előlegesen is bocsánatot kérek, hogy beteg levén, hangom kissé gyenge, s ez volt oka. hogy az igazságügyminiszternek sem adhattam választ. Mindazáltal nem állhatom meg, hogy ezen nagy tontosságu kérdéshez ne szóljak. Én részemről egyetlen egy módositványt: sem a központi bizottság javaslatát, sem pedig a többi módositványok egyikét sem pártolhatom. A ki a telekkönyvek rendszerét ismeri, az egy igazságról meg van győződve, és ezen igazság az, hogy a telekkönyveket a birtokbiróságtól elválasztani nem lehet; képtelenség, mert akkor a törvényszék, a mely birtokbiróságot képez: nem bir telekkönyvvel; viszont a járásbíróság, melynek telekkönyve van, nem bir birtokbirósággal. Hosszú volna ennek indokát fejtegetnem ; de mondom, a ki ismeri a telekkönyvi rendszert, az meg van ezen igazságról győződve, és azért 1868-ban, midőn a perrendtartás megalkottatott: felhatalmazás adatott az igazságügyminiszternek, hogy a nagyobb és népesebb mezővárosokat, melyek rendezett tanácscsal bírnak, saját kérelmökre és az illető törvényhatóság meghallgatásával, birtok és telekkönyvi hatósággal ruházhassa fel, azaz: felhatalmazás adatott a miniszternek, hogy nemcsak telekkönyvvel, hanem birtokbirósággal is fel ruháztassa, és akkor — mert a mezővárosoknak megvoltak a maguk törvényszékei, melyek ép oly hatáskörrel bírtak, mint a megyebeliek — ezt igen természetesnek és czélszerünek tartottam, a mennyiben akkor a birtokbiróság ós a telekkönyvvezetés egy helyen és egy kezekben volt. A mi Halmossy képviselő ur módositványát illeti, én azt, hogy collegium ítéljen a telekkönyv vezetése fölött, ós habár nem birtokbiróság, mégis birtokbirósági ügyekben bíráskodjék: ezt képtelenségnek tartom. A mi Győrffy Gyula képviselő módositványát illeti: az épen annyit tesz, hogy függeszszük fel a competentiának meghatározását a törvényben és tulajdonkép arról, a miről most kellene intézkedni: intézkedjék a jövő törvénylmzás. Tökéletesen igaza van, ő is éppen ugy mint ón, meg van győződve arról, hogy itt minden előkészület, mindeii rendszer nélkül készített törvényjavaslatokat véglegesen, tökéletesen megalkotni lehetetlen. Szívesen adnék hozzá magam is egy módositványt, de az egész törvényjavaslatot csaknem minden szakaszában oly véghetetlenül rosznak tartom, hogy minden erőfeszítéssel is azon javítani, és azt használhatóvá tenni nem lehet. Csak erre bátorkodtam figyelmeztetni. Halmossy Endre: A tegnapi ülésben én is beadtam egy módositványt ; miután pedig Győrffy Gyula ur is hozzászólott tegnap beadott módositványához, azt hiszem, hogy hasonlókép nekem is meg fogja talán engedni a t. ház, hogy saját módositványomhoz hozzá szólhassak, Módositványom végén az áll, hogy a járásbíróságok ezen telekkönyvi ügyeket tanácsülésben, azaz mint társas bíróság intézik el. Az igaz, ha széttekintünk más országokban is, ezen ügyeket egyes bíró intézi el. Hanem én most még hazánkban ezen telekkönyvi ügyeket egyes bíróra bizni nem akarom azért, mert hozzá vagyunk szoktatva először: hogy ezek társas bíróság aLitt intéztessenek el és rendesen a törvényszékek is vezetik a telekkönyveket, s rendesen azok intézik a telekkönyvi ügyeket. Azért is : nehogy a telekkönyvek hitelének ártsunk, a járásbíróságnál is fenn akarom tartam ideiglenesen a társas bíráskodást és meg vagyok győződve arról, hogy ha majd a rendes kerékvágásba belejövünk és a mi telekkönyvünk véglegesen lesz rendezve, különösen mihelyt a közjegyzői intézmény be lesz hozva: akkor egész nyugodtsággal bizhatjuk ezen ügyeket az egyes biróra. Csak egy példára hivatkozom. Bécsben az 1853 — 54. években egyes biró intézte ezen ügyeket, és akkor sokkal jobban és gyorsabban, intéztettek el, mint most a társas bíróság, a „Landesgerieht" részéről. Egyébiránt egész Ausztriában mindenütt csak egyesbiró intézi el ezen ügyeket; de azért mostanában, mint mondottam, még nem kívánom hogy nálunk is egyes biróra bízassanak. A kormány képviselője Horváth Döme kép-